2891 - 2895 találat a 13530 közül.

Bazalt

Oktatás

Általános

Cím
Kőzetek
Leírás
A hívóképen bazalt. A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményének darabja.

Kompetencia

Műveltségi terület
Természettudományos és technikai kompetencia

Gránit

Oktatás

Általános

Cím
Kőzet
Leírás
A hívóképen gránit. A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményének darabja.

Kompetencia

Műveltségi terület
Természettudományos és technikai kompetencia

Bazalt

Oktatás

Általános

Cím
Kőzetek
Leírás
A hívóképen bazalt. A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményének darabja.

Kompetencia

Műveltségi terület
Természettudományos és technikai kompetencia

Kertész Sándor: Mutatvány

Oktatás

Általános

Cím
Kertész Sándor: Mutatvány (olajfestmény, 2000 körül)
Leírás
Kertész Sándor festő- és grafikusművész Mutatvány (2000 körül) című olajfestményét a 2017-es esztendő tavaszán az alkotó tiszteletére rendezett, a kiváló életművet gazdag képanyaggal prezentáló retrospektív kiállításon tekinthették meg a látogatók a kaposvári Együd Árpád Kulturális Központ Vaszary Képtárában. „Kertész Sándor festőművész (Kaposvár, 1940. október 29.) 1980-tól a Művészeti Alap, 1988-tól a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja. A szegedi Tanárképző Főiskola elvégzése után Mezőcsokonyára kerül. A 60-as évek végén kiindulópontként a dekoratív felületekre épülő szürreális nonfiguráció szolgált számára Martyn Ferenc közvetítésében. 1975-től szűkebb lakóhelye, a falu szellemi világa fogalmazódik meg képein. A mindennapi paraszti életet körülvevő tárgyakról, a falusi udvar tartozékait jelentő ócska használati eszközökről készült rajzaiban nem az értékmegőrzés gesztusával, hanem a hagyományos világkép fokozatos kiürülésével, a szétesés állapotával szembesít. 80-as évek elejétől keltezhető festményeinek is e szociológiai kiindulópontú, karikatúraszerű viszony a meghatározója. Szürreális jelenetei üresen hagyott felületek, szétszóródó tárgyak között játszódnak. Groteszk kiemelések, torzítások, miniatürizált méretek jellemzik e kompozíciókat. A groteszk iránti érzék legtömörebben kis méretű tusrajzokban jut érvényre. Kertész munkásságában a 80-as évek második felében az aktív szituációkat egy befelé fordultabb viszony váltja fel: a személyes vonatkozású lelkiélet foglalkoztatja a szerelem és különösen a nemiség életben betöltött szerepe kapcsán.” (in: Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945-1990., Kaposvár, 1998, 100. p.) „Kertész Sándorra áttételesen hatott ugyan a Szabados János, Honthy Márta, Bors István és Weeber Klára műveiben programszerűen megfogalmazott folklorisztikus igény, alapvető inspirációként azonban korábbi szűkebb lakóhelye, Mezőcsokonya szolgált számára. A környezet apró hordalékvilága után a 80-as évekre egy sajátos, karikatúraszerű viszony lesz képeinek fő atmoszferikus meghatározója, amikor már nem az értékmegőrzés, hanem a hagyományos világkép fokozatos kiürülésének állapotával szembesít.” (Dr. Géger Melinda, Pannon Tükör, 1997/3) “Jelenetei – különösen az utóbbi években – egyre szélesebb pusztákon, egyre üresebben hagyott felületek között játszódnak, szétszóródó tárgyak között. E töredékes elemek és a köztük- körülöttük virtuskodó kis ’angyalkák’ különös ellentéte az irrealitás érzését fokozza a nézőben. A tárgyakat, akárcsak az emberi alakokat, gyakran elhasznált vaspántok, kapcsok, szétfeslő varrások tartják össze. Lazán tákolt és ugyanakkor széthulló szerkezetekből, pót-/végtagokból áll világunk, életünk és néha magunk is. – vallja a festő. Szárnyaink nyomorúságos toldalékok, kisszerű elrugaszkodásaink kilátástalanok, önmagunkra utaltságunk végzetes. Az ember ágaskodó kimozdulásai hiába biztatóak, összecsatolt tartozékai miatt csupán esendő, nehézkes figura. Az érvényesülés szárnyai csak varrottak, a kiröppenés, elszakadás nehéz.” (Dr. Géger Melinda, Új Művészet, 1990/1.) “Alkotásaiban az emberi alakok és az állatfigurák levetvén hétköznapi arcukat, lélektanilag provokatív és finoman ironikus viselkedésformákat öltenek. A mondanivalót éles és finoman ívelő nonfiguratív ecsetvonás teremti meg izzó fesztelenséggel, határozottan és lényegre törően. A megelevenített állatfigurák a polgári erkölcs tudatosan felmagasztalt kontrasztjait vöröslő fényben juttatják kifejezésre. Kertész Sándor disztributív tértechnikát alkalmaz, amely többnyire egy figurát feltételez, s ez egyben a kép támpillére is. Majd a háttérben mintegy támaszként, alig tapinthatóan felsejlik a mű lényege. A mondanivaló, kinyilatkoztatásként jelenik meg karakteres, pontos nonfiguratív vonásokkal, izzó tömörséggel, s a kép ezen igazi magja féken tartja az akadályokat és a konfliktusokat, amelyekbe az élő teremtmények ütköznek. A művész a figuratív és a nonfiguratív ábrázolás között egyensúlyoz, miközben bizonyos érdeklődést mutat az informális költészettan iránt; a szardonikus, északi ihletésű figurák ábrázolásában mértéktartó, szürrealista biomorfizmusra törekszik. Gazdag kulturális örökséget hordozó művei olyan üzeneteket közvetítenek, amelyeket az élet labirintusában véget nem érő játék vezérfonala köt össze.” (Dr. Francesca Romana Rossi, Olaszország, Udine, kiállításmegnyitó /szövegrészlet/, 1989) “Elnyomjuk, vagy hagyjuk felszínre törni: az élet zenitje körül, mint egy hirtelen támadt fuvallat hozta, ki tudja honnan idelebbenő illatfoszlány, egyre gyakrabban sejlenek fel azok az édes-bús fájdalmas érzések, amelyek megfogalmazásával már oly sokan megkínlódtak. Proust több, mint ezer oldalon kísérelte meg, hogy az Eltűnt idő nyomába eredjen, s Gulácsyt is fogva tartotta az Elhangzott dal régi fényről, szerelemről. Egy lebbenő függöny…egy elsuhanó madár…egy ablakosztás jelzése…egy nyári nap melege…kinek-kinek saját emléke. Igen, ez a ’több vonulatú gondolatiság’ a Kertész alkotások lényege. Csak az övé, egyedi, egyéni és utánozhatatlan.” (Horváth János Milán, METESZ Székház, Kaposvár, kiállításmegnyitó /szövegrészlet/, 2011)

