„Rendkívüli az élénkpiros összhatású Ámos-akvarell…, mert meglehetősen kilóg a művész ez idő tájt alkalmazott, túlnyomórészt kobaltkékes koloritjából.” (Hernádi Miklós)

„Chagall oroszországi, lényegében realisztikus korszakában az igazi, látomáserejű mester, míg Ámos éppen fordítva, késői, kiteljesedett korszakában válik azzá, mikor vágyai, rémképei a régi zsidó mondák motívumaival keverednek össze…” (Passuth Krisztina)

„A viszonylag békés, bensőséges lét motívumai hihetetlen gyorsasággal változnak át, telítődnek az események hatására új értelemmel, hogy azután még más, teljesen új, tragikus elemek sora csatlakozzék hozzájuk.” (Passuth Krisztina)

„Tekintete valahová nagyon messze, nagyon távolba néz, s ez valahogyan őt magát is, minden realitása ellenére is, jelenésszerűvé teszi – ott is van a képen, meg nincs is –, kendője és pillantásának időtlensége jósnőjelleget kölcsönöz neki.” (Passuth K.)

„A fonál néha önállóan is szerepel. Az összekuszálódott gombolyag valamilyen módon a művész sorsát, életét jelenti, amelynek alakulását már maga sem tudja áttekinteni, s melyhez fenyegetően közeledik az olló, hogy végérvényesen elvágja.” (Passuth K.)