Honty Márta (1940–2004) grafikus, iparművész. A Magyar Iparművészeti Főiskolát 1958–1963 között Hincz Gyula tanítványaként végezte el. 1963 óta szerepel országos és csoportos kiállításokon itthon és külföldön. Élete, művészi pályája szorosan összekapcsolódott férjével, Bors István szobrászművésszel, akivel a 60-as években Kaposváron megtelepedő, máig ható markáns művészgeneráció meghatározó alkotói voltak. Kisebb méretű tűzzománc faliképei, grafikái, gobelintervei intézményeket és otthonokat, nagyobb méretű falikárpitjai (francia gobelin) és tűzzománc képei közintézmények külső és belső falait díszítik. „Műveinek legfőbb ismérve egy sajátos rokonság a magyar folklórral. Honty Márta forma- és motívumkincse gazdagon összetett, konzekvensen stilizált, dekoratív. Nőies leleménnyel, széleskörű művészettörténeti műveltséggel gazdálkodik, messze meghaladva az iparművészet mint alkalmazott műfaj korlátait. Szelleme évszázadokat ível át az ezer év előtti pogány magyar hitvilágtól a magyar népi díszítőművészeten át a huszadik században új öntudatra eszmélő emberig, aki újraértelmezi őseink hagyományait. (…) A modern művészet feladatát megértve Honty Márta is ízekre bontotta szét a képi nyelvet, hogy az tisztán, ősi erővel szólhasson. A népi hagyományainkban ő is rátalált a »tiszta forrásra«, az ékes, díszítményes, dekoratív színekben pompázó képalakításra. Ám ezt a képzőművészi vívmányát azzal tetőzte, hogy a hitélet általános természetű kategóriarendszerébe keresett és talált felemelkedést. (…) Művészete fölvázolja az univerzumot, és benne elhelyezi magát az életet. Központi motívuma az életfa. Az életfában szerveződik a növény, az állat és az ember létezése. Az élet jeles napjait, ügyes-bajos dolgait mitikus figurák hivatottak megjeleníteni: kosfejű asszonyok, szarvasfejű férfiak és sok más figura, az ókori Kelet vallásaiból eredő isteni lények, akiket a sámánikus liturgiát gyakorló őseink idejéből megőrzött az emlékezet. (…) 1963-ban (…) a Csontváry-ihletésű festészet útján indult el. Am hamarosan egy francia textilművész, Jean Lurcat (1892–1966) gobelinjeivel ismerkedett meg, aki (…) kubista korszaka után fölfedezte a Kelet kultúrájának világegészt összegző igényét. Az ő példáján Honty Márta is felismerte a magyar hagyományokban rejlő lehetőségeket. Elmélyedt annak tanulmányozásában és művészi feldolgozásában. Az elsők egyike volt azoknak, akik tudták, hogy a magyar népművészethez miként kell viszonyulnia egy huszadik századi képzőművésznek. Az 1960-as 70-es évek szellemi közege termékenyítőén hatott azokra a törekvésekre, akik a népművészet úgymond »formakincséből merítettek«. Bartók és Kodály zenei példája lebegett azok előtt, akik a művészeti kultúra nemzeti sajátosságai után kutattak a hagyományaink letűnt világában. (…) Honty Márta (…) az említett Lurcat példája alapján – aki az analitikus kubizmustól indult el – szintén képzőművészi gondolkodással geometrizáló alapelemekből, síkidomokból kezdte el lépésről lépésre kiépíteni azt a képi világot, amely alkalmassá válhatott a világmindenségnek mint egésznek a megjelenítésére. Ennek okáért Honty Márta munkái sohasem voltak a magyar népművészettel mint díszítőművészettel együtt értelmezhetők. A tussal és ceruzával rajzolt grafikai lapjai a szintetikus kubizmus és a szürrealizmus elveihez állnak a legközelebb. (…) Következetességét dicséri az a variábilis formakincs, amelyből mint alapelemekből felépíthető növény, állat, ember, Nap, Hold, csillagok és csillagképek. Ez a származástant követő módszer teszi lehetővé a dekoratív feladatok, a szövött kárpit és a tűzzománc technika iparművészeti alkalmazását. (…) Honty Márta alapvetően képzőművész, aki iparművészeti technikát alkalmaz.” (Horváth János művészettörténész) Kék, fehér és zöld színű kompozíció. Középen emberalak. A képen látható gobelinterv (tempera) az Anyaság címet viseli, a kaposvári Együd Árpád Kulturális Központ gyűjteményének részét képezi.
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Honty Márta (1940–2004) grafikus, iparművész. A Magyar Iparművészeti Főiskolát 1958–1963 között Hincz Gyula tanítványaként végezte el. 1963-ban dicséretes diplomát kapott, 1963 óta szerepel országos és csoportos kiállításokon itthon és külföldön. Kisebb méretű tűzzománc faliképei, grafikái, gobelintervei intézményeket és otthonokat, nagyobb méretű falikárpitjai (francia gobelin) és tűzzománc képei közintézmények külső és belső falait díszítik. Élete, művészi pályája szorosan összekapcsolódott férjével, Bors István szobrászművésszel, akivel a 60-as években Kaposváron megtelepedő, máig ható markáns művészgeneráció meghatározó alkotói voltak.
„Műveinek legfőbb ismérve egy sajátos rokonság a magyar folklórral. Honty Márta forma- és motívumkincse gazdagon összetett, konzekvensen stilizált, dekoratív. Nőies leleménnyel, széleskörű művészettörténeti műveltséggel gazdálkodik, messze meghaladva az iparművészet, mint alkalmazott műfaj korlátait. Szelleme évszázadokat ível át az ezer év előtti pogány magyar hitvilágtól a magyar népi díszítőművészeten át a huszadik században új öntudatra eszmélő emberig, aki újraértelmezi őseink hagyományait. (…) A modern művészet feladatát megértve Honty Márta is ízekre bontotta szét a képi nyelvet, hogy az tisztán, ősi erővel szólhasson. A népi hagyományainkban ő is rátalált a »tiszta forrásra«, az ékes, díszítményes, dekoratív színekben pompázó képalakításra. Ám ezt a képzőművészi vívmányát azzal tetőzte, hogy a hitélet általános természetű kategóriarendszerébe keresett és talált felemelkedést. (…) Művészete fölvázolja az univerzumot, és benne elhelyezi magát az életet. Központi motívuma az életfa. Az életfában szerveződik a növény, az állat és az ember létezése. Az élet jeles napjait, ügyes-bajos dolgait mitikus figurák hivatottak megjeleníteni: kosfejű asszonyok, szarvasfejű férfiak és sok más figura, az ókori Kelet vallásaiból eredő isteni lények, akiket a sámánikus liturgiát gyakorló őseink idejéből megőrzött az emlékezet. (…) 1963-ban (…) a Csontváry-ihletésű festészet útján indult el. Am hamarosan egy francia textilművész, Jean Lurcat (1892–1966) gobelinjeivel ismerkedett meg, aki (…) kubista korszaka után fölfedezte a Kelet kultúrájának világegészt összegző igényét. Az ő példáján Honty Márta is felismerte a magyar hagyományokban rejlő lehetőségeket. Elmélyedt annak tanulmányozásában és művészi feldolgozásában. Az elsők egyike volt azoknak, akik tudták, hogy a magyar népművészethez miként kell viszonyulnia egy huszadik századi képzőművésznek. Az 1960-as 70-es évek szellemi közege termékenyítőén hatott azokra a törekvésekre, akik a népművészet úgymond »formakincséből merítettek«. Bartók és Kodály zenei példája lebegett azok előtt, akik a művészeti kultúra nemzeti sajátosságai után kutattak a hagyományaink letűnt világában. (…) Honty Márta (…) az említett Lurcat példája alapján – aki az analitikus kubizmustól indult el – szintén képzőművészi gondolkodással geometrizáló alapelemekből, síkidomokból kezdte el lépésről lépésre kiépíteni azt a képi világot, amely alkalmassá válhatott a világmindenségnek, mint egésznek a megjelenítésére. Ennek okáért Honty Márta munkái sohasem voltak a magyar népművészettel mint díszítőművészettel együtt értelmezhetők. A tussal és ceruzával rajzolt grafikai lapjai a szintetikus kubizmus és a szürrealizmus elveihez állnak a legközelebb. (…) Következetességét dicséri az a variábilis formakincs, amelyből, mint alapelemekből felépíthető növény, állat, ember, Nap, Hold, csillagok és csillagképek. Ez a származástant követő módszer teszi lehetővé a dekoratív feladatok, a szövött kárpit és a tűzzománc technika iparművészeti alkalmazását. (…) Honty Márta alapvetően képzőművész, aki iparművészeti technikát alkalmaz.” (Horváth János művészettörténész) Fehér, barna, zöld és rózsaszín apró mintákból álló kompozíció. A fő motívum egy tulipán. A felvételen látható gobelinterv (tempera) a Tulipános életfa címet viseli, a kaposvári Együd Árpád Kulturális Központ gyűjteményének részét képezi.
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Honty Márta (1940–2004) grafikus, iparművész. A Magyar Iparművészeti Főiskolát 1958–1963 között Hincz Gyula tanítványaként végezte el. 1963 óta szerepel országos és csoportos kiállításokon itthon és külföldön. Élete, művészi pályája szorosan összekapcsolódott férjével, Bors István szobrászművésszel, akivel a 60-as években Kaposváron megtelepedő, máig ható markáns művészgeneráció meghatározó alkotói voltak. Kisebb méretű tűzzománc faliképei, grafikái, gobelintervei intézményeket és otthonokat, nagyobb méretű falikárpitjai (francia gobelin) és tűzzománc képei közintézmények külső és belső falait díszítik. „Műveinek legfőbb ismérve egy sajátos rokonság a magyar folklórral. Honty Márta forma- és motívumkincse gazdagon összetett, konzekvensen stilizált, dekoratív. Nőies leleménnyel, széleskörű művészettörténeti műveltséggel gazdálkodik, messze meghaladva az iparművészet mint alkalmazott műfaj korlátait. Szelleme évszázadokat ível át az ezer év előtti pogány magyar hitvilágtól a magyar népi díszítőművészeten át a huszadik században új öntudatra eszmélő emberig, aki újraértelmezi őseink hagyományait. (…) A modern művészet feladatát megértve Honty Márta is ízekre bontotta szét a képi nyelvet, hogy az tisztán, ősi erővel szólhasson. A népi hagyományainkban ő is rátalált a »tiszta forrásra«, az ékes, díszítményes, dekoratív színekben pompázó képalakításra. Ám ezt a képzőművészi vívmányát azzal tetőzte, hogy a hitélet általános természetű kategóriarendszerébe keresett és talált felemelkedést. (…) Művészete fölvázolja az univerzumot, és benne elhelyezi magát az életet. Központi motívuma az életfa. Az életfában szerveződik a növény, az állat és az ember létezése. Az élet jeles napjait, ügyes-bajos dolgait mitikus figurák hivatottak megjeleníteni: kosfejű asszonyok, szarvasfejű férfiak és sok más figura, az ókori Kelet vallásaiból eredő isteni lények, akiket a sámánikus liturgiát gyakorló őseink idejéből megőrzött az emlékezet. (…) 1963-ban (…) a Csontváry-ihletésű festészet útján indult el. Am hamarosan egy francia textilművész, Jean Lurcat (1892–1966) gobelinjeivel ismerkedett meg, aki (…) kubista korszaka után fölfedezte a Kelet kultúrájának világegészt összegző igényét. Az ő példáján Honty Márta is felismerte a magyar hagyományokban rejlő lehetőségeket. Elmélyedt annak tanulmányozásában és művészi feldolgozásában. Az elsők egyike volt azoknak, akik tudták, hogy a magyar népművészethez miként kell viszonyulnia egy huszadik századi képzőművésznek. Az 1960-as 70-es évek szellemi közege termékenyítőén hatott azokra a törekvésekre, akik a népművészet úgymond »formakincséből merítettek«. Bartók és Kodály zenei példája lebegett azok előtt, akik a művészeti kultúra nemzeti sajátosságai után kutattak a hagyományaink letűnt világában. (…) Honty Márta (…) az említett Lurcat példája alapján – aki az analitikus kubizmustól indult el – szintén képzőművészi gondolkodással geometrizáló alapelemekből, síkidomokból kezdte el lépésről lépésre kiépíteni azt a képi világot, amely alkalmassá válhatott a világmindenségnek mint egésznek a megjelenítésére. Ennek okáért Honty Márta munkái sohasem voltak a magyar népművészettel mint díszítőművészettel együtt értelmezhetők. A tussal és ceruzával rajzolt grafikai lapjai a szintetikus kubizmus és a szürrealizmus elveihez állnak a legközelebb. (…) Következetességét dicséri az a variábilis formakincs, amelyből mint alapelemekből felépíthető növény, állat, ember, Nap, Hold, csillagok és csillagképek. Ez a származástant követő módszer teszi lehetővé a dekoratív feladatok, a szövött kárpit és a tűzzománc technika iparművészeti alkalmazását. (…) Honty Márta alapvetően képzőművész, aki iparművészeti technikát alkalmaz.” (Horváth János művészettörténész) Barna, kék, zöld színű apró mintákból álló virágkompozíció. A képen látható gobelinterv (tempera) a Tavasz ébredése címet viseli, a kaposvári Együd Árpád Kulturális Központ gyűjteményének részét képezi.
