A hívóképen fenyőfából készült, kékre festett tulipános láda. Elejét két díszített talapzatú, színezett féloszlop keretezi, és egy sárgára festett, díszített sima léc osztja ketté. A felső szélesebb részben girlandos pajzs alakú keretben virágszálak. A kimaradt részeken tulipános-virágos díszítés. Az alsó keskenyebb részben leveles rózsasor, ez alatt íves faragású szegély. Oldalainak fekete vonalú kerete belső négy sarkán egy-egy rózsa. Tetején két rózsakoszorú. Fedelének festetlen belsején koszorúban felirat: Karasz Kataliné 1835. Belsejében baloldalt belső rekesz (ládafia). A tárgy a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ gyűjteményének része. // A láda a legrégebbi népi tárolóbútor, melynek korábban elterjedt típusa a hasított deszkákból készült, vésett, geometrikus mintákkal díszített ácsolt láda (szökröny, szuszék). Zsindelyszerűen egymásba illeszkedő vízszintes deszkáit négy sarokpillér fogja össze; fedele gyakran háztető alakú vagy domború, és a hátsó ládafalból kinyúló facsapon forog. Ebben vitte a menyasszony a kelengyéjét a férje házához, és a későbbiekben is az ő tulajdona maradt. Ruhaneműt tartottak benne a tisztaszobában. Amikor a XIX. század folyamán átvette szerepét az asztalosmester által készített kisebb méretű, évszámmal ellátott festett láda (menyasszonyi láda, tulipános láda), az ácsolt láda a kamrába került, ahol gabona és liszt tárolására használták. / A virágozással (olykor véséssel, faragással is) díszített tulipános láda ládafiókot imitáló rátétet („álfiók”), illetve aljára egy, esetleg két fiókot is kaphatott. Jellegzetessége még a többnyire baloldalt elhelyezett kis fedeles rekesz, a ládafia.
A hívóképen keményfából készült, festett tulipános láda. A láda elején lécekkel keretezett szimmetrikus mezőkben szív alakot formázó tulipános minta. Szélen egy-egy szál tulipán, középen indás díszítés. Felül „Anno 1798” felirat. A tárgy a miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjteményének része. // A láda a legrégibb népi tárolóbútor, melynek korábban elterjedt típusa a hasított deszkákból készült, vésett, geometrikus mintákkal díszített ácsolt láda (szökröny, szuszék). Zsindelyszerűen egymásba illeszkedő vízszintes deszkáit négy sarokpillér fogja össze; fedele gyakran háztető alakú vagy domború, és a hátsó ládafalból kinyúló facsapon forog. Ebben vitte a menyasszony a kelengyéjét a férje házához, és a későbbiekben is az ő tulajdona maradt. Ruhaneműt tartottak benne a tisztaszobában. Amikor a XIX. század folyamán átvette szerepét az asztalosmester által készített kisebb méretű, évszámmal ellátott festett láda (menyasszonyi láda, tulipános láda), az ácsolt láda a kamrába került, ahol gabona és liszt tárolására használták. / A virágozással (olykor véséssel, faragással is) díszített tulipános láda ládafiókot imitáló rátétet („álfiók”), illetve aljára egy, esetleg két fiókot is kaphatott. Jellegzetessége még a többnyire baloldalt elhelyezett kis fedeles rekesz, a ládafia.
A hívóképen virágokkal díszített festett láda. A tárgy a kiskunhalasi Thorma János Múzeum gyűjteményében található. / A láda a legrégebbi népi tárolóbútor, melynek korábban elterjedt típusa a hasított deszkákból készült, vésett, geometrikus mintákkal díszített ácsolt láda (szökröny, szuszék). Zsindelyszerűen egymásba illeszkedő vízszintes deszkáit négy sarokpillér fogja össze; fedele gyakran háztető alakú vagy domború, és a hátsó ládafalból kinyúló facsapon forog. Ebben vitte a menyasszony a kelengyéjét a férje házához, és a későbbiekben is az ő tulajdona maradt. Ruhaneműt tartottak benne a tisztaszobában. Amikor a XIX. század folyamán átvette szerepét az asztalosmester által készített kisebb méretű, évszámmal ellátott festett láda (menyasszonyi láda, tulipános láda), az ácsolt láda a kamrába került, ahol gabona és liszt tárolására használták. / A virágozással (olykor véséssel, faragással is) díszített tulipános láda ládafiókot imitáló rátétet („álfiók”), illetve aljára egy, esetleg két fiókot is kaphatott. Jellegzetessége még a többnyire baloldalt elhelyezett kis fedeles rekesz, a ládafia.
A hívóképen tulipános láda vésett díszítéssel. A felvétel a kiskunhalasi Thorma János Múzeum Fotótárának gyűjteményében található. / A láda a legrégebbi népi tárolóbútor, melynek korábban elterjedt típusa a hasított deszkákból készült, vésett, geometrikus mintákkal díszített ácsolt láda (szökröny, szuszék). Zsindelyszerűen egymásba illeszkedő vízszintes deszkáit négy sarokpillér fogja össze; fedele gyakran háztető alakú vagy domború, és a hátsó ládafalból kinyúló facsapon forog. Ebben vitte a menyasszony a kelengyéjét a férje házához, és a későbbiekben is az ő tulajdona maradt. Ruhaneműt tartottak benne a tisztaszobában. Amikor a XIX. század folyamán átvette szerepét az asztalosmester által készített kisebb méretű, évszámmal ellátott festett láda (menyasszonyi láda, tulipános láda), az ácsolt láda a kamrába került, ahol gabona és liszt tárolására használták. / A virágozással (olykor véséssel, faragással is) díszített tulipános láda ládafiókot imitáló rátétet („álfiók”), illetve aljára egy, esetleg két fiókot is kaphatott. Jellegzetessége még a többnyire baloldalt elhelyezett kis fedeles rekesz, a ládafia.
A hívóképen tulipános láda vésett díszítéssel. A felvétel a kiskunhalasi Thorma János Múzeum Fotótárának gyűjteményében található. / A láda a legrégebbi népi tárolóbútor, melynek korábban elterjedt típusa a hasított deszkákból készült, vésett, geometrikus mintákkal díszített ácsolt láda (szökröny, szuszék). Zsindelyszerűen egymásba illeszkedő vízszintes deszkáit négy sarokpillér fogja össze; fedele gyakran háztető alakú vagy domború, és a hátsó ládafalból kinyúló facsapon forog. Ebben vitte a menyasszony a kelengyéjét a férje házához, és a későbbiekben is az ő tulajdona maradt. Ruhaneműt tartottak benne a tisztaszobában. Amikor a XIX. század folyamán átvette szerepét az asztalosmester által készített kisebb méretű, évszámmal ellátott festett láda (menyasszonyi láda, tulipános láda), az ácsolt láda a kamrába került, ahol gabona és liszt tárolására használták. / A virágozással (olykor véséssel, faragással is) díszített tulipános láda ládafiókot imitáló rátétet („álfiók”), illetve aljára egy, esetleg két fiókot is kaphatott. Jellegzetessége még a többnyire baloldalt elhelyezett kis fedeles rekesz, a ládafia.
