A képen látható világos, faragással gyéren díszített furulya Erdélyből származik, Nagy Károly magángyűjteményének (Ózd) részét képezi. A furulya „az ajaksípok családjába tartozó népi hangszer. E névvel általában a hatlyukú, végén fúvós, dugós változatot jelöljük, de jelentheti a hosszú furulyát is. Furulyakészitéshez leginkább bodza- vagy juharfát használnak. A hatlyukú furulyák átlagos hossza 30 és 50 cm között van. (…) A pásztorok a furulyát – mint egyéb eszközeiket – művészi faragással, ólomöntéssel, karcolással, néha diszkrét színezéssel is (spanyolozás) díszítették. Készítettek díszes „ostornyél-furulyát”, „bot-furulyát” (amelyet ostornyélként, pásztorbotként használtak), néha olyat is, amelynek egyik fele közönséges furulya, a másik pedig harántfurulya. (…) A csángóknál ritkán előforduló kettős vagy ikerfurulya nem egyéb, mint két egybeépített, azonos nagyságú és hangmagasságú, végén fúvós, dugós furulya, melyek egyikén hat hangképző nyílás van, a másikon nincs hangképző nyílás. Egyik változata a dunántúli hosszi furugla. (…) Hogy mi minden funkciója lehetett a régi pásztorok és parasztok életében a furulyának, arról ma már nehéz teljes képet alkotni. A regölésnek – a köcsögduda, láncosbot, csengők mellett – fontos hangszere. A betlehemes játékban is szerepel a pásztor. Közös mulatság, tánc hangszereként – a csángók kivételével – régóta nem használják. (…) Furulyaféle hangszerek a földkerekségen mindenhol vannak. Csontból, agyagból, fából készült példányok a történelem előtti korból is ismeretesek. Ásatási leletek tanúsága szerint Magyarország területén a honfoglalás előtt szintén ismerték (pl. istállóskői és szőnyi leletek). (Magyar néprajzi lexikon)
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
A furulya „az ajaksípok családjába tartozó népi hangszer. E névvel általában a hatlyukú, végén fúvós, dugós változatot jelöljük, de jelentheti a hosszú furulyát is. Furulyakészitéshez leginkább bodza- vagy juharfát használnak. A hatlyukú furulyák átlagos hossza 30 és 50 cm között van. (…) A pásztorok a furulyát – mint egyéb eszközeiket – művészi faragással, ólomöntéssel, karcolással, néha diszkrét színezéssel is (spanyolozás) díszítették. Készítettek díszes „ostornyél-furulyát”, „bot-furulyát” (amelyet ostornyélként, pásztorbotként használtak), néha olyat is, amelynek egyik fele közönséges furulya, a másik pedig harántfurulya. (…) A csángóknál ritkán előforduló kettős vagy ikerfurulya nem egyéb, mint két egybeépített, azonos nagyságú és hangmagasságú, végén fúvós, dugós furulya, melyek egyikén hat hangképző nyílás van, a másikon nincs hangképző nyílás. Egyik változata a dunántúli hosszi furugla. (…) Hogy mi minden funkciója lehetett a régi pásztorok és parasztok életében a furulyának, arról ma már nehéz teljes képet alkotni. A regölésnek – a köcsögduda, láncosbot, csengők mellett – fontos hangszere. A betlehemes játékban is szerepel a pásztor. Közös mulatság, tánc hangszereként – a csángók kivételével – régóta nem használják. (…) Furulyaféle hangszerek a földkerekségen mindenhol vannak. Csontból, agyagból, fából készült példányok a történelem előtti korból is ismeretesek. Ásatási leletek tanúsága szerint Magyarország területén a honfoglalás előtt szintén ismerték (pl. istállóskői és szőnyi leletek). (Magyar néprajzi lexikon) A képen látható betyárokat és virágokat ábrázoló pásztorművészeti alkotás a kaposvári Rippl–Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeumban található.
