Egry József 1883. március 15-én született Zalaújlakon, és 1951. június 19-én halt meg Badacsonyban. Egry József Kossuth-díjas festő és grafikust a Balaton festőjének nevezték. Szülei egy pereskedés miatt minden vagyonukat elvesztették, és koldusszegényen költöztek a fővárosba. Egry József gyermekkorában egy díszítő festő műhelyében lett mindenes - ekkor derült ki, hogy ügyesen rajzol és fest. Művészeti tanulmányait későn kezdte. Lyka Károly támogatásával Párizsban, a Julian Akadémián kezdhetett tanulni, de itt még nem talált magára. A képeit 1910-től kezdte kiállítani, és az 1920-as évektől kezdve már csaknem kizárólagos témája a Balaton volt. Először az expresszionizmus nyelvén fejezte ki magát, majd egyéni stílust teremtett. E sajátos technikájú (olajpasztell festésű) képei a legismertebbek: Szegény halászok, Visszhang, Vitorlaigazító. Számos képe van a Magyar Nemzeti Galériában. Utolsó befejezett műve az 1944-es Aranykapu. A festő 1948-ban az elsők között kapta meg a Kossuth-díjat. _x005F_x000D_
Jávor Pál (eredeti neve: Jermann Pál Gusztáv, Arad, 1902. január 31. – Budapest, 1959. augusztus 14.) Magyarország egyik legismertebb és legkedveltebb magyar színésze, ahogyan gyakran emlegetik "az első magyar férfi filmsztár".1930-ban, amikor a Vígszínházhoz szegődik, felfigyelnek rá: a kritika nagy jövőt jósol neki. 1929-ben forgatják az utolsó némafilmet, (Csak egy kislány van a világon), melyben Jávor kapja a főszerepet. Sajátos „jávoros" charme-ja és temperamentuma nagy visszhangot kelt, így természetes, hogy az első hangos és zenés filmben A kék bálványban is övé a főszerep. A második hazai hangosfilmből, a Hyppolit, a lakájból már ki sem maradhat. Ekkoriban népszerűsége csúcsán van: a harmincas évek férfiideáljaként ünneplik, a kritikusok egyöntetű elismerését vívja ki, amely szerint "a fiatal színésznemzedék egyik legkitűnőbb, átütő erejű és tehetséges tagja". 1935-ben a Nemzeti Színház tagja lesz.
A Wekerletelep Budapest egyik városrésze a XIX. kerületben. Az építésekor a központi tér általános kialakításáért Kós Károly tervező felelt. A tervezésben közreműködő építészek egyikének sem engedték meg, hogy kettőnél több épületet álmodjon a térre, így Kós Károly is csak a 2. és 3. számú épületet valamint a keleti kapuépítményt (a „Kós-kaput”) tervezhette meg. A Zrumeczky-féle nyugati kapu a Wekerletelep talán egyik legismertebb, legjellegzetesebb épülete. A legjobban tükrözi a népi építészeti hagyományokat, terméskő, farönk és gerenda alkotja a kaput. A kapu főbejárata háromszög alakú faépítmény, mely hangsúlyozza az alatta futó út kiemelkedő szerepét. Ehhez kapcsolódik két oldalról egy-egy kisebb kőépületrész, melyek alagsorai szintén átjáróként funkcionálnak a gyalogosok számára.
A képen virágokkal díszített szöveteket, kelméket kínáló kirakat látható. A kép tanúsága szerint akár száz évvel ezelőttről. Manapság talán méteráru -rövidáru boltnak hívnánk, de azoknak sokszor zsúfolt, raktár jellegű kirakatuk van, nem is beszélve a belső elrendezésükről._x005F_x000D_ _x005F_x000D_
A dokumentum a volt Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet termékének sablonrajzát, műszaki leírását, termelési kalkulációját tartalmazza. A kenyérkosár doboz elnevezésű munkadarab szürkevászon alapanyagra készült tarka virágmotívumos hímzés. A tervet Kertész Istvánné készítette 1967 szeptemberében. Az 1960-as évektől Dajaszászyné Dietz Vilma vezetésével a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezetnél létrehoztak egy egyedülálló dokumentációt, mely a múzeumokban őrzött textilek alapján összegezte a matyó hímzés történeti fejlődését és motívumkincsét. Ez a szakmai anyag képezte a szövetkezet tervezőinek adatbázisát, mely alapján a piacra készülő termékek készültek. A szövetkezet megszűnésével a „Matyó Népművészeti Dokumentáció” anyagát Mezőkövesd Város Önkormányzata vásárolta meg, az archív anyagot feldolgozásra és közzétételre 2009-ben a Matyó Népművészeti Egyesületnek adta át.