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Honty Márta (1940–2004) grafikus, iparművész. A Magyar Iparművészeti Főiskolát 1958–1963 között Hincz Gyula tanítványaként végezte el. 1963 óta szerepel országos és csoportos kiállításokon itthon és külföldön. Élete, művészi pályája szorosan összekapcsolódott férjével, Bors István szobrászművésszel, akivel a 60-as években Kaposváron megtelepedő, máig ható markáns művészgeneráció meghatározó alkotói voltak. Kisebb méretű tűzzománc faliképei, grafikái, gobelintervei intézményeket és otthonokat, nagyobb méretű falikárpitjai (francia gobelin) és tűzzománc képei közintézmények külső és belső falait díszítik. „Műveinek legfőbb ismérve egy sajátos rokonság a magyar folklórral. Honty Márta forma- és motívumkincse gazdagon összetett, konzekvensen stilizált, dekoratív. Nőies leleménnyel, széleskörű művészettörténeti műveltséggel gazdálkodik, messze meghaladva az iparművészet mint alkalmazott műfaj korlátait. Szelleme évszázadokat ível át az ezer év előtti pogány magyar hitvilágtól a magyar népi díszítőművészeten át a huszadik században új öntudatra eszmélő emberig, aki újraértelmezi őseink hagyományait. (…) A modern művészet feladatát megértve Honty Márta is ízekre bontotta szét a képi nyelvet, hogy az tisztán, ősi erővel szólhasson. A népi hagyományainkban ő is rátalált a »tiszta forrásra«, az ékes, díszítményes, dekoratív színekben pompázó képalakításra. Ám ezt a képzőművészi vívmányát azzal tetőzte, hogy a hitélet általános természetű kategóriarendszerébe keresett és talált felemelkedést. (…) Művészete fölvázolja az univerzumot, és benne elhelyezi magát az életet. Központi motívuma az életfa. Az életfában szerveződik a növény, az állat és az ember létezése. Az élet jeles napjait, ügyes-bajos dolgait mitikus figurák hivatottak megjeleníteni: kosfejű asszonyok, szarvasfejű férfiak és sok más figura, az ókori Kelet vallásaiból eredő isteni lények, akiket a sámánikus liturgiát gyakorló őseink idejéből megőrzött az emlékezet. (…) 1963-ban (…) a Csontváry-ihletésű festészet útján indult el. Am hamarosan egy francia textilművész, Jean Lurcat (1892–1966) gobelinjeivel ismerkedett meg, aki (…) kubista korszaka után fölfedezte a Kelet kultúrájának világegészt összegző igényét. Az ő példáján Honty Márta is felismerte a magyar hagyományokban rejlő lehetőségeket. Elmélyedt annak tanulmányozásában és művészi feldolgozásában. Az elsők egyike volt azoknak, akik tudták, hogy a magyar népművészethez miként kell viszonyulnia egy huszadik századi képzőművésznek. Az 1960-as 70-es évek szellemi közege termékenyítőén hatott azokra a törekvésekre, akik a népművészet úgymond »formakincséből merítettek«. Bartók és Kodály zenei példája lebegett azok előtt, akik a művészeti kultúra nemzeti sajátosságai után kutattak a hagyományaink letűnt világában. (…) Honty Márta (…) az említett Lurcat példája alapján – aki az analitikus kubizmustól indult el – szintén képzőművészi gondolkodással geometrizáló alapelemekből, síkidomokból kezdte el lépésről lépésre kiépíteni azt a képi világot, amely alkalmassá válhatott a világmindenségnek mint egésznek a megjelenítésére. Ennek okáért Honty Márta munkái sohasem voltak a magyar népművészettel mint díszítőművészettel együtt értelmezhetők. A tussal és ceruzával rajzolt grafikai lapjai a szintetikus kubizmus és a szürrealizmus elveihez állnak a legközelebb. (…) Következetességét dicséri az a variábilis formakincs, amelyből mint alapelemekből felépíthető növény, állat, ember, Nap, Hold, csillagok és csillagképek. Ez a származástant követő módszer teszi lehetővé a dekoratív feladatok, a szövött kárpit és a tűzzománc technika iparművészeti alkalmazását. (…) Honty Márta alapvetően képzőművész, aki iparművészeti technikát alkalmaz.” (Horváth János művészettörténész) A szürke különböző árnyalataiból álló apró mintás kompozíció, mely egy kakast formáz. A képen látható gobelinterv (tempera) a Kakasos címet viseli, a kaposvári Együd Árpád Kulturális Központ gyűjteményének részét képezi.
