Endrő Margit: Arató férfi kaszával – mázas kerámia kisplasztika (ismeretlen helyszín, XX. század közepe)
Leírás
Endrő Margit (1899–1896) festő-, szobrász- és keramikusművész Arató férfi kaszával című kézzel festett színes figuratív mázas kerámia alkotása (kisplasztika) a XX. század közepén készült, amelyet a kiváló alkotó tiszteletére 1979-ben augusztus 5-től augusztus 20-ig a kalocsai Művelődési Központ és Ifjúsági Ház rendezésében/szervezésében a Városi Kiállítóteremben gyűjteményes tárlaton tekinthettek meg a képzőművészetek iránt érdeklődők, s a művésznő rajongói. A széles spektrumú, gazdag horizontú életművet Szíj Rezső református lelkész, művelődés-, hely- és irodalomtörténész, művészeti író nyitotta meg, s ajánlotta a jelenlévők figyelmébe. "Endrő Margit élt és alkotott, ez biztos. Ahogy az is, hogy az 1920-as és 1930-as évektől felfelé ívelő keramikusi karrier, vagy a begyűjtött elismerések alapján később élete során várható siker ígéretét végül nem váltotta be – hogy nem tudta, nem akarta, esetleg idővel mégsem tekintették akkora tehetségnek, azt nehéz megítélni. Endrő Margit szobrász és kerámiaművész életéről és művészi pályájáról igen mozaikos az elérhető információ. 1899. november 23-án született a Szilágy megyei Kegyen, ebben a legtöbb forrás megegyezik. Hogy pontosan mikor és hol kezdte művészeti tanulmányait, arról eltérő adatokat találhatunk. Tudjuk azonban, hogy tanult Debrecenben Toroczkay Oszvald festőművésznél, járt Bécsben Ella Maxelnél (vagy Magtelnél), valamint két félévig a budapesti Iparművészeti Iskola hallgatója volt, ahol Toroczkai Wigand Ede festészetet, Berán Lajos szobrász és éremművész pedig mintázást tanított. Valószínűleg Endrő ekkor már főként kerámiával foglalkozott. Első kiállításai Debrecenben voltak az 1920-as évek elején – egyes források 1920-at jelölik az első ilyen alkalomnak, máshol leírtakból 1923-ra következtethetünk. Tanulmányai után Karcagon iparművészeti műhelyt nyitott, fazekasmester lett – „mint ilyen, egyedüli nő az országban” – olvasható Bozzay Margit 1931-ben megjelent Magyar asszonyok lexikonában, ahonnan azt is megtudjuk, hogy Endrőre az 1929-es Országos Iparművészeti és Háziipari Kiállításon mint karcagi kerámiaművészre hivatkoznak. A lexikonból tudható az is, hogy Endrő a művészi teljesítménye elismeréséül 1926-ban a kézművesipari tárlaton aranyplakettet kapott. 1927-ben Székesfehérváron, 1928-ban Szolnokon, 1929-ben a tiszavidéki országos kiállításon szerzett aranyérmet, de itthon rendezett más kiállításokon is kitüntették, külföldön pedig Barcelonában, Milánóban, Genfben szerepelt sikerrel. Az is kiderül Bozzay könyvéből, hogy Endrő kerámiáit egyedül formázza, festi és égeti, és örökös tagja az Országos Iparművészeti Társaságnak valamint a Nemzeti Szalonnak, tagja a Győri Képzőművészeti és a Szegedi Alföldi Művészek Egyesületének. Ezt a felsorolást annak fényében különösen érdekes látni, hogy ez a fajta elismert és aktív képzőművész-kép a későbbi évtizedekben már nem jelenik meg. A Nemzeti Szalonon többször is részt vett, például 1931 júniusában szerepel a Tavaszi tárlaton, ahol Ducsay Béla, dr. Say Géza, Csabai Wagner József és Török Éva festményeit is kiállították. A tárlat katalógusában Endrő kerámiatárgyai jóval alacsonyabb árkategóriába estek a festményekhez képest: a legdrágább kerámiáját 30 pengőért hirdették, míg a festményeket több száz, vagy több ezer pengőért. Ez a különbség persze szólhatott az Endrő által választott médiumról, ahogy a választott témáiról is. Szintén 1931 júniusában volt az Alkotó Művésznők Egyesületének első kiállítása is. Az özv. Feszty Árpádné Jókai Róza vezette egyesületnek Endrő Margit alapító tagja volt. Fesztyné a kiállítás katalógusában olvasható köszöntőjéből kiderül az AME célja: „ez az egyesülés […] azért alakult, hogy otthona legyen nemcsak a már lehiggadt, kiforrott