Kompetencia

Műveltségi terület
Anyanyelvi kommunikáció
 „… a cirkuszban karikákon ugrálunk át a nemlétező néző, az üres színház előtt a várható cukorért és az ostortól reszketve, bár mindnyájan régen tudjuk, hogy nincs néző. Nincs néző és a cirkuszigazgató színtiszta őrült.” (Hamvas Béla)
„… a cirkuszban karikákon ugrálunk át a nemlétező néző, az üres színház előtt a várható cukorért és az ostortól reszketve, bár mindnyájan régen tudjuk, hogy nincs néző. Nincs néző és a cirkuszigazgató színtiszta őrült.” (Hamvas Béla)

Népvándorlás kori fenékpusztai kőeszköz I.

Oktatás

Általános

Cím
Népvándorlás kori fenékpusztai szerpentin ásványból készült kőeszköz I.
Leírás
„Hihetetlen, de mindkettő lehet egyszerre: a márvány egyik fajtája és az a bizonyos hágókhoz vezető kaptató, amivel már pár száz méteres domboldal autós megmászásánál találkozik az ember. Most mi egy alig 11 centiméteres, szabályos követ vizsgálhatunk meg a Balatoni Múzeum munkatársainak a jóvoltából. A fenékpusztai ásatásokon fordította ki a múzeum régészeinek az ásója még 1970-ben ezt a leginkább szappan alakú követ. Amelyet a népvándorlás korára datáltak a keszthelyi intézmény szakemberei. Hogy aztán Krisztus utáni negyedik, és nyolcadik század közötti időszakban mikor, hol és mi célból készülhetett, arról leginkább csak találgatni lehet. Annyi bizonyos, hogy a szerpentin az breccia, azaz különféle színű, fajtájú kőzetekből összeálló új minőség. Lehet ez üledékes kőzet, vulkáni működés terméke, vagy a földtörténet különböző korszakaiban bekövetkezett tektonikus mozgások eredménye, de létrejöhet például meteorok becsapódása során is. Az biztos, hogy a régi Magyarországon Dobsinán és Borostyánkő mellett volt az ilyen kövek lelőhelye, mészkőbe ágyazottan. A szerpentint, latinosan serpentariát a római történetíró, Plinius még ophritesként emlegeti. Itáliai előfordulására legjellemzőbb a zöld szín, míg a Nagy Háború után Ausztriának és Csehszlovákiának juttatott területeken zöldes-fehér és a barnás árnyalatai találhatók. Tűzbe dobva a Pallas Nagylexikon szerint elfehéredek, és felületüket leginkább az amúgy mindent pusztító kénsavval lehet kikezdeni. A tetszetős mintázatú és színösszetételű kövekből az idők folyamán dísz- és használati tárgyakat is faragtak. Csészéket, poharakat, mozsarakat, tintatartókat, vagy éppen dominó és sakkfigurákat. A szerpentinbányászat és feldolgozás európai központja mindmáig a szászországi Zöblitzben található, amit Serpentinsteinstadtnak is szoktak nevezni. Arról pedig, hogy mire is használhatták a népvándorlás korában ezt a szabályosra csiszolt, egyik „sarkán” sérült követ, mivel teljesen tanácstalanok vagyunk, várjuk hát a kedves olvasók véleményét. Ígérjük, közzétesszük a legjobb ötleteket!” (Pálffy Lajos: Szép kő, vagy kanyargós hegyi út?) http://mandarchiv.hu/cikk/5634/Szep_ko_vagy_kanyargos_hegyi_ut

Kompetencia

Évfolyam
Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Természettudományos és technikai kompetencia
A szerpentin ('kígyókő') a kígyóbőrre emlékeztető pikkelyes-foltos kinézetének köszönheti a nevét. Már a rómaiak előtti időktől kezdve, egészen a középkorig védelmező, betegséget és átkot elhárító kőnek tartották, ezért amuletteket metszettek belőle.
A szerpentin ('kígyókő') a kígyóbőrre emlékeztető pikkelyes-foltos kinézetének köszönheti a nevét. Már a rómaiak előtti időktől kezdve, egészen a középkorig védelmező, betegséget és átkot elhárító kőnek tartották, ezért amuletteket metszettek belőle.

A találati lista exportálásához szűkíteni kell a találati listát.