A hívóképen (első két kép) „A jelenetek egy étterem életéből” című sorozat 1. kártyája: „Az étterem új és pompásan díszített!” A kártyasorozat egy képzeletbeli korabeli étterem történetét jeleníti meg a kezdetektől a hírnév eléréséig. A kártya képes oldalán egy múlt századfordulós éttermet (lokált) ábrázoló életkép, alul a Liebig-húskivonat doboza. A hátoldalon német nyelven a termék adatai, illetve egy, a húskivonattal készíthető recept (burgonyasaláta) leírása olvasható. Balra monokróm rajz: nyeles edényben ételt kevergető szakácsnő. / A 19-20. század fordulójáról származó Liebig-reklámkártya a budapesti Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményének darabja.
A hívóképen (első két kép) a „Szárnyaslakoma” című kártya. A kártya képes oldalán szárnyassülttel megrakott tálcát tartó női alak és a Liebig Társaság húskivonatának tégelye látható. Hátoldalán magyar nyelvű termékismertető és egy kis kukta igényes grafikája. A 19. század végéről származó Liebig-reklámkártya a budapesti Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményének darabja.
A hívóképen (első két kép) „A Liebig életéből” című sorozat 3. kártyája: Liebig a giesseni laboratóriumban. A Liebig-húskivonatot reklámozó kártya a gyártó-alapító Justus von Liebig életének egy mozzanatát ábrázolja. A felirat alatt egy kémiai laboratóriumról láthatunk pillanatképet, amint az ifjú Liebig kezében lombikot tartva a körülötte álló kutatóknak magyaráz, akik érdeklődve hallgatják. A kártya jobb felső sarkában az giesseni egyetem épülete, a bal alsó sarokban a csomagolt termék képe látható. A reklámkártya hátoldalán német nyelvű leírás Liebig életének egy korszakáról. „A giesseni egyetem mindössze 22. életévében járó, újonnan kinevezett rendkívüli professzora egy különös férfi volt! Ő nem a szokásos, kitaposott ösvényen járt, új utakon indult el. Ott Giessenben létesítette az első kémiai laboratóriumot kísérleti tanítási céllal. Ezáltal az egyetem a felsőfokú kémiai tanulmányok központjává fejlődött, és minden országból özönlöttek oda diákok, akik ámulattal és lelkesen követték mesterük tanításait. Kiváló vegyészek sokasága képezte magát Liebig irányítása alatt Giessenben, aki mesterien értette, hogyan tegye az általa feltárt új területeket követői számára is járhatóvá. A Lahn partján fekvő kis hesseni városban alapozta meg a világhírnevét a kutató. Az akkori hesseni nagyherceg, I. Lajos, kinek a nagylelkűségének már a párizsi tartózkodásához szükséges anyagi támogatást is köszönhette, hamarosan (1826-ban) rendes professzorrá léptette elő; az is ő volt, aki 1845-ben Liebignek nemesi rangot adományozott. Már azok az érdemek is, amiket Liebig a kémia megalapozásával szerzett, elegendőek lennének ahhoz, hogy neve a tudomány »aranykönyvében« tündököljön. Azonban hamarosan új dicsfény ragyogta be eme ritka nevet. Zsenialitását egy szélesebb (hatás)területen végigjárt további fokozatok a legfelső szintre emelték.” / A 19-20. század fordulójáról származó Liebig-reklámkártya a budapesti Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményének darabja.
Endrő Margit: Gomb – [Teknősbéka a mocsárban] – [Endrő Margit gyűjtemény], (ismeretlen helyszín, XX. század közepe; fotográfia: Lukács Tihamér, 2016; azonosító: 136381)
Leírás
Endrő Margit festő-, szobrász- és keramikusművész Gomb – [Teknősbéka a mocsárban] című kézzel festett színes figuratív domborműves mázas kerámia alkotása a XX. század közepén készült, amely évtizedek óta a debreceni Déri Múzeum Déri Frigyes és Iparművészeti Gyűjteményének egyik darabja. A 2016-os esztendőben a műtárgyat Lukács Tihamér muzeológiai fotográfus dokumentálta, melynek köszönhetően az érdeklődők a MaNDA adatbázisban ingyenesen megtekinthetik, s annak metaadatait megismerhetik. "Endrő Margit élt és alkotott, ez biztos. Ahogy az is, hogy az 1920-as és 1930-as évektől felfelé ívelő keramikusi karrier, vagy a begyűjtött elismerések alapján később élete során várható siker ígéretét végül nem váltotta be – hogy nem tudta, nem akarta, esetleg idővel mégsem tekintették akkora tehetségnek, azt nehéz megítélni. Endrő Margit szobrász és kerámiaművész életéről és művészi pályájáról igen mozaikos az elérhető információ. 1899. november 23-án született a Szilágy megyei Kegyen, ebben a legtöbb forrás megegyezik. Hogy pontosan mikor és hol kezdte művészeti tanulmányait, arról eltérő adatokat találhatunk. Tudjuk azonban, hogy tanult Debrecenben Toroczkay Oszvald festőművésznél, járt Bécsben Ella Maxelnél (vagy Magtelnél), valamint két félévig a budapesti Iparművészeti Iskola hallgatója volt, ahol Toroczkai Wigand Ede festészetet, Berán Lajos szobrász és éremművész pedig mintázást tanított. Valószínűleg Endrő ekkor már főként kerámiával foglalkozott. Első kiállításai Debrecenben voltak az 1920-as évek elején – egyes források 1920-at jelölik az első ilyen alkalomnak, máshol leírtakból 1923-ra következtethetünk. Tanulmányai után Karcagon iparművészeti műhelyt nyitott, fazekasmester lett – „mint ilyen, egyedüli nő az országban” – olvasható Bozzay Margit 1931-ben megjelent Magyar asszonyok lexikonában, ahonnan azt is megtudjuk, hogy Endrőre az 1929-es Országos Iparművészeti és Háziipari Kiállításon mint karcagi kerámiaművészre hivatkoznak. A lexikonból tudható az is, hogy Endrő a művészi teljesítménye elismeréséül 1926-ban a kézművesipari tárlaton aranyplakettet kapott. 1927-ben Székesfehérváron, 1928-ban Szolnokon, 1929-ben a tiszavidéki országos kiállításon szerzett aranyérmet, de itthon rendezett más kiállításokon is kitüntették, külföldön pedig Barcelonában, Milánóban, Genfben szerepelt sikerrel. Az is kiderül Bozzay könyvéből, hogy Endrő kerámiáit egyedül formázza, festi és égeti, és örökös tagja az Országos Iparművészeti Társaságnak valamint a Nemzeti Szalonnak, tagja a Győri Képzőművészeti és a Szegedi Alföldi Művészek Egyesületének. Ezt a felsorolást annak fényében különösen érdekes látni, hogy ez a fajta elismert és aktív képzőművész-kép a későbbi évtizedekben már nem jelenik meg. A Nemzeti Szalonon többször is részt vett, például 1931 júniusában szerepel a Tavaszi tárlaton, ahol Ducsay Béla, dr. Say Géza, Csabai Wagner József és Török Éva festményeit is kiállították. A tárlat katalógusában Endrő kerámiatárgyai jóval alacsonyabb árkategóriába estek a festményekhez képest: a legdrágább kerámiáját 30 pengőért hirdették, míg a festményeket több száz, vagy több ezer pengőért. Ez a különbség persze szólhatott az Endrő által választott médiumról, ahogy a választott témáiról is. Szintén 1931 júniusában volt az Alkotó Művésznők Egyesületének első kiállítása is. Az özv. Feszty Árpádné Jókai Róza vezette egyesületnek Endrő Margit alapító tagja volt. Fesztyné a kiállítás katalógusában olvasható köszöntőjéből kiderül az AME célja: „ez az egyesülés […] azért alakult, hogy otthona legyen nemcsak a már lehiggadt, kiforrott stílusú, de a még kereső, esetleg csetlő-botló, a művészetet azonban komolyan szerető fiatal lelkeknek is”. Hozzá kell tenni, hogy Feszty Árpádné szerint egy nőnek majdnem lehetetlen feladat megfelelni az anyai, feleségi és művészi hivatásnak egyszerre, és ez sok „asszonytehetséget” tör meg. Ám szerinte ez nem baj: „A nőnek első és […] legszebb hivatása az, amit ma annyi modern asszony lenéz. Tehát kár volna a művészetért elhanyagolni azt, ami annál még fontosabb”. Ahogy olvashatjuk, művészet iránt érdeklődőktől a profi művészekig széles skálán biztosított kiállítási lehetőséget az egyesület, de hogy a művészpályát választó nőművészeket mennyire képviselte az egyesület, az kérdéses, ahogy az AME későbbi tevékenysége is: az aktívabb tagok idővel az 1908-as alapítású Magyar Képzőművésznők Egyesületébe jelentkeztek át. A kiállításon mindenesetre Endrő is szerepelt alkotásokkal, valamint a máig jóval ismertebb kortársa, a nála nagyobb művészkarriert befutott Kovács Margit is kiállított. Endrő 1937-ben műveivel szerepel a párizsi, majd az 1939-es New York-i világkiállításon, Párizsból ezüstérmmel tér haza. 1949-től a Dési Huber Képzőművészeti Szabadiskolában Laborcz Ferencnél képezte tovább magát, és innentől egyre kevesebb, amit róla tudunk. A későbbi évtizedekben is szerepelt csoportos tárlatokon, voltak egyéni, gyűjteményes kiállításai vidéki városokban és a fővárosban egyaránt, egészen 1986-ban bekövetkezett haláláig. De jól látszik, hogy sikereket pályája kezdeti évtizedeiben ért el magyaros jellegű engobe vázáival, későbbi realista szemléletű szobrain is a magyaros jelleg érvényesült. Hagyatékának jelentős részét a debreceni Déri Múzeum őrzi – ezeket láthatjuk a galériában –, kisebb részével Karcagon és Boldog községben találkozhatunk, de online aukciós oldalakon is rálelhetünk egy-egy Endrő-alkotásra – nem túl magas áron kínálva. Endrő Margitról olvashatunk olyan állítást is, miszerint ő a modern magyar kerámiaművészet egyik megújítója, ám neve kevésszer szerepel az ezt részletező szakirodalmakban, a kerámiaművészet vezéregyéniségeinek inkább kortársait, Gádor Istvánt, Gorka Gézát és Kovács Margitot tekintik." (forrás: https://mandadb.hu/cikk/1304867/Ki_volt_Endro_Margit)
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Endrő Margit: Négyzetes zöld gomb – [Madárpár forgórózsákkal és napkoronggal] – [Endrő Margit gyűjtemény], (ismeretlen helyszín, XX. század közepe; fotográfia: Lukács Tihamér, 2016; azonosító: 136380)
Leírás
Endrő Margit festő-, szobrász- és keramikusművész Négyzetes zöld gomb – [Madárpár forgórózsákkal és napkoronggal] című kézzel festett színes figuratív mázas kerámia alkotása a XX. század közepén készült, amely évtizedek óta a debreceni Déri Múzeum Déri Frigyes és Iparművészeti Gyűjteményének egyik darabja. A 2016-os esztendőben a műtárgyat Lukács Tihamér muzeológiai fotográfus dokumentálta, melynek köszönhetően az érdeklődők a MaNDA adatbázisban ingyenesen megtekinthetik, s annak metaadatait megismerhetik. "Endrő Margit élt és alkotott, ez biztos. Ahogy az is, hogy az 1920-as és 1930-as évektől felfelé ívelő keramikusi karrier, vagy a begyűjtött elismerések alapján később élete során várható siker ígéretét végül nem váltotta be – hogy nem tudta, nem akarta, esetleg idővel mégsem tekintették akkora tehetségnek, azt nehéz megítélni. Endrő Margit szobrász és kerámiaművész életéről és művészi pályájáról igen mozaikos az elérhető információ. 1899. november 23-án született a Szilágy megyei Kegyen, ebben a legtöbb forrás megegyezik. Hogy pontosan mikor és hol kezdte művészeti tanulmányait, arról eltérő adatokat találhatunk. Tudjuk azonban, hogy tanult Debrecenben Toroczkay Oszvald festőművésznél, járt Bécsben Ella Maxelnél (vagy Magtelnél), valamint két félévig a budapesti Iparművészeti Iskola hallgatója volt, ahol Toroczkai Wigand Ede festészetet, Berán Lajos szobrász és éremművész pedig mintázást tanított. Valószínűleg Endrő ekkor már főként kerámiával foglalkozott. Első kiállításai Debrecenben voltak az 1920-as évek elején – egyes források 1920-at jelölik az első ilyen alkalomnak, máshol leírtakból 1923-ra következtethetünk. Tanulmányai után Karcagon iparművészeti műhelyt nyitott, fazekasmester lett – „mint ilyen, egyedüli nő az országban” – olvasható Bozzay Margit 1931-ben megjelent Magyar asszonyok lexikonában, ahonnan azt is megtudjuk, hogy Endrőre az 1929-es Országos Iparművészeti és Háziipari Kiállításon mint karcagi kerámiaművészre hivatkoznak. A lexikonból tudható az is, hogy Endrő a művészi teljesítménye elismeréséül 1926-ban a kézművesipari tárlaton aranyplakettet kapott. 1927-ben Székesfehérváron, 1928-ban Szolnokon, 1929-ben a tiszavidéki országos kiállításon szerzett aranyérmet, de itthon rendezett más kiállításokon is kitüntették, külföldön pedig Barcelonában, Milánóban, Genfben szerepelt sikerrel. Az is kiderül Bozzay könyvéből, hogy Endrő kerámiáit egyedül formázza, festi és égeti, és örökös tagja az Országos Iparművészeti Társaságnak valamint a Nemzeti Szalonnak, tagja a Győri Képzőművészeti és a Szegedi Alföldi Művészek Egyesületének. Ezt a felsorolást annak fényében különösen érdekes látni, hogy ez a fajta elismert és aktív képzőművész-kép a későbbi évtizedekben már nem jelenik meg. A Nemzeti Szalonon többször is részt vett, például 1931 júniusában szerepel a Tavaszi tárlaton, ahol Ducsay Béla, dr. Say Géza, Csabai Wagner József és Török Éva festményeit is kiállították. A tárlat katalógusában Endrő kerámiatárgyai jóval alacsonyabb árkategóriába estek a festményekhez képest: a legdrágább kerámiáját 30 pengőért hirdették, míg a festményeket több száz, vagy több ezer pengőért. Ez a különbség persze szólhatott az Endrő által választott médiumról, ahogy a választott témáiról is. Szintén 1931 júniusában volt az Alkotó Művésznők Egyesületének első kiállítása is. Az özv. Feszty Árpádné Jókai Róza vezette egyesületnek Endrő Margit alapító tagja volt. Fesztyné a kiállítás katalógusában olvasható köszöntőjéből kiderül az AME célja: „ez az egyesülés […] azért alakult, hogy otthona legyen nemcsak a már lehiggadt, kiforrott stílusú, de a még kereső, esetleg csetlő-botló, a művészetet azonban komolyan szerető fiatal lelkeknek is”. Hozzá kell tenni, hogy Feszty Árpádné szerint egy nőnek majdnem lehetetlen feladat megfelelni az anyai, feleségi és művészi hivatásnak egyszerre, és ez sok „asszonytehetséget” tör meg. Ám szerinte ez nem baj: „A nőnek első és […] legszebb hivatása az, amit ma annyi modern asszony lenéz. Tehát kár volna a művészetért elhanyagolni azt, ami annál még fontosabb”. Ahogy olvashatjuk, művészet iránt érdeklődőktől a profi művészekig széles skálán biztosított kiállítási lehetőséget az egyesület, de hogy a művészpályát választó nőművészeket mennyire képviselte az egyesület, az kérdéses, ahogy az AME későbbi tevékenysége is: az aktívabb tagok idővel az 1908-as alapítású Magyar Képzőművésznők Egyesületébe jelentkeztek át. A kiállításon mindenesetre Endrő is szerepelt alkotásokkal, valamint a máig jóval ismertebb kortársa, a nála nagyobb művészkarriert befutott Kovács Margit is kiállított. Endrő 1937-ben műveivel szerepel a párizsi, majd az 1939-es New York-i világkiállításon, Párizsból ezüstérmmel tér haza. 1949-től a Dési Huber Képzőművészeti Szabadiskolában Laborcz Ferencnél képezte tovább magát, és innentől egyre kevesebb, amit róla tudunk. A későbbi évtizedekben is szerepelt csoportos tárlatokon, voltak egyéni, gyűjteményes kiállításai vidéki városokban és a fővárosban egyaránt, egészen 1986-ban bekövetkezett haláláig. De jól látszik, hogy sikereket pályája kezdeti évtizedeiben ért el magyaros jellegű engobe vázáival, későbbi realista szemléletű szobrain is a magyaros jelleg érvényesült. Hagyatékának jelentős részét a debreceni Déri Múzeum őrzi – ezeket láthatjuk a galériában –, kisebb részével Karcagon és Boldog községben találkozhatunk, de online aukciós oldalakon is rálelhetünk egy-egy Endrő-alkotásra – nem túl magas áron kínálva. Endrő Margitról olvashatunk olyan állítást is, miszerint ő a modern magyar kerámiaművészet egyik megújítója, ám neve kevésszer szerepel az ezt részletező szakirodalmakban, a kerámiaművészet vezéregyéniségeinek inkább kortársait, Gádor Istvánt, Gorka Gézát és Kovács Margitot tekintik." (forrás: https://mandadb.hu/cikk/1304867/Ki_volt_Endro_Margit)
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