stílusú, de a még kereső, esetleg csetlő-botló, a művészetet azonban komolyan szerető fiatal lelkeknek is”. Hozzá kell tenni, hogy Feszty Árpádné szerint egy nőnek majdnem lehetetlen feladat megfelelni az anyai, feleségi és művészi hivatásnak egyszerre, és ez sok „asszonytehetséget” tör meg. Ám szerinte ez nem baj: „A nőnek első és […] legszebb hivatása az, amit ma annyi modern asszony lenéz. Tehát kár volna a művészetért elhanyagolni azt, ami annál még fontosabb”. Ahogy olvashatjuk, művészet iránt érdeklődőktől a profi művészekig széles skálán biztosított kiállítási lehetőséget az egyesület, de hogy a művészpályát választó nőművészeket mennyire képviselte az egyesület, az kérdéses, ahogy az AME későbbi tevékenysége is: az aktívabb tagok idővel az 1908-as alapítású Magyar Képzőművésznők Egyesületébe jelentkeztek át. A kiállításon mindenesetre Endrő is szerepelt alkotásokkal, valamint a máig jóval ismertebb kortársa, a nála nagyobb művészkarriert befutott Kovács Margit is kiállított. Endrő 1937-ben műveivel szerepel a párizsi, majd az 1939-es New York-i világkiállításon, Párizsból ezüstérmmel tér haza. 1949-től a Dési Huber Képzőművészeti Szabadiskolában Laborcz Ferencnél képezte tovább magát, és innentől egyre kevesebb, amit róla tudunk. A későbbi évtizedekben is szerepelt csoportos tárlatokon, voltak egyéni, gyűjteményes kiállításai vidéki városokban és a fővárosban egyaránt, egészen 1986-ban bekövetkezett haláláig. De jól látszik, hogy sikereket pályája kezdeti évtizedeiben ért el magyaros jellegű engobe vázáival, későbbi realista szemléletű szobrain is a magyaros jelleg érvényesült. Hagyatékának jelentős részét a debreceni Déri Múzeum őrzi – ezeket láthatjuk a galériában –, kisebb részével Karcagon és Boldog községben találkozhatunk, de online aukciós oldalakon is rálelhetünk egy-egy Endrő-alkotásra – nem túl magas áron kínálva. Endrő Margitról olvashatunk olyan állítást is, miszerint ő a modern magyar kerámiaművészet egyik megújítója, ám neve kevésszer szerepel az ezt részletező szakirodalmakban, a kerámiaművészet vezéregyéniségeinek inkább kortársait, Gádor Istvánt, Gorka Gézát és Kovács Margitot tekintik." (forrás: https://mandadb.hu/cikk/1304867/Ki_volt_Endro_Margit)
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Endrő Margit: Guzsalyat fonó leány [Este a fonóban II.] – mázas kerámia kisplasztika (ismeretlen helyszín, XX. század közepe)
Leírás
Endrő Margit (1899–1896) festő-, szobrász- és keramikusművész Guzsalyat fonó leány [Este a fonóban II.] című kézzel festett színes figuratív mázas kerámia alkotása (kisplasztika) a XX. század közepén készült, amelyet a kiváló alkotó tiszteletére 1979-ben augusztus 5-től augusztus 20-ig a kalocsai Művelődési Központ és Ifjúsági Ház rendezésében/szervezésében a Városi Kiállítóteremben gyűjteményes tárlaton tekinthettek meg a képzőművészetek iránt érdeklődők, s a művésznő rajongói. A széles spektrumú, gazdag horizontú életművet Szíj Rezső református lelkész, művelődés-, hely- és irodalomtörténész, művészeti író nyitotta meg, s ajánlotta a jelenlévők figyelmébe. "Endrő Margit élt és alkotott, ez biztos. Ahogy az is, hogy az 1920-as és 1930-as évektől felfelé ívelő keramikusi karrier, vagy a begyűjtött elismerések alapján később élete során várható siker ígéretét végül nem váltotta be – hogy nem tudta, nem akarta, esetleg idővel mégsem tekintették akkora tehetségnek, azt nehéz megítélni. Endrő Margit szobrász és kerámiaművész életéről és művészi pályájáról igen mozaikos az elérhető információ. 