„Ha sorra nézzük munkássága első öt évének alkotásait, alázatos fiatal művész szorgosságának leszünk tanúi, aki fáradhatatlanul, apró téglák hozzáadásával építgette, szépítgette stílusát, mélyítette mondanivalóját.” (Haulisch Lenke)

„Naplójában panaszkodva ír arról, hogy az újságok becsületes kritika helyett faji és vallási szempontból bírálnak, mintha egy művésznek nem a művészete lenne a vallása és hite, amellyel az emberséget tiszteli és szolgálja.” (Haulisch Lenke)

„Ámos Imre drámai életműve elválaszthatatlan attól a történelmi kortól, amelyben kibontakozott szenzitív művészete. Termékeny alkotói periódusának szűk tizenöt esztendejében, 1929-1944 között, élet és művészet szoros egységét teremtette meg…” (Kopin K.)

„Ámos Imre hívő ember volt, számára a ’sötét időkben’ (ez képcímként és verseiben is visszatérő szókapcsolatként kifejezése a kornak, amelyben élni, dolgozni kényszerült) a létra az ég kapujához, a menybe jutáshoz vezet.” (S. Nagy Katalin)

„Ámos úgy éli át a tüzet, mint a mindenre kiterjedő elemi pusztítás személytelen jelképét. Mert a tűz mindenkit egyaránt érint – prófétákat, rémült nőalakokat, őt magát és az élettelen tárgyakat, még a köveket is.” (Passuth Krisztina)