306 - 310 találat a 662 közül.      

Ámos Imre: Szörnyű idők (Önarckép)

Oktatás

Általános

Cím
Ámos Imre: Szörnyű idők (Önarckép) (vegyes technika /diópác, tus, ceruza, toll, tinta/, 1944)
Leírás
Ámos Imre festő- és grafikusművész Szörnyű idők (Önarckép) (1944) című, vegyes technikával készített festménye Haulisch Lenke /1930–/ kiváló művészettörténész Ámos Imréről népszerűsítő céllal írott korai tanulmánykötetében, kismonográfiájában került publikálásra (Haulisch Lenke: Ámos – A művészet kiskönyvtára sorozat LXXIII. kötete, Corvina Kiadó, Budapest, 1966; reprodukciók: Petrás István fotóművész /1904–1990/). Az oktatási célból bemutatott műalkotást tartalmazó kötet a MaNDA adatbázisában megtalálható és tanulmányozható. Ámos Imre (Nagykálló, 1907. dec. 7. – Ohrruf, Németo., 1944 v. 1945): festő. Felesége Anna Margit festőművész. 1927-től 1929-ig a bp.-i műegy.-en, 1929–35-ben a Képzőművészeti Főisk.-n tanult, ahol Rudnay Gyula tanítványa volt. 1931-ben állított ki először a Szinyei Társ. Tavaszi Szalonjában, itt 1933-ban dicsérő elismerést, 1934-ben Álmodó asszonyok c. képével első díjat nyert. 1935-ben feleségével együtt kollektív kiállítása volt az Ernst Múz.-ban. Ebben az évben a Lipótvárosi Kaszinó Ruszt-díját kapta és a Munkácsy Céh tagja lett. 1936-ban a Képzőművészek Új Társasága (KUT) választotta tagjává. Ez időtől kezdve nyaranta Szentendrén dolgozott. 1937-ben tanulmányúton volt Párizsban, ahol kapcsolatba került Chagall-lal. 1938-ban a Nemzeti Szalon tagja lett. 1940-től 1944-ig kisebb megszakításokkal munkaszolgálatos a Délvidéken, majd a K-i harctéren, 1944 nyarán Németo.-ban, feltehetően szászo.-i táborban pusztult el. Emlékkiállítása volt 1958-ban az MNG-ben, majd Szegeden, Pécsett és Győrben. Kezdetben a posztimpresszionizmus képviselője. Rippl-Rónai József és Berény Róbert hatott rá, a 30-as évek közepétől Chagall hatására az álomszerű, asszociatív jelenítés jellemzi (Öreg templomszolga a mennyországra gondol; Álom a medvetáncoltatóról stb.). A II. világháború alatt megrázó látomásokban számolt be tragikus élményeiről (Sötét idők sorozat; Menekülő, Háború stb.). – Irod. M. Abonyi Arany: Mártír művészek emlékezete (Szabad Műv., 1947); B. Haulisch Lenke: Á. I. (MNG emlékkiáll. katalógusa, Bp., 1958); Á. I. naplója (Magvető Almanach I. Bp., 1964); Haulisch Lenke: Á. I. (Bp., 1966.)

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
„Bármennyit is tudott azonban Ámos, a legenda szerint elfogadta sorsát, utolsó szavai az őt szökésre buzdító feleségéhez, Anna Margithoz akár egy haszid csodarabbi történetébe is beleillenének: ’menjen minden, ahogy a víz folyik’.” (Hornyik Sándor)
„Bármennyit is tudott azonban Ámos, a legenda szerint elfogadta sorsát, utolsó szavai az őt szökésre buzdító feleségéhez, Anna Margithoz akár egy haszid csodarabbi történetébe is beleillenének: ’menjen minden, ahogy a víz folyik’.” (Hornyik Sándor)

Ámos Imre: A háború démona

Oktatás

Általános

Cím
Ámos Imre: A háború démona [Háború] (vegyes technika /lavírozott tus, aquarell/, 1939)
Leírás
Ámos Imre festő- és grafikusművész A háború démona (1939) című, vegyes technikával készített festménye Haulisch Lenke /1930–/ kiváló művészettörténész Ámos Imréről népszerűsítő céllal írott korai tanulmánykötetében, kismonográfiájában került publikálásra (Haulisch Lenke: Ámos – A művészet kiskönyvtára sorozat LXXIII. kötete, Corvina Kiadó, Budapest, 1966; reprodukciók: Petrás István fotóművész /1904–1990/). Az oktatási célból bemutatott műalkotást tartalmazó kötet a MaNDA adatbázisában megtalálható és tanulmányozható. Ámos Imre (Nagykálló, 1907. dec. 7. – Ohrruf, Németo., 1944 v. 1945): festő. Felesége Anna Margit festőművész. 1927-től 1929-ig a bp.-i műegy.-en, 1929–35-ben a Képzőművészeti Főisk.-n tanult, ahol Rudnay Gyula tanítványa volt. 1931-ben állított ki először a Szinyei Társ. Tavaszi Szalonjában, itt 1933-ban dicsérő elismerést, 1934-ben Álmodó asszonyok c. képével első díjat nyert. 1935-ben feleségével együtt kollektív kiállítása volt az Ernst Múz.-ban. Ebben az évben a Lipótvárosi Kaszinó Ruszt-díját kapta és a Munkácsy Céh tagja lett. 1936-ban a Képzőművészek Új Társasága (KUT) választotta tagjává. Ez időtől kezdve nyaranta Szentendrén dolgozott. 1937-ben tanulmányúton volt Párizsban, ahol kapcsolatba került Chagall-lal. 1938-ban a Nemzeti Szalon tagja lett. 1940-től 1944-ig kisebb megszakításokkal munkaszolgálatos a Délvidéken, majd a K-i harctéren, 1944 nyarán Németo.-ban, feltehetően szászo.-i táborban pusztult el. Emlékkiállítása volt 1958-ban az MNG-ben, majd Szegeden, Pécsett és Győrben. Kezdetben a posztimpresszionizmus képviselője. Rippl-Rónai József és Berény Róbert hatott rá, a 30-as évek közepétől Chagall hatására az álomszerű, asszociatív jelenítés jellemzi (Öreg templomszolga a mennyországra gondol; Álom a medvetáncoltatóról stb.). A II. világháború alatt megrázó látomásokban számolt be tragikus élményeiről (Sötét idők sorozat; Menekülő, Háború stb.). – Irod. M. Abonyi Arany: Mártír művészek emlékezete (Szabad Műv., 1947); B. Haulisch Lenke: Á. I. (MNG emlékkiáll. katalógusa, Bp., 1958); Á. I. naplója (Magvető Almanach I. Bp., 1964); Haulisch Lenke: Á. I. (Bp., 1966.)

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
„Ámos emberi és művészi nagysága abban rejlik, hogy akkor is alkotott, amikor körülötte minden elnémulni látszott és hallgatott.  Művészete szimbólumok által közvetített humanista helytállás.” (Szarka Zsuzsa)
„Ámos emberi és művészi nagysága abban rejlik, hogy akkor is alkotott, amikor körülötte minden elnémulni látszott és hallgatott. Művészete szimbólumok által közvetített humanista helytállás.” (Szarka Zsuzsa)

Ámos Imre: Tél

Oktatás

Általános

Cím
Ámos Imre: Tél (olajfestmény, 1930)
Leírás
Ámos Imre festő- és grafikusművész Tél (1930) című olajfestménye Haulisch Lenke /1930–/ kiváló művészettörténész Ámos Imréről népszerűsítő céllal írott korai tanulmánykötetében, kismonográfiájában került publikálásra (Haulisch Lenke: Ámos – A művészet kiskönyvtára sorozat LXXIII. kötete, Corvina Kiadó, Budapest, 1966; reprodukciók: Petrás István fotóművész /1904–1990/). Az oktatási célból bemutatott műalkotást tartalmazó kötet a MaNDA adatbázisában megtalálható és tanulmányozható. Ámos Imre (Nagykálló, 1907. dec. 7. – Ohrruf, Németo., 1944 v. 1945): festő. Felesége Anna Margit festőművész. 1927-től 1929-ig a bp.-i műegy.-en, 1929–35-ben a Képzőművészeti Főisk.-n tanult, ahol Rudnay Gyula tanítványa volt. 1931-ben állított ki először a Szinyei Társ. Tavaszi Szalonjában, itt 1933-ban dicsérő elismerést, 1934-ben Álmodó asszonyok c. képével első díjat nyert. 1935-ben feleségével együtt kollektív kiállítása volt az Ernst Múz.-ban. Ebben az évben a Lipótvárosi Kaszinó Ruszt-díját kapta és a Munkácsy Céh tagja lett. 1936-ban a Képzőművészek Új Társasága (KUT) választotta tagjává. Ez időtől kezdve nyaranta Szentendrén dolgozott. 1937-ben tanulmányúton volt Párizsban, ahol kapcsolatba került Chagall-lal. 1938-ban a Nemzeti Szalon tagja lett. 1940-től 1944-ig kisebb megszakításokkal munkaszolgálatos a Délvidéken, majd a K-i harctéren, 1944 nyarán Németo.-ban, feltehetően szászo.-i táborban pusztult el. Emlékkiállítása volt 1958-ban az MNG-ben, majd Szegeden, Pécsett és Győrben. Kezdetben a posztimpresszionizmus képviselője. Rippl-Rónai József és Berény Róbert hatott rá, a 30-as évek közepétől Chagall hatására az álomszerű, asszociatív jelenítés jellemzi (Öreg templomszolga a mennyországra gondol; Álom a medvetáncoltatóról stb.). A II. világháború alatt megrázó látomásokban számolt be tragikus élményeiről (Sötét idők sorozat; Menekülő, Háború stb.). – Irod. M. Abonyi Arany: Mártír művészek emlékezete (Szabad Műv., 1947); B. Haulisch Lenke: Á. I. (MNG emlékkiáll. katalógusa, Bp., 1958); Á. I. naplója (Magvető Almanach I. Bp., 1964); Haulisch Lenke: Á. I. (Bp., 1966.)

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
A kompozíció teátrálisnak tűnhetne, ha nem volna annyira színben a kompozícióhoz hangolva az Ars Una folyóiraton szembenéző Ady-maszk. S ha nem tudnánk, mennyire szerette Ámos Ady költészetét. Többször illusztrálta verseit…” (Egri Mária)
A kompozíció teátrálisnak tűnhetne, ha nem volna annyira színben a kompozícióhoz hangolva az Ars Una folyóiraton szembenéző Ady-maszk. S ha nem tudnánk, mennyire szerette Ámos Ady költészetét. Többször illusztrálta verseit…” (Egri Mária)

Ámos Imre: Iszonyat

Oktatás

Általános

Cím
Ámos Imre: Iszonyat (tempera festmény, 1944)
Leírás
Ámos Imre festő- és grafikusművész Iszonyat (1944) című tempera festménye Haulisch Lenke /1930–/ kiváló művészettörténész Ámos Imréről népszerűsítő céllal írott korai tanulmánykötetében, kismonográfiájában került publikálásra (Haulisch Lenke: Ámos – A művészet kiskönyvtára sorozat LXXIII. kötete, Corvina Kiadó, Budapest, 1966; reprodukciók: Petrás István fotóművész /1904–1990/). Az oktatási célból bemutatott műalkotást tartalmazó kötet a MaNDA adatbázisában megtalálható és tanulmányozható. Ámos Imre (Nagykálló, 1907. dec. 7. – Ohrruf, Németo., 1944 v. 1945): festő. Felesége Anna Margit festőművész. 1927-től 1929-ig a bp.-i műegy.-en, 1929–35-ben a Képzőművészeti Főisk.-n tanult, ahol Rudnay Gyula tanítványa volt. 1931-ben állított ki először a Szinyei Társ. Tavaszi Szalonjában, itt 1933-ban dicsérő elismerést, 1934-ben Álmodó asszonyok c. képével első díjat nyert. 1935-ben feleségével együtt kollektív kiállítása volt az Ernst Múz.-ban. Ebben az évben a Lipótvárosi Kaszinó Ruszt-díját kapta és a Munkácsy Céh tagja lett. 1936-ban a Képzőművészek Új Társasága (KUT) választotta tagjává. Ez időtől kezdve nyaranta Szentendrén dolgozott. 1937-ben tanulmányúton volt Párizsban, ahol kapcsolatba került Chagall-lal. 1938-ban a Nemzeti Szalon tagja lett. 1940-től 1944-ig kisebb megszakításokkal munkaszolgálatos a Délvidéken, majd a K-i harctéren, 1944 nyarán Németo.-ban, feltehetően szászo.-i táborban pusztult el. Emlékkiállítása volt 1958-ban az MNG-ben, majd Szegeden, Pécsett és Győrben. Kezdetben a posztimpresszionizmus képviselője. Rippl-Rónai József és Berény Róbert hatott rá, a 30-as évek közepétől Chagall hatására az álomszerű, asszociatív jelenítés jellemzi (Öreg templomszolga a mennyországra gondol; Álom a medvetáncoltatóról stb.). A II. világháború alatt megrázó látomásokban számolt be tragikus élményeiről (Sötét idők sorozat; Menekülő, Háború stb.). – Irod. M. Abonyi Arany: Mártír művészek emlékezete (Szabad Műv., 1947); B. Haulisch Lenke: Á. I. (MNG emlékkiáll. katalógusa, Bp., 1958); Á. I. naplója (Magvető Almanach I. Bp., 1964); Haulisch Lenke: Á. I. (Bp., 1966.)

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
„A kétségbeesetten kiáltó férfi nyitott szemébe éles kés fúródik. A kiterjesztett szárnyú, széles gesztusú angyal testét finom virág-indák fonják át. A vér ezt is bemocskolja. A kép színei is a szimbolikus jelentést hordozzák.” (Petényi Katalin)
„A kétségbeesetten kiáltó férfi nyitott szemébe éles kés fúródik. A kiterjesztett szárnyú, széles gesztusú angyal testét finom virág-indák fonják át. A vér ezt is bemocskolja. A kép színei is a szimbolikus jelentést hordozzák.” (Petényi Katalin)

Ámos Imre: Önarckép angyallal

Oktatás

Általános

Cím
Ámos Imre: Önarckép angyallal (olajfestmény, 1938)
Leírás
Ámos Imre festő- és grafikusművész Önarckép angyallal (1938) című olajfestménye Haulisch Lenke /1930–/ kiváló művészettörténész Ámos Imréről népszerűsítő céllal írott korai tanulmánykötetében, kismonográfiájában került publikálásra (Haulisch Lenke: Ámos – A művészet kiskönyvtára sorozat LXXIII. kötete, Corvina Kiadó, Budapest, 1966; reprodukciók: Petrás István fotóművész /1904–1990/). Az oktatási célból bemutatott műalkotást tartalmazó kötet a MaNDA adatbázisában megtalálható és tanulmányozható. Ámos Imre (Nagykálló, 1907. dec. 7. – Ohrruf, Németo., 1944 v. 1945): festő. Felesége Anna Margit festőművész. 1927-től 1929-ig a bp.-i műegy.-en, 1929–35-ben a Képzőművészeti Főisk.-n tanult, ahol Rudnay Gyula tanítványa volt. 1931-ben állított ki először a Szinyei Társ. Tavaszi Szalonjában, itt 1933-ban dicsérő elismerést, 1934-ben Álmodó asszonyok c. képével első díjat nyert. 1935-ben feleségével együtt kollektív kiállítása volt az Ernst Múz.-ban. Ebben az évben a Lipótvárosi Kaszinó Ruszt-díját kapta és a Munkácsy Céh tagja lett. 1936-ban a Képzőművészek Új Társasága (KUT) választotta tagjává. Ez időtől kezdve nyaranta Szentendrén dolgozott. 1937-ben tanulmányúton volt Párizsban, ahol kapcsolatba került Chagall-lal. 1938-ban a Nemzeti Szalon tagja lett. 1940-től 1944-ig kisebb megszakításokkal munkaszolgálatos a Délvidéken, majd a K-i harctéren, 1944 nyarán Németo.-ban, feltehetően szászo.-i táborban pusztult el. Emlékkiállítása volt 1958-ban az MNG-ben, majd Szegeden, Pécsett és Győrben. Kezdetben a posztimpresszionizmus képviselője. Rippl-Rónai József és Berény Róbert hatott rá, a 30-as évek közepétől Chagall hatására az álomszerű, asszociatív jelenítés jellemzi (Öreg templomszolga a mennyországra gondol; Álom a medvetáncoltatóról stb.). A II. világháború alatt megrázó látomásokban számolt be tragikus élményeiről (Sötét idők sorozat; Menekülő, Háború stb.). – Irod. M. Abonyi Arany: Mártír művészek emlékezete (Szabad Műv., 1947); B. Haulisch Lenke: Á. I. (MNG emlékkiáll. katalógusa, Bp., 1958); Á. I. naplója (Magvető Almanach I. Bp., 1964); Haulisch Lenke: Á. I. (Bp., 1966.)

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
„Ebben az időben nyer életet színes képzeletének szülötte: egy kis szárnyas lény, amely hol múzsaként fekszik a sapkájára éles hangokat suttogva,… hol pedig a végítélet angyalaként vésztjóslóan lebeg végig a tájon.” (Haulisch Lenke)
„Ebben az időben nyer életet színes képzeletének szülötte: egy kis szárnyas lény, amely hol múzsaként fekszik a sapkájára éles hangokat suttogva,… hol pedig a végítélet angyalaként vésztjóslóan lebeg végig a tájon.” (Haulisch Lenke)

A találati lista exportálásához szűkíteni kell a találati listát.