Általános

Cím

Gyenesdiási népvándorlás kori medvefog amulett beütögetett díszítésű keskeny bronzlemezzel (Kr. u. VIII-XIX. század)

Leírás

„Egy Gyenesdiáson talált amulett kapcsán merült fel a kérdés, hogy élt-e, és ha igen, akkor meddig barnamedve a Bakonyban, vagy a Balaton-felvidék erdeiben. Nos, az első kérdésre biztosan igen a válasz, de arról, hogy meddig kószáltak medvék a Bakonyban, már megoszlanak a vélemények. Az biztos, hogy a MaNDA adatbázisában megtekinthető ez a 3D-ben digitalizált medvefog amulett, amit a keszthelyi Balatoni Múzeumban őriznek. Mivel a Kárpát-medence az európai a barnamedve egyik kedvenc élőhelye a mai napig, bátran állíthatjuk, hogy valamikor a Bakonyban is éltek ezek a barátságos külsejű, de annál veszedelmesebb állatok. Az biztos, hogy Eötvös Károly már nem említi őket a tájegységről szóló igen csak olvasmányos és informatív munkájában (Bakonyi utazás), ami majdhogynem felöleli az egész 19. századot. Hogy középkori királyaink még medvére vadásztak a Bakony erdeiben, az biztos, de már akkoriban is az igazi nagy medvevadászatokat Erdélyben rendezték. Az pedig a létező szocializmus egyik ismert anekdotája volt csak, hogy Brezsnyev egyik magyarországi látogatásán medvére vadászott a Bakonyban. Persze csak úgy, hogy Erdélyből érkezett ketrecben a szerencsétlen jószág. És ha már anekdoták, akkor szólnunk kellene a román diktátor által puskavégre kapott bicikliző medvéről is, de térjünk inkább vissza a vizsgált, bronz karikával ellátott csontamuletthez. Amit a nyakában hordott láncon, vagy talán vékony szíjon 8.-9. századi viselője leginkább azért, hogy olyan erős legyen, mint a medve, vagy éppen megóvja őt eme vadállat támadásától. Vagy a betegségektől, mindenféle bajoktól, rontásoktól, boszorkányságtól. Ilyen védő, óvó és erőt adó amuletteket, leginkább ragadozó állatok fogait és karmait már az ősember is hordta átfúrva, szíjra fűzve. Az ókori ember sem változott ebben a tekintetben, csak már magas művészi értékkel gyártotta is ezeket a kis tárgyakat, gondoljunk csak az egyiptomiak szkarabeuszaira. A kereszténység aztán ezen a téren is nagy változásokat hozott, a fogak és bogarak helyett kis keresztet, szentképet, ereklyéket hordtak nyakban már az emberek. Ez a szokás a mai napig megvan, és számtalan olyan mutációja létezik, mint például az egyes afroamerikai és cigány szubkultúrák vastag láncokon hordott óriási méretű nemesfém keresztjei. Hogy aztán a keresztek és más világvallások jellemző amulettjei (pl. a muszlimok ötujjú keze) mellett egészen furcsa amuletteket is kedvelnek/kedveltek egyesek, abban sincs semmi kivetnivaló. Így volt egy időben roppant kelendő az akasztófák „beavatott” kötele, az újszülöttek köldökzsinórja, vagy éppen kiszáradt kígyókat és békákat is tartottak maguknál amulettként az emberek. A katonákat a kioperált puskagolyó vagy gránátszilánk óvta a sebesüléstől, de manapság arról is hallani, hogy valaki összetört autója darabkáját hordja magával az újabb karambolt megelőzendő. Ahelyett, hogy egy míves Szent Kristóf érmét, vagy egy rózsafüzért akasztana a belső visszapillantó tükrére.” (Pálffy Lajos: Meddig lakott medve a Bakonyban?) http://mandarchiv.hu/cikk/4017/Meddig_lakott_medve_a_Bakonyban

Kompetencia

Évfolyam

Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Gazdagon díszített, különleges fémből készült antik pléh doboz

Leírás

„Nagyanyáink, vagy most már inkább dédanyáink gyermekkorából maradhatott itt az a pléh doboz, amit a rákóczifalvai Macimúzeum digitalizált 3D-ben és töltött fel a MaNDA adatbázisába. Talán ólomkatonákat őrizhetett belsejében, míg szolgálatban volt. Aztán felkerülhetett egy pókhálós padlásra, a múlt megannyi szépségével együtt. A 15 centiméteres átmérőjű, henger alakú doboz a maga korában teljesen hétköznapi tárgy volt. A műanyagok erőszakos térfoglalása előtt a tárolásra csak természetes anyagokból álló edények álltak rendelkezésre. A leggyakrabban használt agyag és fa alapanyag mellett idővel megjelentek az üveg és fém tárolóeszközök is. Az értékőrzésre és szállításra használt tisztán kovácsoltvas, vagy vaslemezekkel megerősített faládák voltak e műfajban az elsők, pénzt, ékszereket, fontos iratokat rejtett belsejük. Elég csak a középkori céhek iratait, értékeit és a szertartási eszközeit rejtő céhládákra gondolnunk, amelyek sokszor a biztonság (illetéktelen kezeknek ellent álló vasalások és bonyolult zárak) mellett díszítettségükkel is kiemelkedtek a különféle ládák tömegéből. A fémmegmunkálás fejlődésével, a 18. század végén, 19. század elején általánossá vált a fémek hengerelése. Koránbban, ha lemezt akartak előállítani, akkor ezt csak kovácsolással tudták megvalósítani, igaz, az ékszerművesek a jóval könnyebben munkálható nemesfémeknél már a 14. századtól használták a hengereket. A bádoglemez alapanyaga általában a vas, amit különféle, nehezebben oxidálódó, rozsdásodó fémekkel ötvöznek. A produktumnak 1,5 milliméternél vékonyabbnak kell Lennie, ekkor beszélhetünk csak bádogról. Erre a méretre a 19. század hengersorai már alkalmasak voltak, így az új anyag megjelenhetett a hétköznapokban is. A ma is jobbára horganyzott bádogból gyártott ereszcsatornák mellett megjelentek a háztartásokban a bádog főzőedények, fürdőkádak, tárolódobozok is, például lisztnek, cukornak. A kereskedelmi forgalomba hozott, előre kiadagolt kávé és tea is bádog dobozokba került, de gyógyszereket, különféle vegyi anyagokat, petróleumot és benzint is tároltak bádogból készült edényekben. A lényeg, hogy más, hasonló tulajdonságokkal rendelkező anyagokhoz képest a bádognak volt a legkisebb a súlya, és az ötvözéssel, a felület kezelésével, vagy festésével korrodálódás problémáját is megoldották. Így maradhatott ránk ez a doboz is, rajta ovális keretben egy Napóleonra hajazó lovaskatona ábrázolásával. (A franciák legendás császárára az öltözet mellett a „fehér” lóból is következtethetünk, mert szinte kivétel nélkül szürkén lovagolva ábrázolták.) Hogy aztán valóban ólomkatonákat tartott benne a polcon kis gazdája valamikor régen, azt persze nem lehet tudni. Lehet, hogy keménycukorka volt a belsejében, amit a vendégeknek kínált a háziasszony az 1800-as évek végén.” (Pálffy Lajos: Ólomkatonák vagy keménycukorka?) http://mandarchiv.hu/cikk/4241/Olomkatonak_vagy_kemenycukorka

Kompetencia

Évfolyam

Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Általános

Cím

Gazdagon díszített, rendhagyó formájú párizsi Huntley&Palmers süteményes fémdoboz (1878)

Leírás

„Óhatatlanul ez jut eszembe, mikor a rákóczifalvi Macimúzeum által 3D-ben digitalizált süteményes dobozt nézegetem, forgatom a számítógép egerével. Pedig akárhogy is vesszük, sorozatgyártott darab ez is. A 14x10x18 centiméteres angol kekszesdoboz kapcsán a múzeum szakemberei az 1878-as „születési” dátumot adták meg és a Huntley&Palmers cég nevét. A brit vállalkozást Joseph Huntley alapította 1822-ben a fővárosban, a London Street 119-ben. A kis cukrászdából George Palmer 1841-es beszállása után 1900-ra az akkori világ legnagyobb kekszgyártó és -forgalmazó cége lett, 5000 alkalmazottal. Termékei valóban eljutottak a Föld minden pontjára, Scott kapitány révén 1910-ben még a Déli-sarkra is. Egyöntetű vélemény, hogy e páratlan sikerben fontos szerepe volt a kekszek csomagolásának is, a korban használatos, vékony fémlemezből, leginkább bádogból készült dobozok olyan kifinomult formáit használták, mint a most körüljárt darab. A forma mellett nagyon odafigyeltek a dobozok díszítésére is, a már-már művészi értékű ábrázolásokat kedvtelve nézegették a korabeli vásárlók mind az öt kontinensen. A Macimúzeumban őrzött darabon az ókori Róma épületeit, életképeit láthatjuk. A doboz négy oldalán található jelenetek tervezője arra is odafigyelt, hogy a többek között Pompeiben épen maradt freskókon látottak felhasználásával dolgozzon, ami leginkább az épületek térbeliségének megjelenítésében érhető tetten. Az egyik nagy felületen egy római villa belső udvarát láthatjuk a szokásos medencével, a túloldali kép pedig valószínűleg egy római előkelőség elé járuló hódolókat mutat. A doboz két oldalán római épületeket láthatunk, és frízszerűen futó, korabeli figurákból álló díszítéseket. A szalagdíszek alatti oroszlánon lovagló szárnyas figurával, vagy a másik oldalon lévő kígyólábú, embertestű lénnyel is a római motívumvilágra akarnak utalni. Végül képzeljük csak el, hogy a használat miatti kopás és a korrózió miatt idővel elhalványuló képek valaha élénk színekben pompáztak, és ragyogott a doboz aranyozása is.” (Pálffy Lajos: Nem evilágból való skatulya) http://mandarchiv.hu/cikk/4791/Nem_evilagbol_valo_skatulya

Kompetencia

Évfolyam

Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Általános

Cím

Szentesi fekete (mázatlan), szalagdíszes, égetett agyag palántalocsoló cserépkorsó (1890-1910)

Leírás

„A népi fazekasság produktumai között találunk különleges, egy-egy feladatra készült darabokat is. Ezeknél jól megfigyelhetők a funkció és a forma összefüggései. Úgy, mit a most vizsgált, a Finta Múzeum munkatársai által 3D-ben digitalizált palántalocsoló esetében is. Az Alföld déli része kedvező éghajlati adottságaival és talajviszonyaival régóta a kertészkedés, a gyümölcsök, de még inkább a zöldségfélék termesztésének központja. A makói hagyma, a szegedi és a kalocsai paprika méltán világhírű, de termelnek errefelé szinte mindent, ami zöldség, vagy gyümölcs. A kisüzemi kertészkedés már a török kiűzése után megjelent a lassan újranépesülő vidéken. Hogy aztán a trianoni békével elszakított Vajdasággal, Bácskával együtt az ország éléskamrájává fejlődjenek a 19. század végére. A nagyobb parcellákon bérmunkával való termelés mellett családi gazdaságok szintjén is foglalkoztak zöldséggel, különösen a magyar konyha alapfűszerévé előlépett fűszerpaprika volt népszerű, hiszen csekély befektetéssel, de sok élőmunkával tisztességes hasznot remélhettek egy-egy szezonban. A munka még márciusban a paprika magvainak elvetésével kezdődött. Ez általában a ház mindig fűtött konyhájának az ablakába tett faládába történt, amibe gondosan kiválasztott humuszos földet tettek. A kikelő kényes kis növény így a tápanyagok mellett napfényhez és megfelelő hőmérséklethez is jutott. A jól gondozott palánták szépen növekedésnek indultak és a kiültetés idejére, május közepére, végére úgy 50 napot töltenek el a páradús, egyenletes melegen. (A fagyosszentek utáni kiültetés előtt újabban vannak akik „kipoharazzák” a leginkább életképes növénykéket.) A palánták locsolására nagyon oda kell figyelni, túlöntözés következtében ugyanis „megdől”, szára elferdül. A palánta jól előkészített földbe történő kiültetése után a nyári csapadékmennyiségtől függően, de állandó öntözést igényel. Amit persze meg lehet oldani vödörrel, vagy locsolókannával is, de ezekkel az eszközökkel nehezebben lehet a kis paprika tövébe juttatni az éltető vizet, mint mondjuk azzal a 40 centiméter magas, Szentesen készült pocakos korsóval, aminek nyaka úgy lett kiképezve, hogy a vízsugár oda kerüljön, ahová szánták. Amúgy ezt a négy körbefutó szalagdísszel ékített darabot a szintén palántázással kezdődő dohánytermesztésben használták, legalábbis a Néprajzi Értesítő 1958-as cikke szerint.” (Pálffy Lajos: Egy igazi palántalocsoló) http://mandarchiv.hu/cikk/5076/Egy_igazi_palantalocsolo

Kompetencia

Évfolyam

Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Természettudományos és technikai

Általános

Cím

Az 1930-as évek esküvői divatja

Leírás

A keszthelyi Balatoni Múzeum archív fotója az 1930-as évek esküvői divatját örökíti meg.

Kompetencia

Műveltségi terület

Szociális és állampolgári kompetencia