Kunffy Lajos (1869–1962) 1953-ban készült olajfestménye. Szemben ábrázolt barna hajú, kék szemű fiatalember világosbarna inget, sötétebb barna kabátot visel. Az alkotás a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum gyűjteményének részét képezi. A festő életművében a „korszakok művészi látásmódját követve óriási szellemi ív rajzolódik ki. Kezdődik az akadémista szellemű Millennium világával, folytatódik a Nagybányai Iskolával rokon plein air naturalizmussal, majd a szecesszión és az impresszionizmuson keresztül a realista hagyományok újraéledésével eljutunk az 1960-as évekig.” (Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum – Kunffy Lajos Emlékház, Somogytúr)
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Kunffy Lajos (1869–1962) 1927-ben készült pasztellképe. Barna hajú, zöld, mintás blúzt viselő fiatal nő szemben ábrázolt mellképe. Az alkotás a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum gyűjteményének részét képezi. A festő életművében a „korszakok művészi látásmódját követve óriási szellemi ív rajzolódik ki. Kezdődik az akadémista szellemű Millennium világával, folytatódik a Nagybányai Iskolával rokon plein air naturalizmussal, majd a szecesszión és az impresszionizmuson keresztül a realista hagyományok újraéledésével eljutunk az 1960-as évekig.” (Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum – Kunffy Lajos Emlékház, Somogytúr)
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
A képen látható anatómiai vázlat, tanulmányrajz Takács István (1901-1985) festő- és grafikusművész munkája, melynek az alkotó életművét gondozó mezőkövesdi Takács István Kulturális Alapítvány a jogtulajdonosa. A kiváló művész „Mezőkövesden, törzsgyökeres matyó parasztcsaládban született. A gimnáziumi érettségi után Pestre került az Iparművészeti Iskolába. A festészeti szakra iratkozott be, keserű nélkülözésekkel küzdötte magát előre. Öt évet töltött itt el alapos munkában, mesterségének minden fogását elsajátítva. Származása meg is magyarázza művészetének egészen egyéni és kiváló tulajdonságait: színeinek ragyogó pompáját, dús változatú skáláját. Fajtájától örökölten azt a szédületes fantáziát is, ami különösen nagyobb méretű képeit jellemzi, de innen eredeztethető stilizáló képessége is, ami kisebb festményein tűnik ki, főképpen matyó madonnáin. Egyházművészetét mélyen vallásos szellem és a barokk ízlés mesterkéltségtől mentes átélése jellemzi. Színének drágakőszerű ragyogása, pompás muzikalitása, nagyszerű érzékkel való adagolása, kompozícióinak egyensúlyban tartott megbonthatatlansága, mozgalmas vonalvezetése, szinte kimeríthetetlen képzelőereje mind eleve meghatározta, hogy a barokk templomok festője legyen, s valóban alig van festőnk, aki megközelítőleg is annyira átérezné a barokk lelkiségét, mint ő. Mindezt maga is érezte, s ezért lépett az egyházi festő - kevés mai dicsőséget nyújtó - pályájára. Az egyházi festő misszionárius, ő írja ecsetjével a "szegények bibliáját", ő hirdeti színeivel a szegényeknek az evangéliumot, amit életcéljául maga is megfogalmazott.” (Bán József)
Csángó ház a néprajzi faluban (ezredéves kiállítás)
Leírás
A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum tulajdonában levő archív felvételen az ezredéves kiállítás ideiglenes falumúzeumának csángó háza látható. A hazánk tájegységeinek népi építészetét, jellegzetes háztípusait bemutató kiállítási falut 24 lakóház, 4 középület (templom, községháza, iskola, kórház) és egy csárda alkotta. A honfoglalás ezeréves évfordulójának tiszteletére 1896-ban rendezett ünnepségsorozat központi rendezvénye az ezredéves (millenniumi) kiállítás volt, melyet tündöklő pompával I. Ferenc József és Erzsébet királyné nyitottak meg május 2-án. „E célra építették ki mai formájában, hatalmas költséggel a Városligetet. A november 3-ig nyitva tartó, 520 ezer négyzetméteres kiállítást csaknem 6 millió látogató kereste fel. A szoros határidő miatt az épületek főként fából épültek; a nagy sikerre való tekintettel 1904 és 1908 között egy részüket tartós anyagokból építették újra: ma is áll Vajdahunyad vára. Amíg a történeti tárlat a pesti Vajdahunyad várban ezer évet tekintett át, addig a városligeti kiállítás a jelent mutatta be. A 118 ezer négyzetméternyi pavilonban 21 ezer gyáros, iparos, kereskedő, vendéglátó, állami és közjóléti szervezet mutatkozott be. A legnépszerűbb az Ősbudavár mulatónegyed volt, Budapest pavilonja a város makettjével és Benczúr Gyula Budavár visszavétele című festményével ékeskedett. Az ország tájait, néprajzát skanzenszerű építmények mutatták be.” (Múlt-kor történelmi portál)
A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum tulajdonában levő archív felvételen az ezredéves kiállításra megépült városligeti állandó híd látható. A honfoglalás ezeréves évfordulójának tiszteletére 1896-ban rendezett ünnepségsorozat központi rendezvénye az ezredéves (millenniumi) kiállítás volt, melyet tündöklő pompával I. Ferenc József és Erzsébet királyné nyitottak meg május 2-án. „E célra építették ki mai formájában, hatalmas költséggel a Városligetet. A november 3-ig nyitva tartó, 520 ezer négyzetméteres kiállítást csaknem 6 millió látogató kereste fel. A szoros határidő miatt az épületek főként fából épültek; a nagy sikerre való tekintettel 1904 és 1908 között egy részüket tartós anyagokból építették újra: ma is áll Vajdahunyad vára. Amíg a történeti tárlat a pesti Vajdahunyad várban ezer évet tekintett át, addig a városligeti kiállítás a jelent mutatta be. A 118 ezer négyzetméternyi pavilonban 21 ezer gyáros, iparos, kereskedő, vendéglátó, állami és közjóléti szervezet mutatkozott be. A legnépszerűbb az Ősbudavár mulatónegyed volt, Budapest pavilonja a város makettjével és Benczúr Gyula Budavár visszavétele című festményével ékeskedett. Az ország tájait, néprajzát skanzenszerű építmények mutatták be.” (Múlt-kor történelmi portál)
