Népvándorlás kori sárkány motívumú övcsat

Oktatás

Általános

Manda ID
151022
Cím
Népvándorlás kori övcsat garnitúra
Leírás
„A sárkányok végigkísérik az emberiség történetét, minden olyan korból tudunk róluk, ahol volt már írásbeliség. Vannak rossz és természetesen jó sárkányok is. Vannak hüllő- és oroszlántestűek. Ez utóbbi fajtával találkozhatunk a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai által 3D-ben digitalizált, a MaNDA adatbázisából is elérhető övcsaton. Az öv viselése legalább olyan komoly történeti múlttal rendelkezik, mint a sárkányokba vetett hit. Az első ilyen kiegészítő egy bőrszalag, esetleg inda lehetett, amivel a megfogyatkozó szőrzete és a lehűlés miatt öltözködésre kényszerülő ősember derékban magán az állatbőröket rögzítette. A ruharögzítő és eszköz/fegyvertartó funkció az évszázadok alatt változatlan maradt, mint ahogyan is az övek legpraktikusabb, és ezáltal legelterjedtebb alapanyaga, a bőr is. Mivel a kikészített állatbőr megfelelő klimatikus viszonyok között meglehetősen sokáig ellen tud állni az időnek, így bőröveket jócskán találunk a múzeumok kínálatában. Jóval több van ezekben az intézményekben viszont a fémből készült övcsatokból, a legegyszerűbb változatoktól kezdve egészen a díszes, bonyolult formákig. Míg az ókor városi embere általában csak alkalmanként hordta, az öv a nomád népeknél hozzátartozott a mindennapos viselethez. Már csak azért is, mert erre voltak rögzítve, ebbe voltak tűzve azok a használati tárgyak (kés, tűzszerszám) és fegyverek, amik szükségesek voltak a mindennapokban. A sztyeppéken a ló, vagy marhabőr alapanyag általános volt az idők folyamán, viszont a csatok és díszítmények anyaga, díszítése és kidolgozottsága minden népnél, kultúránál hordozott valami specifikumot. Jó példa erre a honfoglalás kori magyar, vagy a későbbi besenyő sírokból előkerülő övcsatok, szíjvégek és veretek különbözősége. A MaNDA adatbázisában is 3D-ben körüljárható fém csat a Magyar Nemzeti Múzeum Népvándorlás kori Gyűjteményének része, méreteit ugyan nem tudjuk, de avar korinak tartják a múzeum szakemberei. Az avarok 568-ban foglalták el a Kárpát-medence nagyobbik részét és uralmukat a frankok döntik meg majd a 9. század elején. Az avar kori sírokban találtak már sárkányábrázolást szíjvégen, de az egyértelműen az ázsiai, hosszúra nyúló testű, kislábú, gyík vagy kígyófejű típushoz tartozik. Az ázsiai sárkányok legyőzhetetlenek, de kiengesztelés esetén az embert segítő lények, míg az oroszlántestű, pikkelyes, esetleg denevérszárnyas európai és közel-keleti rokonaik gonoszak, a kereszténységben egyenesen a Sátán jelképei, amik felett például Szent György diadalmaskodik. A Nemzeti Múzeum övcsat garnitúrájának sárkánya ez utóbbi csapathoz tartozik. Feje ugyan inkább egy patás állatra emlékeztet, de testén a pontozás valószínűleg a pikkelyeket jelöli, erős lábai és szárnyai vannak. Így aztán sárkányunk vélhetően itt készült már Európában, a Kárpát-medencében, nem Ázsiából, egy harcos hasán tette meg idáig az utat.” (Pálffy Lajos: Gonosz sárkány a hasamon) http://mandarchiv.hu/cikk/3683/Gonosz_sarkany_a_hasamon
Földrajzi vonatkozás
Budapest

Kompetencia

Kompetencia
Matematikai kompetencia
Évfolyam
5-8. évfolyam
Módszertani javaslat
Műveltségi terület
Matematika

Kompetencia 2

Kompetencia 2
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Évfolyam 2
9-12. évfolyam
Módszertani javaslat 2
Műveltségi terület 2
Mûvészetek
„A sárkány formai megjelenésében - a griffhez hasonlóan - keveréklény. A legjellemzőbb kígyószerű test mellett számos állat: hal, párduc, oroszlán, kecske, kutya, farkas, ragadozó madarak stb. egy-egy szignifikáns testrészéből állhat.” (Gróf Péter)
„A sárkány formai megjelenésében - a griffhez hasonlóan - keveréklény. A legjellemzőbb kígyószerű test mellett számos állat: hal, párduc, oroszlán, kecske, kutya, farkas, ragadozó madarak stb. egy-egy szignifikáns testrészéből állhat.” (Gróf Péter)
GRÓF PÉTER: EGY AVARKORI SÁRKÁNYÁBRÁZOLÁSRÓL (pdf)
Összes letöltése

Külső hivatkozás

Adatok exportálása: