Általános

Cím

Szabados János: Ítélet (olajfestmény, 1989)

Leírás

Szabados János festőművész Ítélet (1989) című olajfestménye az alkotó kaposvári 1997-es kiállításához készült katalógusban látható, amely a Vaszary Képtár kiadásában jelent meg. A Kaposváron 1937-ben született Munkácsy-díjas kiváló művész a következőképpen summázza életpályáját: „A város, ahol születtem, hét domb karéjában épült, a Kapos mentén. Közülük kettőt hegynek nevezünk ma is: Kecel-hegy és Róma-hegy. Rippl-Rónai révén a Róma-hegy vált ismertebbé, bár nekem, gyermekkori élményeim alapján, a Kecel – mostanra zsúfolásig beépítve is – kedvesebb. A tüskevári malomtól és strandtól jól látszott elnyúló vonulata, jelezve a város egyik akkori határát. Korai rajzaimon, vízfestményeimen ez a vidék jelent meg először. Elsőszülöttként nagy családban nevelkedtem, hatan voltunk testvérek. Apám címfestőmester volt, műhelyében kezdtem rajzolgatni. Ott ismertem meg a festőmesterség eszközeit, anyagait. Elég korán belenőttem az önálló munkába is, üzletportálok kiegészítő figurális díszítőtábláit, plakátokat, mozifilmeket ajánló, enyves festékkel vászonponyvára festett nagyméretű reklámokat, a kötelező ünnepekhez megrendelt sok négyzetméternyi portrét és munkafázisokat megjelenítő tablókat készítettem. Az így szerzett tapasztalatok később is segítettek az éppen adódó feladatokban. Jártam persze művészeti szabadiskolába is, készülvén a főiskolai felvételire. Tanulmányaimat 1957-ben kezdtem a Magyar Iparművészeti Főiskolán, ahol mestereim Z. Gács György és Miháltz Pál festőművészek voltak, de találkozhattam ott Borsos Miklóssal és Rákosi Zoltánnal is, akiknek hitelessége és emberi, szakmai tartása sokunk számára jelent mintát. A diplomamunkáig tartó jó évek után, 1962-ben szülővárosomban kezdtem önállóan dolgozni. Ez idő tájt a Dunántúl városaiban letelepedő fiatal alkotókkal alakuló kapcsolataim szakmai biztatást és biztonságot is adtak. Ez a ki nem mondott, de bizonyosságot jelentő szellemi törekvéseinket is összetartó kapcsolat máig érvényesnek mondható. 1963-ban megnősültem, feleségem Weeber Klára szobrász. Két gyermekünk született: János (1967) és Anna (1977). Mindketten mesterségeinkhez hasonló pályát választottak, a Magyar Iparművészeti Egyetemet végezték el. A műterem, ahol több mint harminc éve dolgozunk, ugyancsak benépesült munkáinkkal, eszközeinkkel, szerszámainkkal, anyagokkal és látszólag haszontalan tárgyakkal, azonban még mindig van ott helye az újabb elképzeléseknek, ötleteknek. A hetvenes években pályázatokon elnyert nagyméretű mozaikok kartonjainak hatása és a kivitelezés folyamata lényeges változást hozott festői gondolkodásomban, új léptéket kerestem. A korábbi zártabb képi világ motívumait, felületmegoldásait a képtérben megnyíló terek szabadon kezelt közegébe helyeztem, így a gesztusok véletlenszerűségét kibontva vagy elfedve, nagyobb szerepet kapott a rajz is. Ez a színekből szabadon kibontakozó világ a nyolcvanas évek közepéig foglalkoztatott. Akkor úgy éreztem, váltanom kell, hiszen az elkészült sok kép között ismétlődéseket találtam, meg időnként feltűnő, számomra árulkodó rutinszerű unalmasságot is. Azóta készült munkáim főszereplői a figurák. Az a jelenség érintett meg, figyelmeztetően, melyet környezetemben meg a világban is tapasztalhattam: a különállás, a zárkózottság, az egyedi sérthetetlenség. Témáim persze nem a magam sorsára utalnak, hiszen elégedettnek mondhatom magam. Olyan családom van, mely érzelmi, és szellemi biztonságot áraszt, újabb, bizakodást árasztó képek készítésére ösztönöz…” (forrás: http://www.napkut.hu/naput_2006/2006_10/021.htm)

