A debreceni Csapókerti Közösségi Házban 2014-ben megrendezett galamb- és díszmadár kiállításon 169 galamb és 20 fajta díszmadár egyedet láthatott a nagyközönség. A galambfajták közül olyanok voltak jelen, mint az angol-apáca keringő, kaposvári tigris tarka, magyar óriás galamb és king fajta. Összesen 26 fajta galambot állítottak ki a tulajdonosaik. _x005F_x000D_
Szemétszedés a debreceni Csapókerti Közösségi Ház környékén
Leírás
Szemétszedés a debreceni Csapókerti Közösségi Ház területén és környezetében, amelyet a tiszta környezet érdekében rendeztek 2009-ben. Fontos tudnivaló a szemétszedéssel kapcsolatban, hogy nem szabad összeszedni bármilyen szemetet, mert az a szemétszedő testi épségét, egészségét veszélyeztetheti, a szemét ártalmas, veszélyes anyagokat tartalmazhat. Tilos összeszedni építési-bontási törmeléket, gyógyszereket, autó akkumulátort, motorolajat, elektromos és elektronikai berendezéseket, nagyméretű autóalkatrészeket. Az akció dokumentációját tartalmazó képek a Debreceni Művelődési Központ tulajdonában vannak. _x005F_x000D_
Paládi-Kovács Attila néprajzkutató terepmunkájának fotódokumentumai a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetében találhatóak. A tudós a Kárpát-medence népi kultúrájának összegyűjtésekor fényképezte le a gazdasági és lakóépítményeket._x005F_x000D_ _x005F_x000D_
A csűr vagy pajta a magyar népi építészetben a gazdasági épületek egy sajátos, építészeti jegyei alapján nem tipologizálható, csak funkcionálisan körülhatárolható típusa: az az épület, amelyben hagyományosan a szálas gabona cséplése folyt. Ilyenformán a csűr és a pajta hagyományosan elsősorban a paraszti gabonatermesztéshez kapcsolódó munkatér, és csak másodlagosan, kiegészítő jelleggel rakodóhelyiség. Szükségessége összefüggött a július–augusztusi csapadékos klímával, azzal az igénnyel, hogy a szemkinyerést száraz, védett helyen lehessen végezni. A kézi cséplés gyakorlatának eltűnésével a csűrök tárolófunkciója előtérbe került, illetve az állatok istállóztatására is használták őket._x005F_x000D_
Pankasz, a történelmi Őrséghez tartozó, a Zala völgyében fekvő település első okleveles említése 1393-ból származik. A helység neve a Pancoz / Pangracius / Pongrác személynévből ered. Temploma nincs, különösen értékes műemléke viszont az 1754-ben állított „szoknyás” harangláb. Az építmény fa szerkezete tölgyfából készült, a harangot fazsindely védi, a harangozót és magát az „épületet” pedig rozsszalmából készült zsúp. A felhasznált fa természetes színével, bárdolt vagy simított felületével, tökéletes szerkezetével, jó arányával a szerkezet és forma egységéről tanúskodik. Műemléki helyreállítására 1965-ben került sor.
