Keresés: - Manda

Büky Béla grafikái (Dózsa)

Oktatás

Általános

Cím: Büky Béla grafikái (Dózsa)
Leírás: A hívóképen Büky Béla festőművész (1899–1993) Dózsa Györgyöt ábrázoló linómetszete, melyet a kaposvári Rippl Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum őriz.

Kompetencia

Műveltségi terület: Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Részletek

Büky Béla grafikái (Don Quijote)

Oktatás

Általános

Cím: Büky Béla grafikái (Don Quijote)
Leírás: A hívóképen Büky Béla festőművész (1899–1993) Don Quijotét ábrázoló linómetszete, melyet a kaposvári Rippl Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum őriz.

Kompetencia

Műveltségi terület: Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Részletek

Ámos Imre: Dédanyám tükre előtt

Oktatás

Általános

Cím: Ámos Imre: Dédanyám [Dédnagyanyám] tükre előtt (olajfestmény, 1935)
Leírás: Ámos Imre festő- és grafikusművész Dédanyám tükre előtt (1935) című olajfestménye Haulisch Lenke /1930–/ kiváló művészettörténész Ámos Imréről népszerűsítő céllal írott korai tanulmánykötetében, kismonográfiájában került publikálásra (Haulisch Lenke: Ámos – A művészet kiskönyvtára sorozat LXXIII. kötete, Corvina Kiadó, Budapest, 1966; reprodukciók: Petrás István fotóművész /1904–1990/). Az oktatási célból bemutatott műalkotást tartalmazó kötet a MaNDA adatbázisában megtalálható és tanulmányozható. Ámos Imre (Nagykálló, 1907. dec. 7. – Ohrruf, Németo., 1944 v. 1945): festő. Felesége Anna Margit festőművész. 1927-től 1929-ig a bp.-i műegy.-en, 1929–35-ben a Képzőművészeti Főisk.-n tanult, ahol Rudnay Gyula tanítványa volt. 1931-ben állított ki először a Szinyei Társ. Tavaszi Szalonjában, itt 1933-ban dicsérő elismerést, 1934-ben Álmodó asszonyok c. képével első díjat nyert. 1935-ben feleségével együtt kollektív kiállítása volt az Ernst Múz.-ban. Ebben az évben a Lipótvárosi Kaszinó Ruszt-díját kapta és a Munkácsy Céh tagja lett. 1936-ban a Képzőművészek Új Társasága (KUT) választotta tagjává. Ez időtől kezdve nyaranta Szentendrén dolgozott. 1937-ben tanulmányúton volt Párizsban, ahol kapcsolatba került Chagall-lal. 1938-ban a Nemzeti Szalon tagja lett. 1940-től 1944-ig kisebb megszakításokkal munkaszolgálatos a Délvidéken, majd a K-i harctéren, 1944 nyarán Németo.-ban, feltehetően szászo.-i táborban pusztult el. Emlékkiállítása volt 1958-ban az MNG-ben, majd Szegeden, Pécsett és Győrben. Kezdetben a posztimpresszionizmus képviselője. Rippl-Rónai József és Berény Róbert hatott rá, a 30-as évek közepétől Chagall hatására az álomszerű, asszociatív jelenítés jellemzi (Öreg templomszolga a mennyországra gondol; Álom a medvetáncoltatóról stb.). A II. világháború alatt megrázó látomásokban számolt be tragikus élményeiről (Sötét idők sorozat; Menekülő, Háború stb.). – Irod. M. Abonyi Arany: Mártír művészek emlékezete (Szabad Műv., 1947); B. Haulisch Lenke: Á. I. (MNG emlékkiáll. katalógusa, Bp., 1958); Á. I. naplója (Magvető Almanach I. Bp., 1964); Haulisch Lenke: Á. I. (Bp., 1966.)

Kompetencia

Műveltségi terület: Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

„Elnéztem a régi bútorokat,… a régi gyertyatartókat, tükröket, mind egy képet indított meg bennem. Engem gyakran egy tárgy indított munkára régebben is. A tárgyaknak külön élete van. Egyiket-másikat egészen sajátos légkör veszi körül…” (Ámos Imre)

Részletek

Ámos Imre: Süketek a szentek

Oktatás

Általános

Cím: Ámos Imre: Süketek a szentek (olajfestmény, 1935)
Leírás: Ámos Imre festő- és grafikusművész Süketek a szentek (1935) című olajfestménye Haulisch Lenke /1930–/ kiváló művészettörténész Ámos Imréről népszerűsítő céllal írott korai tanulmánykötetében, kismonográfiájában került publikálásra (Haulisch Lenke: Ámos – A művészet kiskönyvtára sorozat LXXIII. kötete, Corvina Kiadó, Budapest, 1966; reprodukciók: Petrás István fotóművész /1904–1990/). Az oktatási célból bemutatott műalkotást tartalmazó kötet a MaNDA adatbázisában megtalálható és tanulmányozható. Ámos Imre (Nagykálló, 1907. dec. 7. – Ohrruf, Németo., 1944 v. 1945): festő. Felesége Anna Margit festőművész. 1927-től 1929-ig a bp.-i műegy.-en, 1929–35-ben a Képzőművészeti Főisk.-n tanult, ahol Rudnay Gyula tanítványa volt. 1931-ben állított ki először a Szinyei Társ. Tavaszi Szalonjában, itt 1933-ban dicsérő elismerést, 1934-ben Álmodó asszonyok c. képével első díjat nyert. 1935-ben feleségével együtt kollektív kiállítása volt az Ernst Múz.-ban. Ebben az évben a Lipótvárosi Kaszinó Ruszt-díját kapta és a Munkácsy Céh tagja lett. 1936-ban a Képzőművészek Új Társasága (KUT) választotta tagjává. Ez időtől kezdve nyaranta Szentendrén dolgozott. 1937-ben tanulmányúton volt Párizsban, ahol kapcsolatba került Chagall-lal. 1938-ban a Nemzeti Szalon tagja lett. 1940-től 1944-ig kisebb megszakításokkal munkaszolgálatos a Délvidéken, majd a K-i harctéren, 1944 nyarán Németo.-ban, feltehetően szászo.-i táborban pusztult el. Emlékkiállítása volt 1958-ban az MNG-ben, majd Szegeden, Pécsett és Győrben. Kezdetben a posztimpresszionizmus képviselője. Rippl-Rónai József és Berény Róbert hatott rá, a 30-as évek közepétől Chagall hatására az álomszerű, asszociatív jelenítés jellemzi (Öreg templomszolga a mennyországra gondol; Álom a medvetáncoltatóról stb.). A II. világháború alatt megrázó látomásokban számolt be tragikus élményeiről (Sötét idők sorozat; Menekülő, Háború stb.). – Irod. M. Abonyi Arany: Mártír művészek emlékezete (Szabad Műv., 1947); B. Haulisch Lenke: Á. I. (MNG emlékkiáll. katalógusa, Bp., 1958); Á. I. naplója (Magvető Almanach I. Bp., 1964); Haulisch Lenke: Á. I. (Bp., 1966.)

Kompetencia

Műveltségi terület: Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

„… a temető jelenlétét sejteti, amelyben azonban az asszony nem valóságos, csak megálmodott. Hiába érnek egymáshoz anya és fiú, végtelenül messze vannak, s a kakas is mintha gúnyosan, kárörvendően figyelné szomorú, magányos együttesüket.” (Passuth K.)

Részletek

Ámos Imre: Asszonyok a forrásnál

Oktatás

Általános

Cím: Ámos Imre: Asszonyok a forrásnál (olajfestmény, 1935)
Leírás: Ámos Imre festő- és grafikusművész Asszonyok a forrásnál (1935) című olajfestménye Haulisch Lenke /1930–/ kiváló művészettörténész Ámos Imréről népszerűsítő céllal írott korai tanulmánykötetében, kismonográfiájában került publikálásra (Haulisch Lenke: Ámos – A művészet kiskönyvtára sorozat LXXIII. kötete, Corvina Kiadó, Budapest, 1966; reprodukciók: Petrás István fotóművész /1904–1990/). Az oktatási célból bemutatott műalkotást tartalmazó kötet a MaNDA adatbázisában megtalálható és tanulmányozható. Ámos Imre (Nagykálló, 1907. dec. 7. – Ohrruf, Németo., 1944 v. 1945): festő. Felesége Anna Margit festőművész. 1927-től 1929-ig a bp.-i műegy.-en, 1929–35-ben a Képzőművészeti Főisk.-n tanult, ahol Rudnay Gyula tanítványa volt. 1931-ben állított ki először a Szinyei Társ. Tavaszi Szalonjában, itt 1933-ban dicsérő elismerést, 1934-ben Álmodó asszonyok c. képével első díjat nyert. 1935-ben feleségével együtt kollektív kiállítása volt az Ernst Múz.-ban. Ebben az évben a Lipótvárosi Kaszinó Ruszt-díját kapta és a Munkácsy Céh tagja lett. 1936-ban a Képzőművészek Új Társasága (KUT) választotta tagjává. Ez időtől kezdve nyaranta Szentendrén dolgozott. 1937-ben tanulmányúton volt Párizsban, ahol kapcsolatba került Chagall-lal. 1938-ban a Nemzeti Szalon tagja lett. 1940-től 1944-ig kisebb megszakításokkal munkaszolgálatos a Délvidéken, majd a K-i harctéren, 1944 nyarán Németo.-ban, feltehetően szászo.-i táborban pusztult el. Emlékkiállítása volt 1958-ban az MNG-ben, majd Szegeden, Pécsett és Győrben. Kezdetben a posztimpresszionizmus képviselője. Rippl-Rónai József és Berény Róbert hatott rá, a 30-as évek közepétől Chagall hatására az álomszerű, asszociatív jelenítés jellemzi (Öreg templomszolga a mennyországra gondol; Álom a medvetáncoltatóról stb.). A II. világháború alatt megrázó látomásokban számolt be tragikus élményeiről (Sötét idők sorozat; Menekülő, Háború stb.). – Irod. M. Abonyi Arany: Mártír művészek emlékezete (Szabad Műv., 1947); B. Haulisch Lenke: Á. I. (MNG emlékkiáll. katalógusa, Bp., 1958); Á. I. naplója (Magvető Almanach I. Bp., 1964); Haulisch Lenke: Á. I. (Bp., 1966.)

Kompetencia

Műveltségi terület: Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

„Színvilága visszafogott, érzékeny. Kedveli a finom tónusátmeneteket. A formákat színből és fényből alakítja, a körvonalakat feloldja. Erős színeket alig használ, a kép egészét gyöngyházfényű derengés fonja át.” (Petényi Katalin)

Részletek