Weiss Manfréd patkósarok papírdoboz
Oktatás
Általános
- Cím
- Weiss Manfréd patkósarok doboz
- Leírás
- „A tömegtermelést és a rövid élettartamú cipőket megelőző korokban olyan lábbelik előállítására törekedtek, amik, ha nem is egy életre szóltak, de legalább évekig szolgálták gazdáikat. Ezek, mivel más tartós anyag nem létezett, teljesen bőrből készültek. Arra is hamar rájöttek, hogy a talp kopását néhány ponton kis fémlemezekkel lehet késleltetni. Az biztos, hogy a Révkomárom melletti Izsán, a Kelemantia erődben állomásozó légionáriusok sarujának talpa is meg volt vasalva, amire szükség is volt, hiszen a római légiók voltak tán a hadtörténet legtöbbet gyalogló alakulatai. A bőr cipőtalpat óvó eljárás aztán egészen a 20. század közepéig, végéig valamilyen formában létezett Magyarországon is. Így kerültek a csizmák, bakancsok aljára azok a patkók és spiccvasak, amik szép számmal ott szerepelnek a sírleletek között, de az utolsó nagyüzemi szériákból egészen biztosan még jópár dobozzal rozsdásodhat belőlük a halálozás miatt megüresedett suszterműhelyekben is. Mert a múlt században mindenek előtt a suszterok dolga volt eme fém alkatrészek cipőtalpakra való felerősítése, felszegelése. Tehát ők is voltak azok, akik beszerezték a patkókat és spitzvasakat a talpnak való bőrökkel együtt. Kattintson a képre, majd a 3D-ikonra! A patkók és a csizmák, bakancsok, cipők orrát védő spitzvasak pedig már a 19. század végén is nagy présgépekkel lettek előállítva. A rákóczifalvi Macimúzeum gyűjteményében szereplő, és 3D-ben a MaNDA adatbázisába is feltöltött magyar és német feliratú doboz, amit most megvizsgálhatunk, a csepeli Weiss Manfred gyárban készített 100 darab patkósarkat tartalmazott 1915-ben. A Weissek Csehországból érkeztek hazánkba, az 1857-ban született Manfréd testvérével együtt 1882-ben kapott engedélyt az első magyarországi konzervgyár megalapítására. S mivel a katonának a konzerv mellett lőszerre is szüksége volt, ezért a fivérek ilyen holmikat is kezdtek gyártani a Lövölde téren álló gyárukban. Amit egy 1890-es robbanás után voltak kénytelenek kiköltöztetni a Csepel szigetre, de ez csak elősegítette a gyarapodásukat olyannyira, hogy 1914-re az ország legnagyobb hadiüzemévé nőtték ki magukat. Hogy aztán a különféle űrméretű töltények és egyéb pusztító eszközök mellett, talán a maradék vasakból még patkósarkakat is előállítottak, az jó üzleti érzéküket is dicséri.” (Pálffy Lajos: Egyfolytában fogyó kis fémdarab) http://mandarchiv.hu/cikk/5801/Egyfolytaban_fogyo_kis_femdarab
Kompetencia
- Évfolyam
- Matematikai kompetencia
Kompetencia 2
- Évfolyam 2
- Szociális és állampolgári kompetencia
A Weiss Manfréd Acél- és Fémművek a 20. század első felének kiváló magyar nagyüzeme volt a Csepel-szigeten, az I. világháború idején az Osztrák–Magyar Monarchia második legnagyobb hadiüzeme. Alapító tulajdonosa a pesti születésű Weiss Manfréd gyáros volt.