1899. november 23-án született a Szilágy megyei Kegyen, ebben a legtöbb forrás megegyezik. Hogy pontosan mikor és hol kezdte művészeti tanulmányait, arról eltérő adatokat találhatunk. Tudjuk azonban, hogy tanult Debrecenben Toroczkay Oszvald festőművésznél, járt Bécsben Ella Maxelnél (vagy Magtelnél), valamint két félévig a budapesti Iparművészeti Iskola hallgatója volt, ahol Toroczkai Wigand Ede festészetet, Berán Lajos szobrász és éremművész pedig mintázást tanított. Valószínűleg Endrő ekkor már főként kerámiával foglalkozott. Első kiállításai Debrecenben voltak az 1920-as évek elején – egyes források 1920-at jelölik az első ilyen alkalomnak, máshol leírtakból 1923-ra következtethetünk. Tanulmányai után Karcagon iparművészeti műhelyt nyitott, fazekasmester lett – „mint ilyen, egyedüli nő az országban” – olvasható Bozzay Margit 1931-ben megjelent Magyar asszonyok lexikonában, ahonnan azt is megtudjuk, hogy Endrőre az 1929-es Országos Iparművészeti és Háziipari Kiállításon mint karcagi kerámiaművészre hivatkoznak. A lexikonból tudható az is, hogy Endrő a művészi teljesítménye elismeréséül 1926-ban a kézművesipari tárlaton aranyplakettet kapott. 1927-ben Székesfehérváron, 1928-ban Szolnokon, 1929-ben a tiszavidéki országos kiállításon szerzett aranyérmet, de itthon rendezett más kiállításokon is kitüntették, külföldön pedig Barcelonában, Milánóban, Genfben szerepelt sikerrel. Az is kiderül Bozzay könyvéből, hogy Endrő kerámiáit egyedül formázza, festi és égeti, és örökös tagja az Országos Iparművészeti Társaságnak valamint a Nemzeti Szalonnak, tagja a Győri Képzőművészeti és a Szegedi Alföldi Művészek Egyesületének. Ezt a felsorolást annak fényében különösen érdekes látni, hogy ez a fajta elismert és aktív képzőművész-kép a későbbi évtizedekben már nem jelenik meg. A Nemzeti Szalonon többször is részt vett, például 1931 júniusában szerepel a Tavaszi tárlaton, ahol Ducsay Béla, dr. Say Géza, Csabai Wagner József és Török Éva festményeit is kiállították. A tárlat katalógusában Endrő kerámiatárgyai jóval alacsonyabb árkategóriába estek a festményekhez képest: a legdrágább kerámiáját 30 pengőért hirdették, míg a festményeket több száz, vagy több ezer pengőért. Ez a különbség persze szólhatott az Endrő által választott médiumról, ahogy a választott témáiról is. Szintén 1931 júniusában volt az Alkotó Művésznők Egyesületének első kiállítása is. Az özv. Feszty Árpádné Jókai Róza vezette egyesületnek Endrő Margit alapító tagja volt. Fesztyné a kiállítás katalógusában olvasható köszöntőjéből kiderül az AME célja: „ez az egyesülés […] azért alakult, hogy otthona legyen nemcsak a már lehiggadt, kiforrott stílusú, de a még kereső, esetleg csetlő-botló, a művészetet azonban komolyan szerető fiatal lelkeknek is”. Hozzá kell tenni, hogy Feszty Árpádné szerint egy nőnek majdnem lehetetlen feladat megfelelni az anyai, feleségi és művészi hivatásnak egyszerre, és ez sok „asszonytehetséget” tör meg. Ám szerinte ez nem baj: „A nőnek első és […] legszebb hivatása az, amit ma annyi modern asszony lenéz. Tehát kár volna a művészetért elhanyagolni azt, ami annál még fontosabb”. Ahogy olvashatjuk, művészet iránt érdeklődőktől a profi művészekig széles skálán biztosított kiállítási lehetőséget az egyesület, de hogy a művészpályát választó nőművészeket mennyire képviselte az egyesület, az kérdéses, ahogy az AME későbbi tevékenysége is: az aktívabb tagok idővel az 1908-as alapítású Magyar Képzőművésznők Egyesületébe jelentkeztek át. A kiállításon mindenesetre Endrő is szerepelt alkotásokkal, valamint a máig jóval ismertebb kortársa, a nála nagyobb művészkarriert befutott Kovács Margit is kiállított. Endrő 1937-ben műveivel szerepel a párizsi, majd az 1939-es New York-i világkiállításon, Párizsból ezüstérmmel tér haza. 1949-től a Dési Huber Képzőművészeti Szabadiskolában Laborcz Ferencnél képezte tovább magát, és innentől egyre kevesebb, amit róla tudunk. A későbbi évtizedekben is szerepelt csoportos tárlatokon, voltak egyéni, gyűjteményes kiállításai vidéki városokban és a fővárosban egyaránt, egészen 1986-ban bekövetkezett haláláig. De jól látszik, hogy sikereket pályája kezdeti évtizedeiben ért