„Egyetlen nagy erő és menedék számára feleségének emberi és teljes alkotó-társi azonosulása. 1942 márciusától 1943 januárjáig mint munkaszolgálatost a frontra hurcolták. Megtörten,… a szó szoros értelmében a halál küszöbéről tér vissza.” (Petényi Katalin)

„Talán… ezért fordul Ámos a Jelenések könyvéhez, mert annak katasztrófaatmoszférája emlékeztet a világháború katasztrófájára, csak a kimenetel más: az angyal végül is legyőzi a rosszat, s azok, akiket megpecsételt, elkerülik a pusztulást.” (Passuth K.)

„Ámosnál az óra… az idő múlásának jelzője is, s talán éppen ilyen minőségben vigyáznak rá az angyalok, akik két oldalához támaszkodnak, őrzik a régi, cirádás szerkezetet, s egyúttal megbújnak, árnyékában menedékre találnak.” (Passuth Krisztina)

„Egyre többször olvassa az ember kritika helyett, hogy ki zsidó, kinek a felesége az, és így tovább, mintha egy művésznek nem a művészete lenne a vallása és hite, mellyel az emberiséget tiszteli és szolgálja.” (Ámos Imre)

„A tárgyaknak külön élete van. Egyiket, másikat egész sajátos légkör vesz körül, amikhez társulnak bizonyos emlékeim. Ezeknek az emlékképeknek a kivetítése érdekel újabban. ’Asszociatív expresszionizmusnak’ nevezem magamban ezt a törekvést." (Ámos Imre)