„A békés élet jelképrendszere észrevétlenül adja át a helyét a háborús pusztítás pszichózisából születő szimbólumvilágnak… Művészete egyre látomásszerűbb, s látomásainak részletei egyre tényszerűbbek, s ezért megrázóbbak, elementárisabbak lesznek.” (P.K.)

„A békésen alvó emberpár fejénél a piros kontúrral festett kakas a hajnalt, az ébredést, az újjászületést jelzi… a festő irreálisan megnöveszti az állat alakját… erős kontúrral, a komplementer színek dinamikus erejével hangsúlyozza.” (Petényi Katalin)

„A meleg sárgás-okker árnyalatokra hidegebb kékesszürke színek felelnek. A két, egymáshoz tartozó embernek arra sincs szüksége, hogy tekintetük találkozzék – a kapcsolat így is tökéletes. Ámos legderűsebb művei közé tartozik…” (Passuth Krisztina)

„Asszociatív álomképsoraival ’történeteket’ beszél el. Egyetlen zárt homogén térből, a valóságos jelenből bontja ki a problémát, így az álom-kivetülés nem válik vízióvá, mint egy irodalmi történet illeszkedik bele a hagyományos kompozícióba.” (Petényi Kat

„Ámos számára az angyal énjének másik fele, belőle kiemelkedő, őt védelmező, sorsa felett éberen őrködő lény. Sorszerűnek tűnik, hogy egyik legkorábbi ábrázolása… az ősök képe társaságában bukkan elő, a zöld díványon.” (Passuth Krisztina)