Kompetencia

Műveltségi terület

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Általános

Cím

Kertész Sándor: Elsuhanó angyal (olajtempera festmény, 2000-es évek)

Leírás

Kertész Sándor festő- és grafikusművész Elsuhanó angyal (2000-es évek) című olajtempera festményét a 2017-es esztendő tavaszán az alkotó tiszteletére rendezett, a kiváló életművet gazdag képanyaggal prezentáló retrospektív kiállításon tekinthették meg a látogatók a kaposvári Együd Árpád Kulturális Központ Vaszary Képtárában. „Kertész Sándor festőművész (Kaposvár, 1940. október 29.) 1980-tól a Művészeti Alap, 1988-tól a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja. A szegedi Tanárképző Főiskola elvégzése után Mezőcsokonyára kerül. A 60-as évek végén kiindulópontként a dekoratív felületekre épülő szürreális nonfiguráció szolgált számára Martyn Ferenc közvetítésében. 1975-től szűkebb lakóhelye, a falu szellemi világa fogalmazódik meg képein. A mindennapi paraszti életet körülvevő tárgyakról, a falusi udvar tartozékait jelentő ócska használati eszközökről készült rajzaiban nem az értékmegőrzés gesztusával, hanem a hagyományos világkép fokozatos kiürülésével, a szétesés állapotával szembesít. 80-as évek elejétől keltezhető festményeinek is e szociológiai kiindulópontú, karikatúraszerű viszony a meghatározója. Szürreális jelenetei üresen hagyott felületek, szétszóródó tárgyak között játszódnak. Groteszk kiemelések, torzítások, miniatürizált méretek jellemzik e kompozíciókat. A groteszk iránti érzék legtömörebben kis méretű tusrajzokban jut érvényre. Kertész munkásságában a 80-as évek második felében az aktív szituációkat egy befelé fordultabb viszony váltja fel: a személyes vonatkozású lelkiélet foglalkoztatja a szerelem és különösen a nemiség életben betöltött szerepe kapcsán.” (in: Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945-1990., Kaposvár, 1998, 100. p.) „Kertész Sándorra áttételesen hatott ugyan a Szabados János, Honthy Márta, Bors István és Weeber Klára műveiben programszerűen megfogalmazott folklorisztikus igény, alapvető inspirációként azonban korábbi szűkebb lakóhelye, Mezőcsokonya szolgált számára. A környezet apró hordalékvilága után a 80-as évekre egy sajátos, karikatúraszerű viszony lesz képeinek fő atmoszferikus meghatározója, amikor már nem az értékmegőrzés, hanem a hagyományos világkép fokozatos kiürülésének állapotával szembesít.” (Dr. Géger Melinda, Pannon Tükör, 1997/3) “Jelenetei – különösen az utóbbi években – egyre szélesebb pusztákon, egyre üresebben hagyott felületek között játszódnak, szétszóródó tárgyak között. E töredékes elemek és a köztük- körülöttük virtuskodó kis ’angyalkák’ különös ellentéte az irrealitás érzését fokozza a nézőben. A tárgyakat, akárcsak az emberi alakokat, gyakran elhasznált vaspántok, kapcsok, szétfeslő varrások tartják össze. Lazán tákolt és ugyanakkor széthulló szerkezetekből, pót-/végtagokból áll világunk, életünk és néha magunk is. – vallja a festő. Szárnyaink nyomorúságos toldalékok, kisszerű elrugaszkodásaink kilátástalanok, önmagunkra utaltságunk végzetes. Az ember ágaskodó kimozdulásai hiába biztatóak, összecsatolt tartozékai miatt csupán esendő, nehézkes figura. Az érvényesülés szárnyai csak varrottak, a kiröppenés, elszakadás nehéz.” (Dr. Géger Melinda, Új Művészet, 1990/1.) “Alkotásaiban az emberi alakok és az állatfigurák levetvén hétköznapi arcukat, lélektanilag provokatív és finoman ironikus viselkedésformákat öltenek. A mondanivalót éles és finoman ívelő nonfiguratív ecsetvonás teremti meg izzó fesztelenséggel, határozottan és lényegre törően. A megelevenített állatfigurák a polgári erkölcs tudatosan felmagasztalt kontrasztjait vöröslő fényben juttatják kifejezésre. Kertész Sándor disztributív tértechnikát alkalmaz, amely többnyire egy figurát feltételez, s ez egyben a kép támpillére is. Majd a háttérben mintegy támaszként, alig tapinthatóan felsejlik a mű lényege. A mondanivaló, kinyilatkoztatásként jelenik meg karakteres, pontos nonfiguratív vonásokkal, izzó tömörséggel, s a kép ezen igazi magja féken tartja az akadályokat és a konfliktusokat, amelyekbe az élő teremtmények ütköznek. A művész a figuratív és a nonfiguratív ábrázolás között egyensúlyoz, miközben bizonyos érdeklődést mutat az informális költészettan iránt; a szardonikus, északi ihletésű figurák ábrázolásában mértéktartó, szürrealista biomorfizmusra törekszik. Gazdag kulturális örökséget hordozó művei olyan üzeneteket közvetítenek, amelyeket az élet labirintusában véget nem érő játék vezérfonala köt össze.” (Dr. Francesca Romana Rossi, Olaszország, Udine, kiállításmegnyitó /szövegrészlet/, 1989) “Elnyomjuk, vagy hagyjuk felszínre törni: az élet zenitje körül, mint egy hirtelen támadt fuvallat hozta, ki tudja honnan idelebbenő illatfoszlány, egyre gyakrabban sejlenek fel azok az édes-bús fájdalmas érzések, amelyek megfogalmazásával már oly sokan megkínlódtak. Proust több, mint ezer oldalon kísérelte meg, hogy az Eltűnt idő nyomába eredjen, s Gulácsyt is fogva tartotta az Elhangzott dal régi fényről, szerelemről. Egy lebbenő függöny…egy elsuhanó madár…egy ablakosztás jelzése…egy nyári nap melege…kinek-kinek saját emléke. Igen, ez a ’több vonulatú gondolatiság’ a Kertész alkotások lényege. Csak az övé, egyedi, egyéni és utánozhatatlan.” (Horváth János Milán, METESZ Székház, Kaposvár, kiállításmegnyitó /szövegrészlet/, 2011)