el magyaros jellegű engobe vázáival, későbbi realista szemléletű szobrain is a magyaros jelleg érvényesült. Hagyatékának jelentős részét a debreceni Déri Múzeum őrzi – ezeket láthatjuk a galériában –, kisebb részével Karcagon és Boldog községben találkozhatunk, de online aukciós oldalakon is rálelhetünk egy-egy Endrő-alkotásra – nem túl magas áron kínálva. Endrő Margitról olvashatunk olyan állítást is, miszerint ő a modern magyar kerámiaművészet egyik megújítója, ám neve kevésszer szerepel az ezt részletező szakirodalmakban, a kerámiaművészet vezéregyéniségeinek inkább kortársait, Gádor Istvánt, Gorka Gézát és Kovács Margitot tekintik." (forrás: https://mandadb.hu/cikk/1304867/Ki_volt_Endro_Margit)
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Endrő Margit: Üldögélő leány [Este a fonóban III.] – mázas kerámia kisplasztika (ismeretlen helyszín, XX. század közepe)
Leírás
Endrő Margit (1899–1896) festő-, szobrász- és keramikusművész Üldögélő leány [Este a fonóban III.] című kézzel festett színes figuratív mázas kerámia alkotása (kisplasztika) a XX. század közepén készült, amelyet a kiváló alkotó tiszteletére 1979-ben augusztus 5-től augusztus 20-ig a kalocsai Művelődési Központ és Ifjúsági Ház rendezésében/szervezésében a Városi Kiállítóteremben gyűjteményes tárlaton tekinthettek meg a képzőművészetek iránt érdeklődők, s a művésznő rajongói. A széles spektrumú, gazdag horizontú életművet Szíj Rezső református lelkész, művelődés-, hely- és irodalomtörténész, művészeti író nyitotta meg, s ajánlotta a jelenlévők figyelmébe. "Endrő Margit élt és alkotott, ez biztos. Ahogy az is, hogy az 1920-as és 1930-as évektől felfelé ívelő keramikusi karrier, vagy a begyűjtött elismerések alapján később élete során várható siker ígéretét végül nem váltotta be – hogy nem tudta, nem akarta, esetleg idővel mégsem tekintették akkora tehetségnek, azt nehéz megítélni. Endrő Margit szobrász és kerámiaművész életéről és művészi pályájáról igen mozaikos az elérhető információ. 1899. november 23-án született a Szilágy megyei Kegyen, ebben a legtöbb forrás megegyezik. Hogy pontosan mikor és hol kezdte művészeti tanulmányait, arról eltérő adatokat találhatunk. Tudjuk azonban, hogy tanult Debrecenben Toroczkay Oszvald festőművésznél, járt Bécsben Ella Maxelnél (vagy Magtelnél), valamint két félévig a budapesti Iparművészeti Iskola hallgatója volt, ahol Toroczkai Wigand Ede festészetet, Berán Lajos szobrász és éremművész pedig mintázást tanított. Valószínűleg Endrő ekkor már főként kerámiával foglalkozott. Első kiállításai Debrecenben voltak az 1920-as évek elején – egyes források 1920-at jelölik az első ilyen alkalomnak, máshol leírtakból 1923-ra következtethetünk. Tanulmányai után Karcagon iparművészeti műhelyt nyitott, fazekasmester lett – „mint ilyen, egyedüli nő az országban” – olvasható Bozzay Margit 1931-ben megjelent Magyar asszonyok lexikonában, ahonnan azt is megtudjuk, hogy Endrőre az 1929-es Országos Iparművészeti és Háziipari Kiállításon mint karcagi kerámiaművészre hivatkoznak. A lexikonból tudható az is, hogy Endrő a művészi teljesítménye elismeréséül 1926-ban a kézművesipari tárlaton aranyplakettet kapott. 1927-ben Székesfehérváron, 1928-ban Szolnokon, 1929-ben a tiszavidéki országos kiállításon szerzett aranyérmet, de itthon rendezett más kiállításokon is kitüntették, külföldön pedig Barcelonában, Milánóban, Genfben szerepelt sikerrel. Az is kiderül Bozzay könyvéből, hogy Endrő kerámiáit egyedül formázza, festi és égeti, és örökös tagja az Országos Iparművészeti Társaságnak valamint a Nemzeti Szalonnak, tagja a Győri Képzőművészeti és a Szegedi Alföldi Művészek Egyesületének. Ezt a felsorolást annak fényében különösen érdekes látni, hogy ez a fajta elismert és aktív képzőművész-kép a későbbi évtizedekben már nem jelenik meg. A Nemzeti Szalonon többször is részt