„Egyetlen nagy erő és menedék számára feleségének emberi és teljes alkotótársi azonosulása. 1942 márciusától 1943 januárjáig mint munkaszolgálatost a frontra hurcolták. Megtörten, betegen... a halál küszöbéről tér vissza.” (Petényi Katalin)

„Művei oly könnyűek alakzatukban… akár az angyalok, a vonalhattyú isteni szárnyasok… fekete vonalszobrok a fehér papíron, fekete angyalvonulás, színes mindenség-mozaik porcelán-táblácskák, emberlétezésünk postai bélyegei még eleven szívemen.” (Juhász F.)

„…Ámos a Talmud és a Biblia mélyebb, allegorikus értelmezésétől jutott el a világ és a művészet allegorikus értelmezéséig, amely érzéki köntösbe bújtatott elvont fogalmakon keresztül kívánt beszélni a világ dolgairól.” (Hornyik Sándor)

„Ámos Imre az áhítat angyala volt. Megölték. De csak a testét ölhették meg, csodálatos műveit,… a rajzokat, festményeit nem tudták elpusztítani! Azok, akár az öröklét liliomai hervadhatatlan szépséggel és teljességgel dacolnak tovább…” (Juhász Ferenc)

„A cselló és a hegedű egy kézben van, a finom, zenei átlényegülés szándéka azonban most hiábavaló – akár csak a fogason árválkodó kabát céltalan lebegése az anyagtalan semmiben. S mintha a két hangszer kioltaná egymást /egymás életét/…” (Vitéz Ferenc)