Kompetencia

Műveltségi terület

Anyanyelvi kommunikáció

Általános

Cím

Róth Miksa üvegablakai és mozaikképei

Leírás

A hívóképen a Fiumei Úti Nemzeti Sírkert árkádsorának egyik kupoláját díszítő mozaik (Utolsó ítélet). A felvételt a KATAMAFOTÓ Művészeti Korlátolt Felelősségű Társaság készítette. // Róth Miksa (1865–1944) kiváló üvegfestő- és mozaikművész. 1865-ben született, nyolc gyermekes szülők hatodik gyermekeként. Apja és nagyapja is üvegesként dolgozott, művészi tehetségük a gyermekekben teljesedett ki. A mesterség alapjait apja műhelyében sajátította el, majd a budapesti Mintarajztanodában, illetve az Iparrajztanodában folytatta tanulmányait. A középkori üvegfestményeket külföldön, Nyugat-Európa művészeti központjaiba ellátogatva tanulmányozta, hazánkban ugyanis a török hódoltság alatt az összes középkori üvegablak elpusztult. Első munkáit a műemléki helyreállításoknak köszönhette. Steindl Imrétől kapta első megbízatását a burgenlandi máriafalvi gótikus templom üvegablakai elkészítésére, később pedig az egyik legnagyobbat, az Országház üvegablakainak elkészítését. Neve és művészete a millennium éveiben lett közismert, amikor együttműködve a kor kiváló építészeivel, számos budapesti és vidéki köz- és magánépület dekoratív díszítésére kapott megbízást. Gyorsan felismerte, hogy az üvegfestészet díszítőművészet, s mint ilyennek, a díszítendő épület stílusával és rendeltetésével kell harmonizálnia. Ez magyarázza, hogy egy időben készített historizáló, magyaros és szecessziós motívumokkal operáló ablakokat is, igazodva a korabeli magyar építészet sokszínűségéhez. / 1897-ben megnősült, felesége Walla (Schmidt) Jozefin lett, akit nem sokkal korábban fogadott örökbe a terrazzokészítő cementgyáros, Walla József. Leendő apósa kívánságára az esküvő előtt áttért a római katolikus hitre. Kapcsolatrendszere kiegészült a Walla család széles társadalmi beágyazottságával, anyagi biztonsága tovább szilárdult, megrendelői köre szélesedett. Munkásságában az 1890-es évek vége hozott fordulatot. Ettől kezdve a középkori technikát követő antiküveg-kompozíciók helyett a Louis Comfort Tiffany által felfedezett üvegfajtával foglalkozott. Különböző anyagokat, muránói mozaikot, opalizáló üveget és Zsolnay-féle eozinos kerámiát vegyítő egyéni technikát dolgozott ki. Az igazi sikert az 1896. évi Ezredévi Országos Kiállítás hozta meg számára. Több kiállítási csarnok mellett Vajdahunyad várába, az úgynevezett Jáki kápolnába is tőle rendeltek ablakokat. Ugyanebben az évben kezdte meg az épülő Országház üvegfestményeinek tervezését és kivitelezését, s így országos hírnévre tett szert. 1897-től üvegmozaik készítésével is foglalkozott. Üvegablakai és mozaikmunkái tervét jeles festők készítették (pl. Vaszary János, Nagy Sándor). Munkáját művészi szintre emelte, stílusát kezdetben historizmus, majd a szecesszió és az art déco, illetve ezek ötvözete jellemezte. / Számos hazai és külföldi elismerésben részesült. A millenniumi kiállításon szerzett kiváló érdemeinek elismeréséül 1896. december 19-én arany érdemkeresztet nyert el az uralkodótól. 1898-ban elsőként neki ítélték az Iparművészeti Állami Aranyérmet, az 1900-as párizsi világkiállításon ezüst, az 1902-es torinói és az 1904-es St. Louis-i (USA) világkiállításon pedig aranyéremmel tüntették ki. Idehaza megkapta a Ferenc József-rend lovagi fokozatát, majd pedig a kormányfőtanácsosi címet. A mozaikkészítés technikájának megújításáért az olasz király aranyérmét nyerte el. / Számos alkotása található külföldön: így a Vilma holland királynő 25 éves uralkodói évfordulójára készült üvegablak a hágai királyi palotában vagy Mexikóvárosban Teatro Nacionalban, ahová a nyolc múzsát ábrázoló, szecessziós stílusú, 180 négyzetméteres üvegkupolát festett, és elkészítette a város egyik büszkeségeként számon tartott „kristályfüggöny” tervét és modelljét, amit Tiffany cége kivitelezett. / Róth Miksa üvegablakai díszítik többek között az Országház, a Magyar Nemzeti Bank épületét, a (már bezárt) lipótmezei elmegyógyintézet kápolnáját (melynek ablakait az 1900-as évek legszebb európai üvegfestményei közé sorolták), a Szatmárnémeti (egykor Királyi) Katolikus (Fő)gimnáziumot, a Rózsák terén álló Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplomot, a Pannonhalmi Bencés Főapátság Szent István-kápolnáját vagy a Fasori evangélikus templomot. Ő készítette a Magyar Nemzeti Levéltár ólomüveg ablakait a települések címereivel, továbbá ő tervezte az épület ornamentikus díszítő festését. / Számos alkotása azonban elpusztult a történelem során így például az Üllői úti Örökimádás-templomba festett ablakai vagy az Országház kupolájának üvegfestményei (a delegációs folyosók és lépcsőházak Róth által festett ablakainak többsége azonban ma is látható). A közhiedelemmel ellentétben nem maradtak fenn a Szent István-bazilikába készített üvegfestményei sem, csupán a ma Szent Jobb-Kápolna néhány ablakának szegélydísze és néhány kisebb mozaik alkotás származik tőle. Ő készítette a királyi Vár egykori Szent Jobb-kápolnájának üvegablakait és mozaikjait: a festett ablakok a második világháborúban elpusztultak, a Szent-István aranymozaik azonban szinte teljesen épen megmaradt, az 50-es években az eredeti mására Balatonalmádiban építettek számára kápolnát. / Közismert mozaikalkotásai: a Szervita téren, az egykori Török Bankház homlokzatán látható Budapest legnagyobb köztéri mozaikja; Róth (Vajda Zsigmond festőművésszel közös tervek alapján) készítette a Széchenyi gyógyfürdő, valamint a Deák- és a Kossuth-mauzóleum mozaikjait, és a Fiumei úti temető árkádsorának mozaikjait is a Róth-műterem kivitelezte. / 1939-ben, a második zsidótörvény után bezárta műhelyét. 1944. június 14-én súlyos betegségben, otthonában halt meg. Törökbálinton, a Walla család kriptájában helyezték örök nyugalomra.

Kompetencia

Műveltségi terület

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Általános

Cím

Róth Miksa üvegablakai és mozaikképei

Leírás

A hívóképen a budapesti Fasori evangélikus templom üvegablaka. A felvételt a KATAMAFOTÓ Művészeti Korlátolt Felelősségű Társaság készítette. // Róth Miksa (1865–1944) kiváló üvegfestő- és mozaikművész. 1865-ben született, nyolc gyermekes szülők hatodik gyermekeként. Apja és nagyapja is üvegesként dolgozott, művészi tehetségük a gyermekekben teljesedett ki. A mesterség alapjait apja műhelyében sajátította el, majd a budapesti Mintarajztanodában, illetve az Iparrajztanodában folytatta tanulmányait. A középkori üvegfestményeket külföldön, Nyugat-Európa művészeti központjaiba ellátogatva tanulmányozta, hazánkban ugyanis a török hódoltság alatt az összes középkori üvegablak elpusztult. Első munkáit a műemléki helyreállításoknak köszönhette. Steindl Imrétől kapta első megbízatását a burgenlandi máriafalvi gótikus templom üvegablakai elkészítésére, később pedig az egyik legnagyobbat, az Országház üvegablakainak elkészítését. Neve és művészete a millennium éveiben lett közismert, amikor együttműködve a kor kiváló építészeivel, számos budapesti és vidéki köz- és magánépület dekoratív díszítésére kapott megbízást. Gyorsan felismerte, hogy az üvegfestészet díszítőművészet, s mint ilyennek, a díszítendő épület stílusával és rendeltetésével kell harmonizálnia. Ez magyarázza, hogy egy időben készített historizáló, magyaros és szecessziós motívumokkal operáló ablakokat is, igazodva a korabeli magyar építészet sokszínűségéhez. / 1897-ben megnősült, felesége Walla (Schmidt) Jozefin lett, akit nem sokkal korábban fogadott örökbe a terrazzokészítő cementgyáros, Walla József. Leendő apósa kívánságára az esküvő előtt áttért a római katolikus hitre. Kapcsolatrendszere kiegészült a Walla család széles társadalmi beágyazottságával, anyagi biztonsága tovább szilárdult, megrendelői köre szélesedett. Munkásságában az 1890-es évek vége hozott fordulatot. Ettől kezdve a középkori technikát követő antiküveg-kompozíciók helyett a Louis Comfort Tiffany által felfedezett üvegfajtával foglalkozott. Különböző anyagokat, muránói mozaikot, opalizáló üveget és Zsolnay-féle eozinos kerámiát vegyítő egyéni technikát dolgozott ki. Az igazi sikert az 1896. évi Ezredévi Országos Kiállítás hozta meg számára. Több kiállítási csarnok mellett Vajdahunyad várába, az úgynevezett Jáki kápolnába is tőle rendeltek ablakokat. Ugyanebben az évben kezdte meg az épülő Országház üvegfestményeinek tervezését és kivitelezését, s így országos hírnévre tett szert. 1897-től üvegmozaik készítésével is foglalkozott. Üvegablakai és mozaikmunkái tervét jeles festők készítették (pl. Vaszary János, Nagy Sándor). Munkáját művészi szintre emelte, stílusát kezdetben historizmus, majd a szecesszió és az art déco, illetve ezek ötvözete jellemezte. / Számos hazai és külföldi elismerésben részesült. A millenniumi kiállításon szerzett kiváló érdemeinek elismeréséül 1896. december 19-én arany érdemkeresztet nyert el az uralkodótól. 