Általános

Cím

Riseliő terítők

Leírás

A riseliő hímzés egy speciális lyukhímzéses technika, amelynek során stilizált virág-, (ill. egyéb) mintázatokat vágnak ki az anyagból, majd egy speciális gép segítségével átvarrások sokaságával csipkeszerűvé formálják. A perkupai riselt terítőkről készült felvételek a Szendrői Közművelődési Központ és Könyvtár tulajdonát képezik.

Kompetencia

Műveltségi terület

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Általános

Cím

Bronzkori félhold alakú ékszer: lunula csüngő (Biatorbágy-Szarvasugrás, 8. urnasír; Kr. e. 2700/2500-800)

Leírás

„Leginkább a régészek tudnák megmondani, de kis utánajárással kideríthetjük mi is. Némi olvasgatás után arra is rájövünk, hogy a MaNDa adatbázisába feltöltött, Biatorbágyon feltalált, rézötvözetből készült darab egy nagyon egyszerű típus képviselője, mert a lunuláknak a különböző korokban rendkívül változatos megjelenése lehet. A lunulacsüngők mi mások is lehettek volna, mint ékszerek. Valamikor Krisztus születése után, az első században voltak talán a legnépszerűbbek a Római Birodalomban. Ahol a holdistennő, a görög Szeléné római megfelelője volt Luna, a napisten (Héliosz) testvére, mindketten Hüperion és Thélia titánok gyermekei, testvérük Éósz, a hajnalistennő. Luna római ábrázolásain fiatal nő alakjában jelenik meg, akinek a fejdísze az oszmán törökök által is kedvelt félhold. Ha pedig ezt a lefelé fordított félholdat pont a felénél egy függesztő füllel látjuk el, hát már majdnem készen is van az a bizonyos lunulacsüngő. Elkészítésének módja szerint két alaptípusát szokták a régészek megtalálni, miközben réges-rég elhunytak nyugalmát zavarják. Vannak az öntött lunulák, és a préselt, kalapált lemezből kivágottak. Ez utóbbiból van több, és ezek is a díszítettebbek – már csak a Krisztus utáni első századok ékszerészeti technológiája alapján is. A vékony lemezek általában aranyból voltak, a felületi minták mellett gyakran alkalmaztak rajtuk karneol, kalcedon, borostyán és üvegberakásokat is. A rómaiak mellett a szarmaták, tehát jazigok, roxolánok és alánok sírjaiban is ott vannak szépen a lunulacsüngők a régészek legnagyobb örömére. A történészek a termékenységi kultuszokkal hozzák ezeket az ékszereket összefüggésbe, de viselhették nyakban, láncon vagy szalagon szerencsét hozó talizmánként is a lunulákat. Hogy aztán ez a bronzkorinak datált, otrombának tűnő darabot férfi, vagy éppen nő viselte, nem tudni. Dísztelenségéből, formájából az előbbire tippelne az ember, de hát nagyon messze van már az a Krisztus előtt 2700 és 800 közötti időszak.” (Pálffy Lajos: Mi fán terem a lunulacsüngő?) http://mandarchiv.hu/cikk/6307/Mi_fan_terem_a_lunulacsungo

Kompetencia

Évfolyam

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Természettudományos és technikai

Általános

Cím

Kutyagerinc – bográcskoszorú

Leírás

A miskolci Herman Ottó Múzeumban található tárgy kutyagerinc, vagyis bográcskoszorú. „A bográcsot az étellel ráhelyezik. Hosszúkás, két végükön legömbölyített puhafa lemezkékből van három nyúlványban gerincformára összeillesztve. A lemezkék egyik vége gombformára van törve. Az ablakokba kölcsönösen illesztődnek a lemezek és gombos végükkel megkapaszkodnak. Az így nyert három nyúlványú gerincforma karikára behajlik és tökéletesen zárul. Két sor nyúlvány pirosra, egy sor nyúlvány zöldre van festve és faggyúval van preparálva. (Herman Ottó Múzeum). A képen látható tárgy kerülete 60 cm, magassága pedig 6 cm. Származási helye Tiszakeszi. „Az a jó kutyagerinc, amelyik minél sűrűbbre van összetömve. Szeget, ragasztószert nem kell használni a kulyagerinchez, mert az maga-magát összetartja. Ha a kutyagerinc koszorúját két átellenes részen megmarkoljuk, ki is lehet fordítani, úgy, hogy a gerezdek fejei más irányban állanak s a koszorúnak más képe van. Három-négyféleképp is kifordíthatjuk ezt a készítést! Ahányszor kifordíthatják azt, annyi forgósnak nevezik. Egyik pásztor kétforgós, a másik négyforgós kutyagerincet készít. A koszorú két végét olyan ügyesen akasztják össze, hogy a szemlélő nem tudja kitalálni, hogyan róhatták hát össze a sok száz darabkát ilyen csodálatosan!” (Malonyai Dezső: A magyar nép művészete).

Kompetencia

Műveltségi terület

Anyanyelvi kommunikáció

Általános

Cím

Gyermekportrék

Leírás

A székesfehérvári Városi Képtár Deák Gyűjteményben található fényképek 1935-1940 körül készültek. A fotókon az Aposztolovics testvérek, Miklós és György láthatók, mackóval, illetve elsőáldozási emlékképként.

