„Vajon az, hogy az emberiség ősidőktől fogva két száraz fadarabból csiholt tüzet – teszi fel magának a kérdést S. Weil –, nem a legősibb… előképe Jézus keresztjének? Tűz és kereszt. A kereszt két száraz ága – és az isteni szeretet tűzvésze!” (Pilinszky)

„A középkorban a hívő és a profán világ egyet jelentett. Az egyház – mint hatalmas templom – az egész világot magába zárta. Nemcsak az ’ég’, de a ’világ’ is ’kapun belül’ volt, legalábbis ami az európai kultúrkört illeti. Ma más a helyzet.” (Pilinszky J.)

„Az egyház szakrális teste inkább kontinensnek nevezhető a világ tengerében. Sokan, nagyon sokan vannak ’kapun kívül’. Profán és szakrális különvált, s a szó, ami csak belső szolgálatra íródik, nem hallatszik ki többé a falakon túlra.” (Pilinszky János)

„Valamikor a tanítványokat is a feltámadás öröme a halál legszembetűnőbb jegyei közt érte. A sírbatétel, a keresztlevétel kopár tényei után… Nem lázadoztak, még csak nem is panaszkodtak. Egyszerűen tovább szerettek.” (Pilinszky János)

„Személyes erőfeszítés, majd a holtpont… magányossága, s ha igen: a ’befejeztetett’ vagy az ’elvégeztetett’ kegyelmének ingyenessége. A leggyakorlottabb művész se tudja, végül is mire bukkan,… igazában nem ismeri előre a célhoz vezérlő utat.” (Pilinszky)