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
A furulya „az ajaksípok családjába tartozó népi hangszer. E névvel általában a hatlyukú, végén fúvós, dugós változatot jelöljük, de jelentheti a hosszú furulyát is. Furulyakészitéshez leginkább bodza- vagy juharfát használnak. A hatlyukú furulyák átlagos hossza 30 és 50 cm között van. (…) A pásztorok a furulyát – mint egyéb eszközeiket – művészi faragással, ólomöntéssel, karcolással, néha diszkrét színezéssel is (spanyolozás) díszítették. Készítettek díszes „ostornyél-furulyát”, „bot-furulyát” (amelyet ostornyélként, pásztorbotként használtak), néha olyat is, amelynek egyik fele közönséges furulya, a másik pedig harántfurulya. (…) A csángóknál ritkán előforduló kettős vagy ikerfurulya nem egyéb, mint két egybeépített, azonos nagyságú és hangmagasságú, végén fúvós, dugós furulya, melyek egyikén hat hangképző nyílás van, a másikon nincs hangképző nyílás. Egyik változata a dunántúli hosszi furugla. (…) Hogy mi minden funkciója lehetett a régi pásztorok és parasztok életében a furulyának, arról ma már nehéz teljes képet alkotni. A regölésnek – a köcsögduda, láncosbot, csengők mellett – fontos hangszere. A betlehemes játékban is szerepel a pásztor. Közös mulatság, tánc hangszereként – a csángók kivételével – régóta nem használják. (…) Furulyaféle hangszerek a földkerekségen mindenhol vannak. Csontból, agyagból, fából készült példányok a történelem előtti korból is ismeretesek. Ásatási leletek tanúsága szerint Magyarország területén a honfoglalás előtt szintén ismerték (pl. istállóskői és szőnyi leletek). (Magyar néprajzi lexikon)A hívóképen látható bodzából készült hatlyukú furulya egész teste díszített. Az első lyuk felett egyenes száron ülő tulipán, amelyről mindkét oldalon 4-4 stilizált levél hajlik ki. A hat lyuk hét gyűrűvel van körülvéve. A kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum gyűjteményének részét képezi.
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
A képen látható viaszolt, pásztoralakkal és stilizált levélmintával díszített furulya a kecskeméti Leskowsky Hangszergyűjtemény részét képezi. A furulya „az ajaksípok családjába tartozó népi hangszer. E névvel általában a hatlyukú, végén fúvós, dugós változatot jelöljük, de jelentheti a hosszú furulyát is. Furulyakészitéshez leginkább bodza- vagy juharfát használnak. A hatlyukú furulyák átlagos hossza 30 és 50 cm között van. (…) A pásztorok a furulyát – mint egyéb eszközeiket – művészi faragással, ólomöntéssel, karcolással, néha diszkrét színezéssel is (spanyolozás) díszítették. Készítettek díszes „ostornyél-furulyát”, „bot-furulyát” (amelyet ostornyélként, pásztorbotként használtak), néha olyat is, amelynek egyik fele közönséges furulya, a másik pedig harántfurulya. (…) A csángóknál ritkán előforduló kettős vagy ikerfurulya nem egyéb, mint két egybeépített, azonos nagyságú és hangmagasságú, végén fúvós, dugós furulya, melyek egyikén hat hangképző nyílás van, a másikon nincs hangképző nyílás. Egyik változata a dunántúli hosszi furugla. (…) Hogy mi minden funkciója lehetett a régi pásztorok és parasztok életében a furulyának, arról ma már nehéz teljes képet alkotni. A regölésnek – a köcsögduda, láncosbot, csengők mellett – fontos hangszere. A betlehemes játékban is szerepel a pásztor. Közös mulatság, tánc hangszereként – a csángók kivételével – régóta nem használják. (…) Furulyaféle hangszerek a földkerekségen mindenhol vannak. Csontból, agyagból, fából készült példányok a történelem előtti korból is ismeretesek. Ásatási leletek tanúsága szerint Magyarország területén a honfoglalás előtt szintén ismerték (pl. istállóskői és szőnyi leletek). (Magyar néprajzi lexikon)
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
A 3D-ben digitalizált, 1860–1870 körül készült, mezőtúri zöld mázas butella a túrkevei Finta Múzeum gyűjteményének részét képezi. A butella (butélia, butykos) „üvegformát utánzó ólommázas, hordozható cserépedény. Legfeljebb 25 cm magas, pálinka tartására szolgál. Alakja változatos. Lehet ovális, lapos vagy domborodó oldallal és lappal: henger alakú; hasáb alakú, kerekített vagy széles vállal. (…) Mindegyik formának felül kis kerek szája van. Kedvelt, de az előzőknél ritkább forma a csukott könyv formájához hasonló könyvbutella, zsoltárbutella, imakönyv, amely négyzetes lapokból alakított mázas, díszes edény. Mindig egyedileg, megrendelésre készül, és rendszerint feliratos, évszámos. A hordóbutella hordóformájú pálinkásedény négy lábacskával, a tetején kerek szájjal. Általában mázas, de nem díszített. (…) Legtöbb és legdíszesebb butella a három nagy alföldi fazekasközpontból való (Mezőcsát, Tiszafüred, Hódmezővásárhely), de készítettek butellát Mezőtúron, Szentesen, Makón, Tótkomlóson is.” (Magyar néprajzi lexikon)