vett, például 1931 júniusában szerepel a Tavaszi tárlaton, ahol Ducsay Béla, dr. Say Géza, Csabai Wagner József és Török Éva festményeit is kiállították. A tárlat katalógusában Endrő kerámiatárgyai jóval alacsonyabb árkategóriába estek a festményekhez képest: a legdrágább kerámiáját 30 pengőért hirdették, míg a festményeket több száz, vagy több ezer pengőért. Ez a különbség persze szólhatott az Endrő által választott médiumról, ahogy a választott témáiról is. Szintén 1931 júniusában volt az Alkotó Művésznők Egyesületének első kiállítása is. Az özv. Feszty Árpádné Jókai Róza vezette egyesületnek Endrő Margit alapító tagja volt. Fesztyné a kiállítás katalógusában olvasható köszöntőjéből kiderül az AME célja: „ez az egyesülés […] azért alakult, hogy otthona legyen nemcsak a már lehiggadt, kiforrott stílusú, de a még kereső, esetleg csetlő-botló, a művészetet azonban komolyan szerető fiatal lelkeknek is”. Hozzá kell tenni, hogy Feszty Árpádné szerint egy nőnek majdnem lehetetlen feladat megfelelni az anyai, feleségi és művészi hivatásnak egyszerre, és ez sok „asszonytehetséget” tör meg. Ám szerinte ez nem baj: „A nőnek első és […] legszebb hivatása az, amit ma annyi modern asszony lenéz. Tehát kár volna a művészetért elhanyagolni azt, ami annál még fontosabb”. Ahogy olvashatjuk, művészet iránt érdeklődőktől a profi művészekig széles skálán biztosított kiállítási lehetőséget az egyesület, de hogy a művészpályát választó nőművészeket mennyire képviselte az egyesület, az kérdéses, ahogy az AME későbbi tevékenysége is: az aktívabb tagok idővel az 1908-as alapítású Magyar Képzőművésznők Egyesületébe jelentkeztek át. A kiállításon mindenesetre Endrő is szerepelt alkotásokkal, valamint a máig jóval ismertebb kortársa, a nála nagyobb művészkarriert befutott Kovács Margit is kiállított. Endrő 1937-ben műveivel szerepel a párizsi, majd az 1939-es New York-i világkiállításon, Párizsból ezüstérmmel tér haza. 1949-től a Dési Huber Képzőművészeti Szabadiskolában Laborcz Ferencnél képezte tovább magát, és innentől egyre kevesebb, amit róla tudunk. A későbbi évtizedekben is szerepelt csoportos tárlatokon, voltak egyéni, gyűjteményes kiállításai vidéki városokban és a fővárosban egyaránt, egészen 1986-ban bekövetkezett haláláig. De jól látszik, hogy sikereket pályája kezdeti évtizedeiben ért el magyaros jellegű engobe vázáival, későbbi realista szemléletű szobrain is a magyaros jelleg érvényesült. Hagyatékának jelentős részét a debreceni Déri Múzeum őrzi – ezeket láthatjuk a galériában –, kisebb részével Karcagon és Boldog községben találkozhatunk, de online aukciós oldalakon is rálelhetünk egy-egy Endrő-alkotásra – nem túl magas áron kínálva. Endrő Margitról olvashatunk olyan állítást is, miszerint ő a modern magyar kerámiaművészet egyik megújítója, ám neve kevésszer szerepel az ezt részletező szakirodalmakban, a kerámiaművészet vezéregyéniségeinek inkább kortársait, Gádor Istvánt, Gorka Gézát és Kovács Margitot tekintik." (forrás: https://mandadb.hu/cikk/1304867/Ki_volt_Endro_Margit)
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Endrő Margit: Táncoló legény [Este a fonóban I.] – mázas kerámia kisplasztika (ismeretlen helyszín, XX. század közepe)
Leírás
Endrő Margit (1899–1896) festő-, szobrász- és keramikusművész Táncoló legény [Este a fonóban I.] című kézzel festett színes figuratív mázas kerámia alkotása (kisplasztika) a XX. század közepén készült, amelyet a kiváló alkotó tiszteletére 1979-ben augusztus 5-től augusztus 20-ig a kalocsai Művelődési Központ és Ifjúsági Ház rendezésében/szervezésében a Városi Kiállítóteremben gyűjteményes tárlaton tekinthettek meg a képzőművészetek iránt érdeklődők, s a művésznő rajongói. A széles spektrumú, gazdag horizontú életművet Szíj Rezső református lelkész, művelődés-, hely- és irodalomtörténész, művészeti író nyitotta meg, s ajánlotta a jelenlévők figyelmébe. "Endrő Margit élt és alkotott, ez biztos. Ahogy az is, hogy az 1920-as és 1930-as évektől felfelé ívelő keramikusi karrier, vagy a begyűjtött elismerések alapján később élete során várható siker ígéretét végül nem váltotta be – hogy nem tudta, nem akarta, esetleg idővel mégsem tekintették akkora tehetségnek, azt nehéz megítélni. Endrő Margit szobrász és kerámiaművész életéről és művészi pályájáról igen mozaikos az elérhető információ. 