1898-ban elsőként neki ítélték az Iparművészeti Állami Aranyérmet, az 1900-as párizsi világkiállításon ezüst, az 1902-es torinói és az 1904-es St. Louis-i (USA) világkiállításon pedig aranyéremmel tüntették ki. Idehaza megkapta a Ferenc József-rend lovagi fokozatát, majd pedig a kormányfőtanácsosi címet. A mozaikkészítés technikájának megújításáért az olasz király aranyérmét nyerte el. / Számos alkotása található külföldön: így a Vilma holland királynő 25 éves uralkodói évfordulójára készült üvegablak a hágai királyi palotában vagy Mexikóvárosban Teatro Nacionalban, ahová a nyolc múzsát ábrázoló, szecessziós stílusú, 180 négyzetméteres üvegkupolát festett, és elkészítette a város egyik büszkeségeként számon tartott „kristályfüggöny” tervét és modelljét, amit Tiffany cége kivitelezett. / Róth Miksa üvegablakai díszítik többek között az Országház, a Magyar Nemzeti Bank épületét, a (már bezárt) lipótmezei elmegyógyintézet kápolnáját (melynek ablakait az 1900-as évek legszebb európai üvegfestményei közé sorolták), a Szatmárnémeti (egykor Királyi) Katolikus (Fő)gimnáziumot, a Rózsák terén álló Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplomot, a Pannonhalmi Bencés Főapátság Szent István-kápolnáját vagy a Fasori evangélikus templomot. Ő készítette a Magyar Nemzeti Levéltár ólomüveg ablakait a települések címereivel, továbbá ő tervezte az épület ornamentikus díszítő festését. / Számos alkotása azonban elpusztult a történelem során így például az Üllői úti Örökimádás-templomba festett ablakai vagy az Országház kupolájának üvegfestményei (a delegációs folyosók és lépcsőházak Róth által festett ablakainak többsége azonban ma is látható). A közhiedelemmel ellentétben nem maradtak fenn a Szent István-bazilikába készített üvegfestményei sem, csupán a ma Szent Jobb-Kápolna néhány ablakának szegélydísze és néhány kisebb mozaik alkotás származik tőle. Ő készítette a királyi Vár egykori Szent Jobb-kápolnájának üvegablakait és mozaikjait: a festett ablakok a második világháborúban elpusztultak, a Szent-István aranymozaik azonban szinte teljesen épen megmaradt, az 50-es években az eredeti mására Balatonalmádiban építettek számára kápolnát. / Közismert mozaikalkotásai: a Szervita téren, az egykori Török Bankház homlokzatán látható Budapest legnagyobb köztéri mozaikja; Róth (Vajda Zsigmond festőművésszel közös tervek alapján) készítette a Széchenyi gyógyfürdő, valamint a Deák- és a Kossuth-mauzóleum mozaikjait, és a Fiumei úti temető árkádsorának mozaikjait is a Róth-műterem kivitelezte. / 1939-ben, a második zsidótörvény után bezárta műhelyét. 1944. június 14-én súlyos betegségben, otthonában halt meg. Törökbálinton, a Walla család kriptájában helyezték örök nyugalomra.

