Általános

Cím

Valódi szegedi édes-nemes paprika pléhdoboza (Hangya Központ paprika osztálya, Szeged, 1950) II.

Leírás

„Volt egyszer egy Hangya Országos Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet, és van a mai napig is. A régi, 1948-ban államosított szövetkezetről van szó, pontosabban annak is egyik produktumáról, még pontosabban annak csomagolásáról. Amit 3D-ben digitalizáltak Rákóczifalván és fel is töltötték a MaNDA adatbázisába. Egy szegedi paprikaőrleményt tartalmazó pléh dobozról lenne szó, amit nagy valószínűséggel a Hangya állított elő és töltött is meg, mert a cégcsoportnak fénykorában 20 ipari üzeme is volt, többek között bicikliket is gyártottak. Így aztán eme pléhskatulya létrehozása sem okozhatott különösebb problémát Közép-Európa akkori egyik legnagyobb vállalkozásának. Ez 1898 őszén indult útjára, Balogh Elemér alakította meg az első szövetkezetet a felvidéki, szinte tisztán szlovákok lakta Brogyánban. A politikai előzmények gróf Károlyi Sándorhoz köthetők, aki a falusi uzsora és a lánckereskedelem terjedését igyekezett megállítani így, politikus társaival együtt. Akik természetesen melléálltak az ésszerű kezdeményezésnek, amivel lerövidítették az áruk és a szolgáltatások útját, nem kellett kifizetni a közvetítők hosszú sorát. A Bethlen-kormány pedig állami pénzekkel is támogatta Trianon után az szövetkezeti üzletrészeket, így – bár a tagintézmények száma háromezerről kétezerre csökkent – mégis meg tudott maradni a szervezet. Amelynek fénykorában 700 ezer tagja volt, és 30 konzervgyára az említett ipari üzemeken túl. Több ezer Hangya-bolt is működött az országban, de foglalkoztak a termények mellett tej- és húsfelvásárlással is. A Martonvásár melletti Tordason, a Hangya-mintafaluban a szokásos egységek mellett óvodát, iskolát és orvosi rendelőt is működtettek. Természetes tehát, hogy ez az ország minden részére kiterjedő szervezet foglalkozott a szegedi fűszerpaprika felvásárlásával, feldolgozásával és kereskedelmével is. A Hangya-boltok tehát a Hangya által előállított és kiszerelt szegedi, vagy kalocsai paprikát forgalmazták mindazon vidékeken, ahol nem volt hagyománya a fűszerpaprika termesztésének, feldolgozásának. Így jelenhetett meg a Hangya vegyeskereskedésének polcán ez a 12 centiméter magas, matricázott pléhdoboz, hogy aztán nyugdíjas korában a rákóczifalvi múzeum dobozgyűjteményét gyarapítsa majd.” (Pálffy Lajos: Hangyapaprika) http://mandarchiv.hu/cikk/5972/Hangyapaprika

Kompetencia

Évfolyam

Természettudományos és technikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Anyanyelvi kommunikáció

Általános

Cím

Valódi szegedi édes-nemes paprika pléhdoboza (Hangya központ paprika osztálya, Szeged, 1950) I.

Leírás

„Volt egyszer egy Hangya Országos Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet, és van a mai napig is. A régi, 1948-ban államosított szövetkezetről van szó, pontosabban annak is egyik produktumáról, még pontosabban annak csomagolásáról. Amit 3D-ben digitalizáltak Rákóczifalván és fel is töltötték a MaNDA adatbázisába. Egy szegedi paprikaőrleményt tartalmazó pléh dobozról lenne szó, amit nagy valószínűséggel a Hangya állított elő és töltött is meg, mert a cégcsoportnak fénykorában 20 ipari üzeme is volt, többek között bicikliket is gyártottak. Így aztán eme pléhskatulya létrehozása sem okozhatott különösebb problémát Közép-Európa akkori egyik legnagyobb vállalkozásának. Ez 1898 őszén indult útjára, Balogh Elemér alakította meg az első szövetkezetet a felvidéki, szinte tisztán szlovákok lakta Brogyánban. A politikai előzmények gróf Károlyi Sándorhoz köthetők, aki a falusi uzsora és a lánckereskedelem terjedését igyekezett megállítani így, politikus társaival együtt. Akik természetesen melléálltak az ésszerű kezdeményezésnek, amivel lerövidítették az áruk és a szolgáltatások útját, nem kellett kifizetni a közvetítők hosszú sorát. A Bethlen-kormány pedig állami pénzekkel is támogatta Trianon után az szövetkezeti üzletrészeket, így – bár a tagintézmények száma háromezerről kétezerre csökkent – mégis meg tudott maradni a szervezet. Amelynek fénykorában 700 ezer tagja volt, és 30 konzervgyára az említett ipari üzemeken túl. Több ezer Hangya-bolt is működött az országban, de foglalkoztak a termények mellett tej- és húsfelvásárlással is. A Martonvásár melletti Tordason, a Hangya-mintafaluban a szokásos egységek mellett óvodát, iskolát és orvosi rendelőt is működtettek. Természetes tehát, hogy ez az ország minden részére kiterjedő szervezet foglalkozott a szegedi fűszerpaprika felvásárlásával, feldolgozásával és kereskedelmével is. A Hangya-boltok tehát a Hangya által előállított és kiszerelt szegedi, vagy kalocsai paprikát forgalmazták mindazon vidékeken, ahol nem volt hagyománya a fűszerpaprika termesztésének, feldolgozásának. Így jelenhetett meg a Hangya vegyeskereskedésének polcán ez a 12 centiméter magas, matricázott pléhdoboz, hogy aztán nyugdíjas korában a rákóczifalvi múzeum dobozgyűjteményét gyarapítsa majd.” (Pálffy Lajos: Hangyapaprika) http://mandarchiv.hu/cikk/5972/Hangyapaprika