1899. november 23-án született a Szilágy megyei Kegyen, ebben a legtöbb forrás megegyezik. Hogy pontosan mikor és hol kezdte művészeti tanulmányait, arról eltérő adatokat találhatunk. Tudjuk azonban, hogy tanult Debrecenben Toroczkay Oszvald festőművésznél, járt Bécsben Ella Maxelnél (vagy Magtelnél), valamint két félévig a budapesti Iparművészeti Iskola hallgatója volt, ahol Toroczkai Wigand Ede festészetet, Berán Lajos szobrász és éremművész pedig mintázást tanított. Valószínűleg Endrő ekkor már főként kerámiával foglalkozott. Első kiállításai Debrecenben voltak az 1920-as évek elején – egyes források 1920-at jelölik az első ilyen alkalomnak, máshol leírtakból 1923-ra következtethetünk. Tanulmányai után Karcagon iparművészeti műhelyt nyitott, fazekasmester lett – „mint ilyen, egyedüli nő az országban” – olvasható Bozzay Margit 1931-ben megjelent Magyar asszonyok lexikonában, ahonnan azt is megtudjuk, hogy Endrőre az 1929-es Országos Iparművészeti és Háziipari Kiállításon mint karcagi kerámiaművészre hivatkoznak. A lexikonból tudható az is, hogy Endrő a művészi teljesítménye elismeréséül 1926-ban a kézművesipari tárlaton aranyplakettet kapott. 1927-ben Székesfehérváron, 1928-ban Szolnokon, 1929-ben a tiszavidéki országos kiállításon szerzett aranyérmet, de itthon rendezett más kiállításokon is kitüntették, külföldön pedig Barcelonában, Milánóban, Genfben szerepelt sikerrel. Az is kiderül Bozzay könyvéből, hogy Endrő kerámiáit egyedül formázza, festi és égeti, és örökös tagja az Országos Iparművészeti Társaságnak valamint a Nemzeti Szalonnak, tagja a Győri Képzőművészeti és a Szegedi Alföldi Művészek Egyesületének. Ezt a felsorolást annak fényében különösen érdekes látni, hogy ez a fajta elismert és aktív képzőművész-kép a későbbi évtizedekben már nem jelenik meg. A Nemzeti Szalonon többször is részt vett, például 1931 júniusában szerepel a Tavaszi tárlaton, ahol Ducsay Béla, dr. Say Géza, Csabai Wagner József és Török Éva festményeit is kiállították. A tárlat katalógusában Endrő kerámiatárgyai jóval alacsonyabb árkategóriába estek a festményekhez képest: a legdrágább kerámiáját 30 pengőért hirdették, míg a festményeket több száz, vagy több ezer pengőért. Ez a különbség persze szólhatott az Endrő által választott médiumról, ahogy a választott témáiról is. Szintén 1931 júniusában volt az Alkotó Művésznők Egyesületének első kiállítása is. Az özv. Feszty Árpádné Jókai Róza vezette egyesületnek Endrő Margit alapító tagja volt. Fesztyné a kiállítás katalógusában olvasható köszöntőjéből kiderül az AME célja: „ez az egyesülés […] azért alakult, hogy otthona legyen nemcsak a már lehiggadt, kiforrott stílusú, de a még kereső, esetleg csetlő-botló, a művészetet azonban komolyan szerető fiatal lelkeknek is”. Hozzá kell tenni, hogy Feszty Árpádné szerint egy nőnek majdnem lehetetlen feladat megfelelni az anyai, feleségi és művészi hivatásnak egyszerre, és ez sok „asszonytehetséget” tör meg. Ám szerinte ez nem baj: „A nőnek első és […] legszebb hivatása az, amit ma annyi modern asszony lenéz. Tehát kár volna a művészetért elhanyagolni azt, ami annál még fontosabb”. Ahogy olvashatjuk, művészet iránt érdeklődőktől a profi művészekig széles skálán biztosított kiállítási lehetőséget az egyesület, de hogy a művészpályát választó nőművészeket mennyire képviselte az egyesület, az kérdéses, ahogy az AME későbbi tevékenysége is: az aktívabb tagok idővel az 1908-as alapítású Magyar Képzőművésznők Egyesületébe jelentkeztek át. A kiállításon mindenesetre Endrő is szerepelt alkotásokkal, valamint a máig jóval ismertebb kortársa, a nála nagyobb művészkarriert befutott Kovács Margit is kiállított. Endrő 1937-ben műveivel szerepel a párizsi, majd az 1939-es New York-i világkiállításon, Párizsból ezüstérmmel tér haza. 1949-től a Dési Huber Képzőművészeti Szabadiskolában Laborcz Ferencnél képezte tovább magát, és innentől egyre kevesebb, amit róla tudunk. A későbbi évtizedekben is szerepelt csoportos tárlatokon, voltak egyéni, gyűjteményes kiállításai vidéki városokban és a fővárosban egyaránt, egészen 1986-ban bekövetkezett haláláig. De jól látszik, hogy sikereket pályája kezdeti évtizedeiben ért el magyaros jellegű engobe vázáival, későbbi realista szemléletű szobrain is a magyaros jelleg érvényesült. Hagyatékának jelentős részét a debreceni Déri Múzeum őrzi – ezeket láthatjuk a galériában –, kisebb részével Karcagon és Boldog községben találkozhatunk, de online aukciós oldalakon is rálelhetünk egy-egy Endrő-alkotásra – nem túl magas áron kínálva. Endrő Margitról olvashatunk olyan állítást is, miszerint ő a modern magyar kerámiaművészet egyik megújítója, ám neve kevésszer szerepel az ezt részletező szakirodalmakban, a kerámiaművészet vezéregyéniségeinek inkább kortársait, Gádor Istvánt, Gorka Gézát és Kovács Margitot tekintik." (forrás: https://mandadb.hu/cikk/1304867/Ki_volt_Endro_Margit)
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Endrő Margit: Leányka cifra népviseletben – mázas kerámia kisplasztika (ismeretlen helyszín, XX. század közepe)
Leírás
Endrő Margit (1899–1896) festő-, szobrász- és keramikusművész Leányka cifra népviseletben című kézzel festett színes figuratív mázas kerámia alkotása (kisplasztika) a XX. század közepén készült, amelyet a kiváló alkotó tiszteletére 1979-ben augusztus 5-től augusztus 20-ig a kalocsai Művelődési Központ és Ifjúsági Ház rendezésében/szervezésében a Városi Kiállítóteremben gyűjteményes tárlaton tekinthettek meg a képzőművészetek iránt érdeklődők, s a művésznő rajongói. A széles spektrumú, gazdag horizontú életművet Szíj Rezső református lelkész, művelődés-, hely- és irodalomtörténész, művészeti író nyitotta meg, s ajánlotta a jelenlévők figyelmébe. "Endrő Margit élt és alkotott, ez biztos. Ahogy az is, hogy az 1920-as és 1930-as évektől felfelé ívelő keramikusi karrier, vagy a begyűjtött elismerések alapján később élete során várható siker ígéretét végül nem váltotta be – hogy nem tudta, nem akarta, esetleg idővel mégsem tekintették akkora tehetségnek, azt nehéz megítélni. Endrő Margit szobrász és kerámiaművész életéről és művészi pályájáról igen mozaikos az elérhető információ. 1899. november 23-án született a Szilágy megyei Kegyen, ebben a legtöbb forrás megegyezik. Hogy pontosan mikor és hol kezdte művészeti tanulmányait, arról eltérő adatokat találhatunk. Tudjuk azonban, hogy tanult Debrecenben Toroczkay Oszvald festőművésznél, járt Bécsben Ella Maxelnél (vagy Magtelnél), valamint két félévig a budapesti Iparművészeti Iskola hallgatója volt, ahol Toroczkai Wigand Ede festészetet, Berán Lajos szobrász és éremművész pedig mintázást tanított. Valószínűleg Endrő ekkor már főként kerámiával foglalkozott. Első kiállításai Debrecenben voltak az 1920-as évek elején – egyes források 1920-at jelölik az első ilyen alkalomnak, máshol leírtakból 1923-ra következtethetünk. Tanulmányai után Karcagon iparművészeti műhelyt nyitott, fazekasmester lett – „mint ilyen, egyedüli nő az országban” – olvasható Bozzay Margit 1931-ben megjelent Magyar asszonyok lexikonában, ahonnan azt is megtudjuk, hogy Endrőre az 1929-es Országos Iparművészeti és Háziipari Kiállításon mint karcagi kerámiaművészre hivatkoznak. A lexikonból tudható az is, hogy Endrő a művészi teljesítménye elismeréséül 1926-ban a kézművesipari tárlaton aranyplakettet kapott. 1927-ben Székesfehérváron, 1928-ban Szolnokon, 1929-ben a tiszavidéki országos kiállításon szerzett aranyérmet, de itthon rendezett más kiállításokon is kitüntették, külföldön pedig Barcelonában, Milánóban, Genfben szerepelt sikerrel. Az is kiderül Bozzay könyvéből, hogy Endrő kerámiáit egyedül formázza, festi és égeti, és örökös tagja az Országos Iparművészeti Társaságnak valamint a Nemzeti Szalonnak, tagja a Győri Képzőművészeti és a Szegedi Alföldi Művészek Egyesületének. Ezt a felsorolást annak fényében különösen érdekes látni, hogy ez a fajta elismert és aktív képzőművész-kép a későbbi évtizedekben már nem jelenik meg. A Nemzeti Szalonon többször is részt vett, például 1931 júniusában szerepel a Tavaszi tárlaton, ahol Ducsay Béla, dr. Say Géza, Csabai Wagner József és Török Éva festményeit is kiállították. A tárlat katalógusában Endrő kerámiatárgyai jóval alacsonyabb árkategóriába estek a festményekhez képest: a legdrágább kerámiáját 30 pengőért hirdették, míg a festményeket több száz, vagy több ezer pengőért. Ez a különbség persze szólhatott az Endrő által választott médiumról, ahogy a választott témáiról is. Szintén 1931 júniusában volt az Alkotó Művésznők Egyesületének első kiállítása is. Az özv. Feszty Árpádné Jókai Róza vezette egyesületnek Endrő Margit alapító tagja volt. Fesztyné a kiállítás katalógusában olvasható köszöntőjéből kiderül az AME célja: „ez az egyesülés […] azért alakult, hogy otthona legyen nemcsak a már lehiggadt, kiforrott stílusú, de a még kereső, esetleg csetlő-botló, a művészetet azonban komolyan szerető fiatal lelkeknek is”. Hozzá kell tenni, hogy Feszty Árpádné szerint egy nőnek majdnem lehetetlen feladat megfelelni az anyai, feleségi és művészi hivatásnak egyszerre, és ez sok „asszonytehetséget” tör meg. Ám szerinte ez nem baj: „A nőnek első és […] legszebb hivatása az, amit ma annyi modern asszony lenéz. Tehát kár volna a művészetért elhanyagolni azt, ami annál még fontosabb”. Ahogy olvashatjuk, művészet iránt érdeklődőktől a profi művészekig széles skálán biztosított kiállítási lehetőséget az egyesület, de hogy a művészpályát választó nőművészeket mennyire képviselte az egyesület, az kérdéses, ahogy az AME későbbi tevékenysége is: az aktívabb tagok idővel az 1908-as alapítású Magyar Képzőművésznők Egyesületébe jelentkeztek át. A kiállításon mindenesetre Endrő is szerepelt alkotásokkal, valamint a máig jóval ismertebb kortársa, a nála nagyobb művészkarriert befutott Kovács Margit is kiállított. Endrő 1937-ben műveivel szerepel a párizsi, majd az 1939-es New York-i világkiállításon, Párizsból ezüstérmmel tér haza. 1949-től a Dési Huber Képzőművészeti Szabadiskolában Laborcz Ferencnél képezte tovább magát, és innentől egyre kevesebb, amit róla tudunk. A későbbi évtizedekben is szerepelt csoportos tárlatokon, voltak egyéni, gyűjteményes kiállításai vidéki városokban és a fővárosban egyaránt, egészen 1986-ban bekövetkezett haláláig. De jól látszik, hogy sikereket pályája kezdeti évtizedeiben ért el magyaros jellegű engobe vázáival, későbbi realista szemléletű szobrain is a magyaros jelleg érvényesült. Hagyatékának jelentős részét a debreceni Déri Múzeum őrzi – ezeket láthatjuk a galériában –, kisebb részével Karcagon és Boldog községben találkozhatunk, de online aukciós oldalakon is rálelhetünk egy-egy Endrő-alkotásra – nem túl magas áron kínálva. Endrő Margitról olvashatunk olyan állítást is, miszerint ő a modern magyar kerámiaművészet egyik megújítója, ám neve kevésszer szerepel az ezt részletező szakirodalmakban, a kerámiaművészet vezéregyéniségeinek inkább kortársait, Gádor Istvánt, Gorka Gézát és Kovács Margitot tekintik." (forrás: https://mandadb.hu/cikk/1304867/Ki_volt_Endro_Margit)
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