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Honty Márta (1940–2004) grafikus, iparművész. A Magyar Iparművészeti Főiskolát 1958–1963 között Hincz Gyula tanítványaként végezte el. 1963-ban dicséretes diplomát kapott, 1963 óta szerepel országos és csoportos kiállításokon itthon és külföldön. Kisebb méretű tűzzománc faliképei, grafikái, gobelintervei intézményeket és otthonokat, nagyobb méretű falikárpitjai (francia gobelin) és tűzzománc képei közintézmények külső és belső falait díszítik. Élete, művészi pályája szorosan összekapcsolódott férjével, Bors István szobrászművésszel, akivel a 60-as években Kaposváron megtelepedő, máig ható markáns művészgeneráció meghatározó alkotói voltak.
„Műveinek legfőbb ismérve egy sajátos rokonság a magyar folklórral. Honty Márta forma- és motívumkincse gazdagon összetett, konzekvensen stilizált, dekoratív. Nőies leleménnyel, széleskörű művészettörténeti műveltséggel gazdálkodik, messze meghaladva az iparművészet, mint alkalmazott műfaj korlátait. Szelleme évszázadokat ível át az ezer év előtti pogány magyar hitvilágtól a magyar népi díszítőművészeten át a huszadik században új öntudatra eszmélő emberig, aki újraértelmezi őseink hagyományait. (…) A modern művészet feladatát megértve Honty Márta is ízekre bontotta szét a képi nyelvet, hogy az tisztán, ősi erővel szólhasson. A népi hagyományainkban ő is rátalált a »tiszta forrásra«, az ékes, díszítményes, dekoratív színekben pompázó képalakításra. Ám ezt a képzőművészi vívmányát azzal tetőzte, hogy a hitélet általános természetű kategóriarendszerébe keresett és talált felemelkedést. (…) Művészete fölvázolja az univerzumot, és benne elhelyezi magát az életet. Központi motívuma az életfa. Az életfában szerveződik a növény, az állat és az ember létezése. Az élet jeles napjait, ügyes-bajos dolgait mitikus figurák hivatottak megjeleníteni: kosfejű asszonyok, szarvasfejű férfiak és sok más figura, az ókori Kelet vallásaiból eredő isteni lények, akiket a sámánikus liturgiát gyakorló őseink idejéből megőrzött az emlékezet. (…) 1963-ban (…) a Csontváry-ihletésű festészet útján indult el. Am hamarosan egy francia textilművész, Jean Lurcat (1892–1966) gobelinjeivel ismerkedett meg, aki (…) kubista korszaka után fölfedezte a Kelet kultúrájának világegészt összegző igényét. Az ő példáján Honty Márta is felismerte a magyar hagyományokban rejlő lehetőségeket. Elmélyedt annak tanulmányozásában és művészi feldolgozásában. Az elsők egyike volt azoknak, akik tudták, hogy a magyar népművészethez miként kell viszonyulnia egy huszadik századi képzőművésznek. Az 1960-as 70-es évek szellemi közege termékenyítőén hatott azokra a törekvésekre, akik a népművészet úgymond »formakincséből merítettek«. Bartók és Kodály zenei példája lebegett azok előtt, akik a művészeti kultúra nemzeti sajátosságai után kutattak a hagyományaink letűnt világában. (…) Honty Márta (…) az említett Lurcat példája alapján – aki az analitikus kubizmustól indult el – szintén képzőművészi gondolkodással geometrizáló alapelemekből, síkidomokból kezdte el lépésről lépésre kiépíteni azt a képi világot, amely alkalmassá válhatott a világmindenségnek, mint egésznek a megjelenítésére. Ennek okáért Honty Márta munkái sohasem voltak a magyar népművészettel mint díszítőművészettel együtt értelmezhetők. A tussal és ceruzával rajzolt grafikai lapjai a szintetikus kubizmus és a szürrealizmus elveihez állnak a legközelebb. (…) Következetességét dicséri az a variábilis formakincs, amelyből, mint alapelemekből felépíthető növény, állat, ember, Nap, Hold, csillagok és csillagképek. Ez a származástant követő módszer teszi lehetővé a dekoratív feladatok, a szövött kárpit és a tűzzománc technika iparművészeti alkalmazását. (…) Honty Márta alapvetően képzőművész, aki iparművészeti technikát alkalmaz.” (Horváth János művészettörténész) Fehér, barna és kék árnyalatainak apró mintáiból álló kompozíció. A felvételen látható gobelinterv (tempera) a Küzdelem címet viseli, a kaposvári Együd Árpád Kulturális Központ gyűjteményének részét képezi.
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
