Szögletes talapzaton elhelyezett három ülő alak: egy férfi és két nő. A kompozíció középpontjában ipszilon alakú asztal áll, melynek kiágazó lapjai az ülő alakok ölébe nyúlnak. Összezárt lábbal, egyenes derékkal ülő, arcukat a középpont felé fordító, kezükben különböző formákat tartó figurák. A kisplasztika az Ózdi Muzeális Gyűjtemény darabja. / Kucs Béla (Ózd, 1925. júl. 10. – Bp. 1984. nov. 18.) Munkácsy-díjas szobrász. Bányászcsalád gyermekeként pályakezdése nehéz volt. Dolgozott téglagyárban, bányában, volt mozdonyvezető. 1946-ban részt vett a Derkovits Kollégium megalakításában. 1948-tól 1953-ig a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt, mesterei Pátzay Pál és Mikus Sándor. Az alkotónak jelentős szerepe volt a szentendrei Parkmúzeum megszervezésében. Központi témája a közösségi élet, az emberi összefogás volt. Formanyelve realista. Monumentális plasztikái általában csoportokat ábrázolnak, a sokalakos szobrok mestere. Kompozícióinak eredetiségét a figurák számának növelésével, a valóság és stilizáltság különleges keverékével érte el. Az általa térben létrehozott játékos rendet, mely nyugalmat áraszt, az egyszerűség és a szimmetria eszközeivel a szobrászat klasszikus törvényeihez igazítja. 1968-tól megpróbálta kialakítani a többalakos, plasztikai kompozíció szabályait, melynek építőelemei az anyagszerű megoldások keresése, tömbszerűség, formai fegyelmezettség, ritmikus elrendezés. (Magyar Életrajzi Lexikon, artportal.hu)
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Szögletes talapzaton bal lábával térdelő, enyhén jobbra hajló női alak. Bal kezével egy álló cserépedényt fog, jobb kezével egy fekvő cserépedényt tart. Fejét előre hajtva, arcával lefelé néz. A szobor a talapzatával egybe van építve. A kisplasztika az Ózdi Muzeális Gyűjtemény darabja. / Kucs Béla (Ózd, 1925. júl. 10. – Bp. 1984. nov. 18.) Munkácsy-díjas szobrász. Bányászcsalád gyermekeként pályakezdése nehéz volt. Dolgozott téglagyárban, bányában, volt mozdonyvezető. 1946-ban részt vett a Derkovits Kollégium megalakításában. 1948-tól 1953-ig a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt, mesterei Pátzay Pál és Mikus Sándor. Az alkotónak jelentős szerepe volt a szentendrei Parkmúzeum megszervezésében. Központi témája a közösségi élet, az emberi összefogás volt. Formanyelve realista. Monumentális plasztikái általában csoportokat ábrázolnak, a sokalakos szobrok mestere. Kompozícióinak eredetiségét a figurák számának növelésével, a valóság és stilizáltság különleges keverékével érte el. Az általa térben létrehozott játékos rendet, mely nyugalmat áraszt, az egyszerűség és a szimmetria eszközeivel a szobrászat klasszikus törvényeihez igazítja. 1968-tól megpróbálta kialakítani a többalakos, plasztikai kompozíció szabályait, melynek építőelemei az anyagszerű megoldások keresése, tömbszerűség, formai fegyelmezettség, ritmikus elrendezés. (Magyar Életrajzi Lexikon, artportal.hu)
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Szögletes talapzatra rögzített szobor. Három, különböző méretű fogaskerék közé elhelyezett, mezítelen férfi alakot megformáló alkotás. A figura az alul elhelyezett fogaskeréken ül, lábait annak két oldalára helyezve. Törzse a felülre elhelyezett, két fogaskerék közé szorulva látható. Jobb karját egyenesen kinyújtva a magasba emeli, tenyerét ökölbe szorítja. Bal karját a bal oldalán elhelyezett fogaskerék mögé hajlítva tartja. A férfi alak hosszú haja a nyakába omlik. / Kucs Béla (Ózd, 1925. júl. 10. – Bp. 1984. nov. 18.) Munkácsy-díjas szobrász. Bányászcsalád gyermekeként pályakezdése nehéz volt. Dolgozott téglagyárban, bányában, volt mozdonyvezető. 1946-ban részt vett a Derkovits Kollégium megalakításában. 1948-tól 1953-ig a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt, mesterei Pátzay Pál és Mikus Sándor. Az alkotónak jelentős szerepe volt a szentendrei Parkmúzeum megszervezésében. Központi témája a közösségi élet, az emberi összefogás volt. Formanyelve realista. Monumentális plasztikái általában csoportokat ábrázolnak, a sokalakos szobrok mestere. Kompozícióinak eredetiségét a figurák számának növelésével, a valóság és stilizáltság különleges keverékével érte el. Az általa térben létrehozott játékos rendet, mely nyugalmat áraszt, az egyszerűség és a szimmetria eszközeivel a szobrászat klasszikus törvényeihez igazítja. 1968-tól megpróbálta kialakítani a többalakos, plasztikai kompozíció szabályait, melynek építőelemei az anyagszerű megoldások keresése, tömbszerűség, formai fegyelmezettség, ritmikus elrendezés. (Magyar Életrajzi Lexikon, artportal.hu)
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Egymással ellentétes irányban padon ülő egymás kezét fogó mezítelen pár. A kisplasztikát az Ózdi Muzeális Gyűjtemény őrzi. / Kucs Béla (Ózd, 1925. júl. 10. – Bp. 1984. nov. 18.) Munkácsy-díjas szobrász. Bányászcsalád gyermekeként pályakezdése nehéz volt. Dolgozott téglagyárban, bányában, volt mozdonyvezető. 1946-ban részt vett a Derkovits Kollégium megalakításában. 1948-tól 1953-ig a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt, mesterei Pátzay Pál és Mikus Sándor. Az alkotónak jelentős szerepe volt a szentendrei Parkmúzeum megszervezésében. Központi témája a közösségi élet, az emberi összefogás volt. Formanyelve realista. Monumentális plasztikái általában csoportokat ábrázolnak, a sokalakos szobrok mestere. Kompozícióinak eredetiségét a figurák számának növelésével, a valóság és stilizáltság különleges keverékével érte el. Az általa térben létrehozott játékos rendet, mely nyugalmat áraszt, az egyszerűség és a szimmetria eszközeivel a szobrászat klasszikus törvényeihez igazítja. 1968-tól megpróbálta kialakítani a többalakos, plasztikai kompozíció szabályait, melynek építőelemei az anyagszerű megoldások keresése, tömbszerűség, formai fegyelmezettség, ritmikus elrendezés. (Magyar Életrajzi Lexikon, artportal.hu)
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Gyermekét gyengéden karjaiban tartó ülő nőalak. A kisplasztikát az Ózdi Muzeális Gyűjtemény őrzi. / Kucs Béla (Ózd, 1925. júl. 10. – Bp. 1984. nov. 18.) Munkácsy-díjas szobrász. Bányászcsalád gyermekeként pályakezdése nehéz volt. Dolgozott téglagyárban, bányában, volt mozdonyvezető. 1946-ban részt vett a Derkovits Kollégium megalakításában. 1948-tól 1953-ig a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt, mesterei Pátzay Pál és Mikus Sándor. Az alkotónak jelentős szerepe volt a szentendrei Parkmúzeum megszervezésében. Központi témája a közösségi élet, az emberi összefogás volt. Formanyelve realista. Monumentális plasztikái általában csoportokat ábrázolnak, a sokalakos szobrok mestere. Kompozícióinak eredetiségét a figurák számának növelésével, a valóság és stilizáltság különleges keverékével érte el. Az általa térben létrehozott játékos rendet, mely nyugalmat áraszt, az egyszerűség és a szimmetria eszközeivel a szobrászat klasszikus törvényeihez igazítja. 1968-tól megpróbálta kialakítani a többalakos, plasztikai kompozíció szabályait, melynek építőelemei az anyagszerű megoldások keresése, tömbszerűség, formai fegyelmezettség, ritmikus elrendezés. (Magyar Életrajzi Lexikon, artportal.hu)
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