Kompetencia

Évfolyam

Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Természettudományos és technikai kompetencia

Általános

Cím

Somlyóvásárhelyi fából faragott, gazdagon ékített csutora (Somlyóvásárhely - Csabrendek, 1890) - I.

Leírás

„Nem lehetett rossz dolga ennek a csutorának, avagy alföldiesen kulacsnak, ami Csabrendekről vagy még inkább Somlóvásárhelyről került be a Balatoni Múzeum gyűjteményébe, és a keszthelyi intézmény jóvoltából 3D-ben elérhető a MaNDA adatbázisában is. Nem lehetett rossz dolga, hiszen míg használatban volt, minden bizonnyal somlyói bort tartott benne a gazdája. „Ő” meg hűvösen tartotta ezt a mindenkor remek bort cserébe a gazda és az általa megkínált férfiemberek legnagyobb örömére. A fából készült csutorák vagy kulacsok a néprajzi lexikon szerint az 1600-as években tűnnek fel Magyarországon. (Korábban az italok tárolására állatbőrből készült tömlőket és kiszárított tökféléket használtak leginkább – az agyag és üvegedények mellet.) Az általában 3-5-8 liter folyadék befogadására is alkalmas, palástjára állított lapított korong alakú edények az 1600-as években, a már említett forrás szerint déli irányból érkeztek Magyarországra. A török kiűzése után még sokáig hozzátartoztak a katonák felszereléséhez, de az utazók és a földművesek is ebben tartották napi folyadékszükségletüket. A kevésbé szerencsés csutorákban víz volt többnyire, míg a jó helyre kerültek a hegyek levét tarthatták hosszabb-rövidebb ideig gyomrukban. A most már 3D-s felbontásban körül járható edény talán Somlyóvásárhelyen készült, az egyházzal, a hatalmaskodó Endrődy és Csoron családdal, majd a törökkel is küszködő egykori mezővárosban úgy 1890 körül. Készítője lehetett akár egy „csutorás”, kulacskészítő is, aki azért számíthatott némi szerény megélhetésre a Somlyó tövében. Ez a három liter körüli űrtartalmú edény az egyik oldalán hordozza a gazdája, Schreimer Dénes nevét. Akinek ősei talán a környék asztalosai voltak és egy nagybirtokos telepíthette be a török idők után a státuszát még az 1800-as évek közepéig megőrző mezővárosba. Az biztos, hogy 1828-ban Vásárhelyen már 28 kézművest jegyeztek fel, közöttük pedig lehetett egy csutorás is, aki persze más, a paraszti háztartásban használatos eszközöket is faraghatott vagy készíthetett esztergáján. Azt is csak találgatni lehet, hogy e növényi motívumokkal díszített darab egyik oldalára miért faragták rá azt az edényt és a tartalmát kavargató kezet. Talán Schreimer úr foglalkozására akartak utalni vele? Nem tudni, de az biztos, hogy a másik oldal jellegzetes formájú koronás címere és felirata dicsérendő hazafiasságról tesz tanúbizonyságot. Példát vehetnénk róla!” (Pálffy Lajos: Szerencsés csutora) http://mandarchiv.hu/cikk/3073/Szerencses_csutora

Kompetencia

Évfolyam

Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Idegen nyelvi kommunikáció

Általános

Cím

Kunffy Lajos: Somogytúri utca nyári alkonyatban

Leírás

Kunffy Lajos (1869–1962) festőművész 1928-ban készült olajfestménye a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum gyűjteményének részét képezi. A festő életművében a „korszakok művészi látásmódját követve óriási szellemi ív rajzolódik ki. Kezdődik az akadémista szellemű Millennium világával, folytatódik a Nagybányai Iskolával rokon plein air naturalizmussal, majd a szecesszión és az impresszionizmuson keresztül a realista hagyományok újraéledésével eljutunk az 1960-as évekig.” (Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum – Kunffy Lajos Emlékház, Somogytúr)

Kompetencia

Műveltségi terület

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Kunffy Lajos: Két túri lány

Leírás

Kunffy Lajos (1869–1962) festőművész 1929 körül készült alkotása a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum gyűjteményének részét képezi. A festő életművében a „korszakok művészi látásmódját követve óriási szellemi ív rajzolódik ki. Kezdődik az akadémista szellemű Millennium világával, folytatódik a Nagybányai Iskolával rokon plein air naturalizmussal, majd a szecesszión és az impresszionizmuson keresztül a realista hagyományok újraéledésével eljutunk az 1960-as évekig.” (Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum – Kunffy Lajos Emlékház, Somogytúr)

Kompetencia

Műveltségi terület

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség