Általános

Cím

Székely népviselet

Leírás

Leány székely népviseletben. Az arcív felvétel a bonyhádi Völgységi Múzeum gyűjteményének része.

Kompetencia

Műveltségi terület

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Ládák

Leírás

A hívóképen keményfából készült, festett láda tulipános-rózsás díszítéssel. A láda elején kidomborodóan három ablakszerű pántolás. A két szélső pántoláson belül sárga, vörös, és zöld levelek közül sárga-vörös tulipán nyúlik ki, két-két stilizált bazsarózsa mintával. A középső ablakpántoláson belül egy szál sárga-vörös szirmú tulipán díszlik, sárga, zöld, stilizált levelekkel. Az ablakpántok közti két függőleges hézagot 1-1 sárga-vörös színű stilizált rózsa tölti ki, kanyargósan hajlott száron, sárga, vörös, zöld levelekkel. A láda alulról egy szélesebb foglalatban nyugszik, melyből kivehető. A foglalat elölről díszesen ki van festve, mégpedig két oldalt 1-1 barna-vörös színű tulipánnal, melynek szára jobbra és balra kacskaringós folyókamintába megy át. A foglalat közepét elöl barna-vörös színű kacskaringós folyóminták ékesítik. A tárgy a miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjteményének része. / A láda a legrégebbi népi tárolóbútor, melynek korábban elterjedt típusa a hasított deszkákból készült, vésett, geometrikus mintákkal díszített ácsolt láda (szökröny, szuszék). Zsindelyszerűen egymásba illeszkedő vízszintes deszkáit négy sarokpillér fogja össze; fedele gyakran háztető alakú vagy domború, és a hátsó ládafalból kinyúló facsapon forog. Ebben vitte a menyasszony a kelengyéjét a férje házához, és a későbbiekben is az ő tulajdona maradt. Ruhaneműt tartottak benne a tisztaszobában. Amikor a XIX. század folyamán átvette szerepét az asztalosmester által készített kisebb méretű, évszámmal ellátott festett láda (menyasszonyi láda, tulipános láda), az ácsolt láda a kamrába került, ahol gabona és liszt tárolására használták. / A virágozással (olykor véséssel, faragással is) díszített tulipános láda ládafiókot imitáló rátétet („álfiók”), illetve aljára egy, esetleg két fiókot is kaphatott. Jellegzetessége még a többnyire baloldalt elhelyezett kis fedeles rekesz, a ládafia.

Kompetencia

Műveltségi terület

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Ládák

Leírás

A hívóképen kékre festett menyasszonyi láda oldalain egy-egy, elején két szimmetrikus tulipántővel. A tárgy a miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjteményének része. // A láda a legrégebbi népi tárolóbútor, melynek korábban elterjedt típusa a hasított deszkákból készült, vésett, geometrikus mintákkal díszített ácsolt láda (szökröny, szuszék). Zsindelyszerűen egymásba illeszkedő vízszintes deszkáit négy sarokpillér fogja össze; fedele gyakran háztető alakú vagy domború, és a hátsó ládafalból kinyúló facsapon forog. Ebben vitte a menyasszony a kelengyéjét a férje házához, és a későbbiekben is az ő tulajdona maradt. Ruhaneműt tartottak benne a tisztaszobában. Amikor a XIX. század folyamán átvette szerepét az asztalosmester által készített kisebb méretű, évszámmal ellátott festett láda (menyasszonyi láda, tulipános láda), az ácsolt láda a kamrába került, ahol gabona és liszt tárolására használták. / A virágozással (olykor véséssel, faragással is) díszített tulipános láda ládafiókot imitáló rátétet („álfiók”), illetve aljára egy, esetleg két fiókot is kaphatott. Jellegzetessége még a többnyire baloldalt elhelyezett kis fedeles rekesz, a ládafia.

Kompetencia

Műveltségi terület

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Ládák

Leírás

A hívóképeken (első négy felvétel) festett láda, elején és fedelén matyó mintával, álfiókkal és ládafiával. A tárgy a miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjteményének részét képezi. // A láda a legrégibb népi tárolóbútor, melynek korábban elterjedt típusa a hasított deszkákból készült, vésett, geometrikus mintákkal díszített ácsolt láda (szökröny, szuszék). Zsindelyszerűen egymásba illeszkedő vízszintes deszkáit négy sarokpillér fogja össze; fedele gyakran háztető alakú vagy domború, és a hátsó ládafalból kinyúló facsapon forog. Ebben vitte a menyasszony a kelengyéjét a férje házához, és a későbbiekben is az ő tulajdona maradt. Ruhaneműt tartottak benne a tisztaszobában. Amikor a XIX. század folyamán átvette szerepét az asztalosmester által készített kisebb méretű, évszámmal ellátott festett láda (menyasszonyi láda, tulipános láda), az ácsolt láda a kamrába került, ahol gabona és liszt tárolására használták. / A virágozással (olykor véséssel, faragással is) díszített tulipános láda ládafiókot imitáló rátétet („álfiók”), illetve aljára egy, esetleg két fiókot is kaphatott. Jellegzetessége még a többnyire baloldalt elhelyezett kis fedeles rekesz, a ládafia.

Kompetencia

Műveltségi terület

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Csanak

Leírás

A hívóképen (első négy felvétel) keményfából faragott ivócsanak kígyóábrázolással keretezett áttört füllel. Csészéjét virágmotívumok díszítik, peremén kettős vonalban farkasfogminta fut körbe. A tárgy a debreceni Déri Múzeum gyűjteményének darabja. // A csanak egy darab fából faragott, különféle formájú és díszítésű, nyeles vagy egyfülű edényke, amellyel az erdőt-mezőt járó ember a forrásból vizet merített. Egyéb elnevezése: ivócsanak, pásztorcsanak, ivóbegre, ivókalány, ivócserpák, merítőcsésze, pásztorkanál, vadászkanál stb.” Korai formáit szinte az ősidőktől fogva ismerjük. Használatát a pásztorok és a vadászok őrizték meg legtovább (olyan) mindennapi eszközként, melyet rendszerint maguk is faragtak. Leggyakrabban a tarisznya szíjához csatolva hordták, ritkábban a tarisznyában. Mivel a nap, a szél hatásának állandóan ki volt téve, száraz, a hasadásra nem hajlamos szilvafából, vadkörtefából, galagonyafából, juharfából faragták. Elkészítéséhez – a kinagyolás után – a faragókésen kívül görbekésre is szükség volt, ezzel vésték ki az edényke belsejét, öblét. Gazdag változatai két nagy csoportra oszthatók: kanál formájúakra és csésze formájúakra. Mindegyiknek van a víz merítésére alkalmas öble, csészéje, továbbá fogója, ill. füle. A változatosság mind a formákra, mind a fülekre jellemző. Változataival a szomszéd, a balkáni és a többi európai népek pásztorkultúrájában is találkozunk; a formáknak, a díszítőtechnikáknak és a díszítményeknek leggazdagabb változatai nálunk alakultak ki. (…) A legrégibb példányok díszítőtechnikája a vésett díszítés és a spanyolozás, a későbbieké a domború faragás. A díszítmények között a csipkézett vagy hullámvonalas szegélydíszt, a virágokat, a tölgyfát, a tulipánt, a pásztort birkával vagy disznóval, az őzet, a szarvast, a vadászt stb. egyformán megtaláljuk. Valamennyi füles csésze formájú csanak legfeltűnőbb sajátossága a fül, ill. a fogórész változatos kiképzése. A felföldi magyar területen a csanak fülén gyakran találhatók kifaragott szobrocskák (állatfigurák, pásztor és kutyája, juhfejő pásztor stb.) A csanakok füle gyakran összekunkorodó kígyóalak. A fül és a csészerész külső felülete rendszerint faragással díszített, bár előfordulnak olyan példányok is, amelyek díszítetlenek, de nemes formájúak. (Forrás: Magyar néprajzi lexikon)

Kompetencia

Műveltségi terület

Szociális és állampolgári kompetencia