Kompetencia

Műveltségi terület

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Általános

Cím

Róth Miksa üvegablakai és mozaikképei

Leírás

A hívóképen a Fiumei Úti Nemzeti Sírkert árkádsorának egyik kupoláját díszítő mozaik (Krisztus feltámadása). A felvételt a KATAMAFOTÓ Művészeti Korlátolt Felelősségű Társaság készítette. // Róth Miksa (1865–1944) kiváló üvegfestő- és mozaikművész. 1865-ben született, nyolc gyermekes szülők hatodik gyermekeként. Apja és nagyapja is üvegesként dolgozott, művészi tehetségük a gyermekekben teljesedett ki. A mesterség alapjait apja műhelyében sajátította el, majd a budapesti Mintarajztanodában, illetve az Iparrajztanodában folytatta tanulmányait. A középkori üvegfestményeket külföldön, Nyugat-Európa művészeti központjaiba ellátogatva tanulmányozta, hazánkban ugyanis a török hódoltság alatt az összes középkori üvegablak elpusztult. Első munkáit a műemléki helyreállításoknak köszönhette. Steindl Imrétől kapta első megbízatását a burgenlandi máriafalvi gótikus templom üvegablakai elkészítésére, később pedig az egyik legnagyobbat, az Országház üvegablakainak elkészítését. Neve és művészete a millennium éveiben lett közismert, amikor együttműködve a kor kiváló építészeivel, számos budapesti és vidéki köz- és magánépület dekoratív díszítésére kapott megbízást. Gyorsan felismerte, hogy az üvegfestészet díszítőművészet, s mint ilyennek, a díszítendő épület stílusával és rendeltetésével kell harmonizálnia. Ez magyarázza, hogy egy időben készített historizáló, magyaros és szecessziós motívumokkal operáló ablakokat is, igazodva a korabeli magyar építészet sokszínűségéhez. / 1897-ben megnősült, felesége Walla (Schmidt) Jozefin lett, akit nem sokkal korábban fogadott örökbe a terrazzokészítő cementgyáros, Walla József. Leendő apósa kívánságára az esküvő előtt áttért a római katolikus hitre. Kapcsolatrendszere kiegészült a Walla család széles társadalmi beágyazottságával, anyagi biztonsága tovább szilárdult, megrendelői köre szélesedett. Munkásságában az 1890-es évek vége hozott fordulatot. Ettől kezdve a középkori technikát követő antiküveg-kompozíciók helyett a Louis Comfort Tiffany által felfedezett üvegfajtával foglalkozott. Különböző anyagokat, muránói mozaikot, opalizáló üveget és Zsolnay-féle eozinos kerámiát vegyítő egyéni technikát dolgozott ki. Az igazi sikert az 1896. évi Ezredévi Országos Kiállítás hozta meg számára. Több kiállítási csarnok mellett Vajdahunyad várába, az úgynevezett Jáki kápolnába is tőle rendeltek ablakokat. Ugyanebben az évben kezdte meg az épülő Országház üvegfestményeinek tervezését és kivitelezését, s így országos hírnévre tett szert. 1897-től üvegmozaik készítésével is foglalkozott. Üvegablakai és mozaikmunkái tervét jeles festők készítették (pl. Vaszary János, Nagy Sándor). Munkáját művészi szintre emelte, stílusát kezdetben historizmus, majd a szecesszió és az art déco, illetve ezek ötvözete jellemezte. / Számos hazai és külföldi elismerésben részesült. A millenniumi kiállításon szerzett kiváló érdemeinek elismeréséül 1896. december 19-én arany érdemkeresztet nyert el az uralkodótól. 1898-ban elsőként neki ítélték az Iparművészeti Állami Aranyérmet, az 1900-as párizsi világkiállításon ezüst, az 1902-es torinói és az 1904-es St. Louis-i (USA) világkiállításon pedig aranyéremmel tüntették ki. Idehaza megkapta a Ferenc József-rend lovagi fokozatát, majd pedig a kormányfőtanácsosi címet. A mozaikkészítés technikájának megújításáért az olasz király aranyérmét nyerte el. / Számos alkotása található külföldön: így a Vilma holland királynő 25 éves uralkodói évfordulójára készült üvegablak a hágai királyi palotában vagy Mexikóvárosban Teatro Nacionalban, ahová a nyolc múzsát ábrázoló, szecessziós stílusú, 180 négyzetméteres üvegkupolát festett, és elkészítette a város egyik büszkeségeként számon tartott „kristályfüggöny” tervét és modelljét, amit Tiffany cége kivitelezett. / Róth Miksa üvegablakai díszítik többek között az Országház, a Magyar Nemzeti Bank épületét, a (már bezárt) lipótmezei elmegyógyintézet kápolnáját (melynek ablakait az 1900-as évek legszebb európai üvegfestményei közé sorolták), a Szatmárnémeti (egykor Királyi) Katolikus (Fő)gimnáziumot, a Rózsák terén álló Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplomot, a Pannonhalmi Bencés Főapátság Szent István-kápolnáját vagy a Fasori evangélikus templomot. Ő készítette a Magyar Nemzeti Levéltár ólomüveg ablakait a települések címereivel, továbbá ő tervezte az épület ornamentikus díszítő festését. / Számos alkotása azonban elpusztult a történelem során így például az Üllői úti Örökimádás-templomba festett ablakai vagy az Országház kupolájának üvegfestményei (a delegációs folyosók és lépcsőházak Róth által festett ablakainak többsége azonban ma is látható). A közhiedelemmel ellentétben nem maradtak fenn a Szent István-bazilikába készített üvegfestményei sem, csupán a ma Szent Jobb-Kápolna néhány ablakának szegélydísze és néhány kisebb mozaik alkotás származik tőle. Ő készítette a királyi Vár egykori Szent Jobb-kápolnájának üvegablakait és mozaikjait: a festett ablakok a második világháborúban elpusztultak, a Szent-István aranymozaik azonban szinte teljesen épen megmaradt, az 50-es években az eredeti mására Balatonalmádiban építettek számára kápolnát. / Közismert mozaikalkotásai: a Szervita téren, az egykori Török Bankház homlokzatán látható Budapest legnagyobb köztéri mozaikja; Róth (Vajda Zsigmond festőművésszel közös tervek alapján) készítette a Széchenyi gyógyfürdő, valamint a Deák- és a Kossuth-mauzóleum mozaikjait, és a Fiumei úti temető árkádsorának mozaikjait is a Róth-műterem kivitelezte. / 1939-ben, a második zsidótörvény után bezárta műhelyét. 1944. június 14-én súlyos betegségben, otthonában halt meg. Törökbálinton, a Walla család kriptájában helyezték örök nyugalomra.

Kompetencia

Műveltségi terület

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség