„A medvetáncoltató téma, amely más festőnél inkább valamilyen bohókás felfogásra szolgálhatna ürügyül, nála a világot kénye-kedve szerint rángató, kérlelhetetlen végzet megszemélyesítője lesz.” (Haulisch Lenke)

„Elnéztem a régi bútorokat,… a régi gyertyatartókat, tükröket, mind egy képet indított meg bennem. Engem gyakran egy tárgy indított munkára régebben is. A tárgyaknak külön élete van. Egyiket-másikat egészen sajátos légkör veszi körül…” (Ámos Imre)

„… a temető jelenlétét sejteti, amelyben azonban az asszony nem valóságos, csak megálmodott. Hiába érnek egymáshoz anya és fiú, végtelenül messze vannak, s a kakas is mintha gúnyosan, kárörvendően figyelné szomorú, magányos együttesüket.” (Passuth K.)

„Színvilága visszafogott, érzékeny. Kedveli a finom tónusátmeneteket. A formákat színből és fényből alakítja, a körvonalakat feloldja. Erős színeket alig használ, a kép egészét gyöngyházfényű derengés fonja át.” (Petényi Katalin)