„Bizonytalanul, szinte öntudatlanul sejtett tragikus sorsának előrevetett árnyéka valamilyen kimondhatatlan szorongással tölti meg képeit. A halál közelségét érezzük rajtuk akkor is, ha témájuk nem kimondottan arra utal.” (Haulisch Lenke)

„A háború, a munkaszolgálat éveiben a festmények szerepét… inkább a rajzok veszik át. Ámos igazi kifejezési formája a rajz lesz. Tiszta, vékony vonalai érzékletesen és mégis belső lírával telítik az egyes, önállóan élő motívumokat.” (Passuth Krisztina)

„Megállapodottan, lelkileg kiegyensúlyozottan, egy előttem már csaknem tisztán álló úton szeretném küzdelmes, de nem elégedetlen, néha örömöket is nyújtó életemet megértő, szeretettel mellettem álló élettársammal továbbélni." (Ámos Imre)

„Alakjai csaknem minden képén valamilyen számunkra láthatatlan segélyforrás felé emelik tekintetüket, vagy befelé fordulva csukják le szemüket, kezük cselekvésképtelenül tévelyeg a kép vonalritmusának megfelelően.” (Haulisch Lenke)

„Ámos alkatánál fogva bensőséges művész, aki valóban saját érzelmeit, gondolatait önti bele a motívumokba. A valóság és az asszociáció kezdetben azonban nem olvad össze egymással, hanem érzékelhetően különválik.” (Passuth Krisztina)