Kompetencia

Műveltségi terület

Idegen nyelvi kommunikáció

Általános

Cím

Mezőtúri sárga mázas, virág és levél mintás lekváros fazék (1951)

Leírás

A túrkevei Finta Múzeum tulajdonát képező lekváros fazékként regisztrált (1951) mezőtúri cserépedény, melynek felső peremét a mester a füllel átellenben kiöntő ívvel formázta, korában több funkciót ellátó hétköznapi tárgy lehetett. Olykor kancsónak, köcsögnek, bödönnek, kantának, avagy nagy szilkének is nevezték, s egyaránt tartottak benne vizet, készételt, zsírt, tejet és tejtermékeket. Az edény egyik oldala közepes mértékben megfüstölődött, ami lehet a kemencében történő használat következménye, avagy hosszabb időt tölthetett a repedezett, füstölgő búboskemence vagy cserépkályha tetején. A kicsorbult/sérült peremű, mérsékelten domború hasú, egy fülű égetett agyagedény kidolgozását tekintve nem a fazekas munka műremeke: A korongozás végi felületsimítás, a perem egyenetlen kidolgozása, a fül megformálása és illesztése inkább már iparos, mint mesteri munkára vall. Az Arad szomszédságában lévő Dud község bányájából szállított földfesték színétől a ’dudi- sárga’, az okkersárgához közelítő alapszínű égetett mázas edény palástját/hasát írókázott körbefutó virágos-leveles minta, virágfüzér ékesíti. A feketével kontúrozott kitöltött zöld levelek és a pirossal (téglaszínnel) pingált, részlegesen zárt virágmotívumok monoton ritmusát apró fehér-kék virágok/színfoltok élénkítik. A leveles virág ornamentikát a fazék hasa alján és a pereme alatt körbefutó tojásdad türkiszkék pöttyek keretezik. A fül tövébe a mester vagy a tulajdonos monogramját pingálták. A díszítés összhatásaként a magyaros színvilág dominál. (kobzosBBL) „Lekvárt, mondjuk éppen szilvalekvárt főzni jó dolog, bár a 21. században már elég kevesen művelik Magyarországon ezt a tudományt. Helyette vásárolhatunk olyan szilvalekvárnak csúfolt kulimászokat, amik eme gyümölcsöt csak nyomokban, mondjuk 20-30 százalékban tartalmazzák. Vegyük hát sorban, hogy mit kellene tennünk, hogy a túrkevei Finta Múzeum 3D-ben digitalizált, 23 centiméter magas lekváros bödönét megtölthessük hamisítatlan szilvalekvárral. Mindenek előtt nem árt, ha van néhány szilvafánk, lehetőleg a besztercei fajtából. Mert ez talán jobban ellenáll az áprilisi fagyoknak, amik rátörvén a virágzó fákra, el szokták vinni a termést. Ugyanígy járhatunk, ha a kedvezőtlen időjárás a méhek járását akadályozza meg, nélkülük bizony üres marad a fánk. Ezután már csak a sűrű jégveréstől kell tartanunk, ha eme istencsapását is megússzuk, jöhet az őszi „betakarítás”. Aminek újabban olyan divatja alakult ki, hogy leteregetik a fák alját nejlonokkal, és az erre lerázott, levert szilvát így könnyebben csoportosítják egy helyre. Eleink ezzel a lehetőséggel nem nagyon éltek, így a kellő időben szüretelve megfelelően érett, így elég cukrot tartalmazó szilvához jutottak. Szilvaszüret után mindenek előtt jól meg kell mosni a gyümölcsöt, és kezdődhet is a főzés. Amelynek kellékei közül a sárral körbetapasztott vörösréz üstöt kell először megemlíteni, amit az erdélyi kalderás cigányok készítenek el a legjobban manapság. Az üstbe először egy kisebb adag szétnyomkodott szilvát hevítünk, ez a ciberézés, vagy előfőzés. Amikor ez megfelelő állagú lesz, magozatlanul rátesszük az első adag gyümölcsöt. Lassú tűzön, állandó kevergetés mellett főzzük as zilvából a híg penyőt, amit aztán egy rostán átpasszírozunk. Így kikerül belőle a mag és az szét nem főtt héjdarabok. Ezután jön a sűrítés kényes eljárása, ahol ismét csak elengedhetetlenül fontos a massza állandó és egyenletes mozgatása. A sűrítés pedig addig tart, míg a főzőkanálon meg nem áll a lekvár úgy, hogy egy csepp sem esik le a széléről. Azt persze nem tudni, hogy ilyen szilvalekvárt tároltak-e ebben a túrkevei „lekváros fazékban”. Talán igen, talán nem, minden estre én a barackíznek több esélyt adok. Barackból ugyanis talán több van Túrkeve környékén.” (Pálffy Lajos: Szilva, de inkább barack) http://mandarchiv.hu/cikk/6743/Szilva_de_inkabb_barack

Kompetencia

Évfolyam

Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Természettudományos és technikai