Naptárkép.Április az év negyedik, 30 napos hónapja a Gergely-naptárban. A hónapot Venusról nevezték el ugyanis az istennőt Aperirének is hívták, melynek jelentése: megnyitni. A 18. századi nyelvújítók szerint az április: nyilonos. A népi kalendárium Szent György havának nevezi. A kép egyrészt sétáló embereket másrészt az árapály jelenség által visszahúzódó tenger homokos partját ábrázolja. Árapály jelenség a tengereknél: A bolygónkon megfigyelhető ciklikus jelenségek közül csak egy az árapály, pontosabban a tengerjárás (az apály és a dagály váltakozása), ám fontossága nagy, hiszen a hajózástól az energiatermelésig életünk számtalan területére hatással van.
A képeslap a Balatoni Múzeum képeslaptárában található._x005F_x000D_ A halászat ősi mesterség, mely az emberiség fennmaradásában nélkülözhetetlen volt. A honfoglalás után korlátozták a szabad halászatot. I. István adományozott balatoni halászatot. A 18. század végétől a balatoni halászok céhekbe tömörültek. A szezon ősztől keszeg-, harcsa-, pontyívásig tartott. Az első eszköz amelyről halásztak a bödönhajó, melyet egy nagy fatörzsből vájtak ki,1862-ig használták. Nagyon sokféle halászati eszközt alkalmaztak, pl.: rekesztőháló (varsa), emelőháló, dobóháló, zsákosháló._x005F_x000D_ Napjainkban 10 tonnás, mélységmérő radarral felszerelt, daruval és navigációs berendezéssel ellátott motoros hajóval végzik a halászást._x005F_x000D_ Őshonos halak: vörösszárnyú keszeg, bodorka, kárász, dévérkeszeg, ponty, süllő, kövi csík, csuka, harcsa. A balatonból a nem őshonos halakat igyekeznek kipusztítani._x005F_x000D_ Kifejezetten balatoni szólás az: „él, mint hal a vízben”, „bámul, mint a csíkhal”
A képen a Debreceni Est 2008. 21.29-i cikke látható. 2008-ban ismét megrendezték az állatok karácsonyát a Debreceni Állatkertben. 50 éves jubileumot ünnepeltek, melynek keretén belül kedves programokkal várták a kicsiket és nagyokat. Az állatok ünnepi ebédet kaptak, az etetés igazi látványosság volt._x005F_x000D_ Az állatkertet 1958-ban nyitották meg a Nagyerdőben. Ez egy természetvédelmi terület. A világ minden tájáról vannak itt állatok, körülbelül 1500 példány, 165 állatfaj egyedei. Az elmúlt 15 évben folyamatos felújításoknak köszönhetően kicserélték a szűk ketreceket korszerű, tágas kifutókra.
A Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum tulajdonában lévő vetési lúd (Anser fabalis) preparátum a természettudományi gyűjtemény részét képezi. A vetési lúd, más néven téli lúd testhossza 66-84 centiméter, a szárnyfesztávolsága 142–175 centiméteres, testtömege 2200–4000 gramm. A tojó kisebb és könnyebb, mint a hím. Tollazatának színe a világosbarnától a sötétbarnáig terjed, fehér mintázattal. Sok alfaja van. Csőrük színe is nagyon változékony: csúcsa általában a citromsárgától a narancssárgáig terjedő színű, alapja feketés. A vetési ludak lába narancsszínű. A vetési lúd Európa és Ázsia északi részén, vizek közelében, folyópartokon költ. A Kárpát-medencében rendszeres telelő. A vízparthoz közeli, nyílt élőhelyeket kedveli. A vetési lúd növényevő, csőre széle fogazott, így könnyen letépi a füveket. Költőterületén minden friss zöld növényt megeszik, de a bogyókat és zuzmókat is. Telelőterületén fű és az őszi vetés képezi fő táplálékát. Néhány helyen szinte csak a gabonavetést fogyasztják. ezzel nagy problémát okozva a gazdálkodóknak. A vetési lúdnak is egész életében egy partnere van. Télen úgy tűnik, hogy a partnerek szem elől tévesztik egymást a vándorcsapatokban, de költéskor ismét párokra válnak szét. Mocsarak, folyópartok közelében a talajon fészkel. Évente egyszer költ, a fészket csak a tojó készíti. A fészekalja 5–6 tojásból áll, melyen 25–30 napig kotlik.
A Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum tulajdonában lévő vízisikló (Natrix natrix) preparátum a természettudományi gyűjtemény részét képezi.A vízisikló elsősorban lassabb folyóvizek, tavak, holtágak, mocsarak mellett él, de kavicsbányákban, lápokban és víztől távolabb is előfordul sík-, domb- és alacsonyabb hegyvidéken egyaránt. A faj testfelépítése erőteljes, a nőstények rendszerint nagyobbak a hímeknél: ez utóbbiak hossza ritkán éri el az 1 métert, míg a nőstények gyakran 120 centiméteresek. A vízisikló színezete változatos: háta zöldes- vagy kékesszürke, a sötétszürkés haspajzsok széle csontfehér. A háton páros fekete pontsor fut végig. Egyik legjobb azonosító jele a tarkó két oldalán látható, nőstényeknél halványabb, hímeknél erőteljesebb színű, félhold alakú, sárga, fehér vagy ritkábban vörös folt, amely azonban számos egyedről hiányozhat. A faj ügyesen közlekedik kígyózó mozgásával mind a vízben, mind a szárazföldön. Hüllő lévén elsősorban nappal aktív, ilyenkor vadászik. Táplálékát kisebb termetű gerincesek képezik, elsősorban különféle halak és kétéltűek, kiváltképpen békák. Késő ősszel száraz és meleg téli rejtekhelyet keresnek, ahonnan csak márciusban merészkednek elő. A kifejlett siklók tavasz végén-nyár elején párzanak, de a nőstény csak július-augusztusban rakja le kb. 15–30, végüknél füzérré összeragadt tojását. Magyarországon, mint minden hazai kétéltű és hüllő, a vízisikló is védett.
