Általános

Cím

Martyn Ferenc: Dignam temetése [James Joyce Ulysses című művének egyik kísérőrajza] (grafika, vegyes technika /toll, tus/, 1966)

Leírás

Martyn Ferenc festő- és grafikusművész Dignam temetése [James Joyce Ulysses című művének egyik kísérőrajza] (1966) című absztrakt (részben figuratív - konstruktivista - szürrealista), vegyes technikával (toll, tus) készített grafikáját a 2016-os esztendőben az alkotó tiszteletére rendezett, a monumentális életművet gazdag képanyaggal prezentáló emlékkiállításon tekinthették meg a látogatók a kaposvári Vaszary Képtárban. Martyn Ferenc (Kaposvár, 1899. június 10. – Pécs, 1986. április 10.): festő, grafikus, kerámikus, Munkácsy-díjas (1962), érdemes (1970) és kiváló művész (1978), Kossuth-díjas (1973). Rokona, Rippl-Rónai József házában eltöltött ifjú- és gyermekkora során ismerkedett meg először a francia szürrealizmussal, majd a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula, Vaszary János és Réti István mellett folytatott tanulmányokat. 1926-40 között Párizsban élt, kapcsolatba került a legújabb festészeti irányzatokkal, Chirico metafizikus szürrealizmusával, s 1933-ban csatlakozott az Abstraction-Création művészcsoporthoz. Részt vett kiállításaikon, szinte valamennyi európai országban megfordult. Magyarországon a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) csoport tagjává választotta, s 1929-ben az ő meghívásukra mutatkozott be a Tamás Galériában. 1939-re kialakult festői világa, amelynek alapja a síkban megoldott tér és mozgás, s a valóság elemeinek elvont, szublimált megjelenítése. Mindehhez a színek tisztasága, rendje és egymással kölcsönhatásban érvényesülő harmóniája járult. 1940-ben hazatért, s 1945-ben véglegesen Pécsett telepedett le. 1945 után egyik megalapítója volt a Galéria a Négy Világtájhoz nevű kiállítóhelyiség köré csoportosuló Elvont Művészek Csoportjának. Az 1940-es években európai iskolázottságú festményei mellett a modern magyar szobrászat első kísérleteit hozta létre, s átütő erejű grafikai sorozatát, A fasizmus szörnyetegeit. A háborút követően a nonfiguratív irányzatok egyik legfontosabb hazai képviselője és kiteljesítője volt. Művészetét a látvány és az emlék geometrikus, absztrakt formákban való megragadása jellemzi az élmény, a látottak erejének visszaadásával. Dinamizmus és a tiszta színek harsány harmóniája uralja képeit. Több irodalmi műhöz készített illusztrációt, illetve az írói gondolatot kísérő rajzot. Ezeken nem csupán egy-egy epizódot jelenít meg, hanem hiteles érzékletességgel láttatja a szereplőket is. Életművében az absztrakció és a valóságlátás nem szakad el egymástól. Természeti, tárgyi, emberi hivatkozások vannak jelen a képek rejtett világában. Egyrészről a szabadságvágy különböző szimbólumai, másrészről a magyar folklór és az antik mitológia elemei figyelhetők meg a rajzokon és festményeken. A pontos megfigyelésen alapuló ábrázolástól a konstruktív koncepciókon át a geometrikus és spontán absztrakciókig, a látvány, emlék, belső lényeg megragadásának minden rétegében otthonos - mind a festészet mind a rajzművészetet tekintve. Színvilága, formanyelve sokban merít a zenéből és napi kultúra rekvizitumaiból. A zene hangjait vonalakban és színekben élte át, számára a zene ritmust és harmóniát jelentett. Számos irodalmi remekmű kiváló illusztrátora. Plasztikával, kerámiával is foglalkozott. Martyn Ferenc polihisztor művész: korának teljességét igyekszik felfogni és kifejezni, a magyar avantgárd és absztrakt művészet emblematikus alakja.

Kompetencia

Műveltségi terület

Anyanyelvi kommunikáció

Általános

Cím

Martyn Ferenc: Borozgatás közben [James Joyce Ulysses című művének egyik kísérőrajza] (grafika, vegyes technika /toll, tus/, 1964)

Leírás

Martyn Ferenc festő- és grafikusművész Borozgatás közben [James Joyce Ulysses című művének egyik kísérőrajza] (1964) című absztrakt (részben figuratív - konstruktivista - szürrealista), vegyes technikával (toll, tus) készített grafikáját a 2016-os esztendőben az alkotó tiszteletére rendezett, a monumentális életművet gazdag képanyaggal prezentáló emlékkiállításon tekinthették meg a látogatók a kaposvári Vaszary Képtárban. Martyn Ferenc (Kaposvár, 1899. június 10. – Pécs, 1986. április 10.): festő, grafikus, kerámikus, Munkácsy-díjas (1962), érdemes (1970) és kiváló művész (1978), Kossuth-díjas (1973). Rokona, Rippl-Rónai József házában eltöltött ifjú- és gyermekkora során ismerkedett meg először a francia szürrealizmussal, majd a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula, Vaszary János és Réti István mellett folytatott tanulmányokat. 1926-40 között Párizsban élt, kapcsolatba került a legújabb festészeti irányzatokkal, Chirico metafizikus szürrealizmusával, s 1933-ban csatlakozott az Abstraction-Création művészcsoporthoz. Részt vett kiállításaikon, szinte valamennyi európai országban megfordult. Magyarországon a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) csoport tagjává választotta, s 1929-ben az ő meghívásukra mutatkozott be a Tamás Galériában. 1939-re kialakult festői világa, amelynek alapja a síkban megoldott tér és mozgás, s a valóság elemeinek elvont, szublimált megjelenítése. Mindehhez a színek tisztasága, rendje és egymással kölcsönhatásban érvényesülő harmóniája járult. 1940-ben hazatért, s 1945-ben véglegesen Pécsett telepedett le. 1945 után egyik megalapítója volt a Galéria a Négy Világtájhoz nevű kiállítóhelyiség köré csoportosuló Elvont Művészek Csoportjának. Az 1940-es években európai iskolázottságú festményei mellett a modern magyar szobrászat első kísérleteit hozta létre, s átütő erejű grafikai sorozatát, A fasizmus szörnyetegeit. A háborút követően a nonfiguratív irányzatok egyik legfontosabb hazai képviselője és kiteljesítője volt. Művészetét a látvány és az emlék geometrikus, absztrakt formákban való megragadása jellemzi az élmény, a látottak erejének visszaadásával. Dinamizmus és a tiszta színek harsány harmóniája uralja képeit. Több irodalmi műhöz készített illusztrációt, illetve az írói gondolatot kísérő rajzot. Ezeken nem csupán egy-egy epizódot jelenít meg, hanem hiteles érzékletességgel láttatja a szereplőket is. Életművében az absztrakció és a valóságlátás nem szakad el egymástól. Természeti, tárgyi, emberi hivatkozások vannak jelen a képek rejtett világában. Egyrészről a szabadságvágy különböző szimbólumai, másrészről a magyar folklór és az antik mitológia elemei figyelhetők meg a rajzokon és festményeken. A pontos megfigyelésen alapuló ábrázolástól a konstruktív koncepciókon át a geometrikus és spontán absztrakciókig, a látvány, emlék, belső lényeg megragadásának minden rétegében otthonos - mind a festészet mind a rajzművészetet tekintve. Színvilága, formanyelve sokban merít a zenéből és napi kultúra rekvizitumaiból. A zene hangjait vonalakban és színekben élte át, számára a zene ritmust és harmóniát jelentett. Számos irodalmi remekmű kiváló illusztrátora. Plasztikával, kerámiával is foglalkozott. Martyn Ferenc polihisztor művész: korának teljességét igyekszik felfogni és kifejezni, a magyar avantgárd és absztrakt művészet emblematikus alakja.

Kompetencia

Műveltségi terület

Anyanyelvi kommunikáció

Általános

Cím

Ládák

Leírás

Vésett, geometrikus mintákkal, stilizált emberábrázolással díszített palóc szuszék. A kép „A magyar népművészet” című kétkötetes gyűjtemény első kötetének illuszrációja. Ortutay Gyula munkájának jelen példánya az ózdi Városi Könyvtárban található. // A láda a legrégebbi népi tárolóbútor, melynek korábban elterjedt típusa a hasított deszkákból készült, vésett, geometrikus mintákkal díszített ácsolt láda (szökröny, szuszék). Zsindelyszerűen egymásba illeszkedő vízszintes deszkáit négy sarokpillér fogja össze; fedele gyakran háztető alakú vagy domború, és a hátsó ládafalból kinyúló facsapon forog. Ebben vitte a menyasszony a kelengyéjét a férje házához, és a későbbiekben is az ő tulajdona maradt. Ruhaneműt tartottak benne a tisztaszobában. Amikor a XIX. század folyamán átvette szerepét az asztalosmester által készített kisebb méretű, évszámmal ellátott festett láda (menyasszonyi láda, tulipános láda), az ácsolt láda a kamrába került, ahol gabona és liszt tárolására használták. / A virágozással (olykor véséssel, faragással is) díszített tulipános láda ládafiókot imitáló rátétet („álfiók”), illetve aljára egy, esetleg két fiókot is kaphatott. Jellegzetessége még a többnyire baloldalt elhelyezett kis fedeles rekesz, a ládafia.

Kompetencia

Műveltségi terület

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Ládák

Leírás

Vésett, geometrikus mintákkal díszített palóc szuszékok Poroszlóról. A kép „A magyar népművészet” című kétkötetes gyűjtemény első kötetének illuszrációja. Ortutay Gyula munkájának jelen példánya az ózdi Városi Könyvtárban található. // A láda a legrégebbi népi tárolóbútor, melynek korábban elterjedt típusa a hasított deszkákból készült, vésett, geometrikus mintákkal díszített ácsolt láda (szökröny, szuszék). Zsindelyszerűen egymásba illeszkedő vízszintes deszkáit négy sarokpillér fogja össze; fedele gyakran háztető alakú vagy domború, és a hátsó ládafalból kinyúló facsapon forog. Ebben vitte a menyasszony a kelengyéjét a férje házához, és a későbbiekben is az ő tulajdona maradt. Ruhaneműt tartottak benne a tisztaszobában. Amikor a XIX. század folyamán átvette szerepét az asztalosmester által készített kisebb méretű, évszámmal ellátott festett láda (menyasszonyi láda, tulipános láda), az ácsolt láda a kamrába került, ahol gabona és liszt tárolására használták. / A virágozással (olykor véséssel, faragással is) díszített tulipános láda ládafiókot imitáló rátétet („álfiók”), illetve aljára egy, esetleg két fiókot is kaphatott. Jellegzetessége még a többnyire baloldalt elhelyezett kis fedeles rekesz, a ládafia.

Kompetencia

Műveltségi terület

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Ládák

Leírás

A hívóképen fűrészelt és gyalult deszkából asztalosmunkával készült tulipános láda. Elején ékrovás faragású minta (háromágú tulipánbokor) két szimmetrikusan elhelyezett vésett keretben. Sötétbarnára festett. Belül baloldalt ládafia. Alul ládafiók. Mindkét oldalon kovácsoltvas fül. A fiók és a tető hiányzik. // A láda a legrégibb népi tárolóbútor, melynek korábban elterjedt típusa a hasított deszkákból készült, vésett, geometrikus mintákkal díszített ácsolt láda (szökröny, szuszék). Zsindelyszerűen egymásba illeszkedő vízszintes deszkáit négy sarokpillér fogja össze; fedele gyakran háztető alakú vagy domború, és a hátsó ládafalból kinyúló facsapon forog. Ebben vitte a menyasszony a kelengyéjét a férje házához, és a későbbiekben is az ő tulajdona maradt. Ruhaneműt tartottak benne a tisztaszobában. Amikor a XIX. század folyamán átvette szerepét az asztalosmester által készített kisebb méretű, évszámmal ellátott festett láda (menyasszonyi láda, tulipános láda), az ácsolt láda a kamrába került, ahol gabona és liszt tárolására használták. / A virágozással (olykor véséssel, faragással is) díszített tulipános láda ládafiókot imitáló rátétet („álfiók”), illetve aljára egy, esetleg két fiókot is kaphatott. Jellegzetessége még a többnyire baloldalt elhelyezett kis fedeles rekesz, a ládafia.

Kompetencia

Műveltségi terület

Szociális és állampolgári kompetencia