Általános

Cím

Ady Mozi Oroszlányban

Leírás

A keszthelyi Balatoni Múzeum képeslapján az oroszlányi Ady Mozi épülete látható.

Kompetencia

Műveltségi terület

Természettudományos és technikai kompetencia

Általános

Cím

Télikabát

Leírás

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum tulajdonában lévő reklámfotó tiszta gyapjú, szőrmegalléros télikabátot hirdet.

Kompetencia

Műveltségi terület

Természettudományos és technikai kompetencia

Általános

Cím

Szabadidős tevékenységek

Leírás

A szolnoki Verseghy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény fotóján kirándulás pillanatképe látható.

Kompetencia

Műveltségi terület

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Túrkevei finom cserép boroskancsó szürkés- és kékesfehér alapú kék díszítéssel (1910. január 1.) II.

Leírás

„Bizton állíthatjuk, hogy a szilveszterezésnek, az esztendő utolsó napján való mulatozásnak nem kerítettek mindig akkora feneket, mint manapság. A régi, nagy ünnepeket feledő, és mindenféle újakat kreáló korunkban a szilveszterezésnek, az óév elbúcsúztatásának, és az új köszöntésének nagy divatja lett mindenfelé. Hol van már az a túrkevei fazekas, aki talán még újév napján is dolgozott, minden esetre 1910. január elsejére jegyezték be egyik mutatós boroskancsóját? Amit a városka Finta Múzeumának munkatársai digitalizáltak 3D-ben. Jó, tudjuk, hogy a pontos keletkezési dátum hiányában szokták január elsejére datálni az ilyen tárgyakat, de akkor is. Miért ne dolgozhatott volna január elsején? A bor amúgy Magyarországon sokkal elterjedtebb, közismertebb szívet, lelket vidámító ital volt, mint például a sör. Amit ugyan már a honfoglaló magyarok is ismertek, az első sört emlegető oklevelünk 1152-ből származik, és a középkori Magyarországon is működtek sörfőzdék (leginkább a nemesi, főnemesi udvarokban), mégis a bor, a borozás állt mindig is közelebb a magyarokhoz. Nem véletlen hát, hogy a népi fazekasság termékei között is inkább találunk boroskancsókat, mint söröskorsókat. Utóbbiak az inkább sörissza germán népeknél voltak használatban, itt alakultak ki azok a formák, amiket aztán használtak szerte Európában. A bor előállítása talán egyszerűbb, kevesebb eszközt igényel, a borozás „eszközkészlete” pedig mindösszesen egy-egy kancsó vagy lopó, és a társaságtól függően néhány pohár. Arra viszont mindig ügyeltek a fazekasok, hogy a boroskancsók formája a célnak, a bor biztonságos és veszteség nélküli pohárba juttatásának jól megfeleljen. Ez pedig nem is volt olyan egyszerű, mert egy széles szájú, kiöntőcsatornával nem rendelkező edényből meglehetősen nehéz biztosan eltalálni egy kis poharat, és ez a nehézség még csak fokozódik az elfogyasztott bor mennyiségével. Ha pedig túl szűk a kancsó szája, akkor megint csak hasonló nehézségekkel kell megküzdenie a poharakat töltögető házigazdának. Van tehát a bor kitöltésére a némi ügyességet igénylő lopóhasználat mellett egy ideális eszköz, a boroskancsó, melynek egy szép, 16 centiméter magas példányát most tanulmányozhatjuk 3D-ben is.” (Pálffy Lajos: Szó szerint újévi boroskancsó) http://mandarchiv.hu/cikk/5077/Szo_szerint_ujevi_boroskancso

Kompetencia

Évfolyam

Természettudományos és technikai

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Anyanyelvi kommunikáció

Általános

Cím

Túrkevei finom cserép boroskancsó szürkés- és kékesfehér alapú kék díszítéssel (1910. január 1.) - I.

Leírás

„Bizton állíthatjuk, hogy a szilveszterezésnek, az esztendő utolsó napján való mulatozásnak nem kerítettek mindig akkora feneket, mint manapság. A régi, nagy ünnepeket feledő, és mindenféle újakat kreáló korunkban a szilveszterezésnek, az óév elbúcsúztatásának, és az új köszöntésének nagy divatja lett mindenfelé. Hol van már az a túrkevei fazekas, aki talán még újév napján is dolgozott, minden esetre 1910. január elsejére jegyezték be egyik mutatós boroskancsóját? Amit a városka Finta Múzeumának munkatársai digitalizáltak 3D-ben. Jó, tudjuk, hogy a pontos keletkezési dátum hiányában szokták január elsejére datálni az ilyen tárgyakat, de akkor is. Miért ne dolgozhatott volna január elsején? A bor amúgy Magyarországon sokkal elterjedtebb, közismertebb szívet, lelket vidámító ital volt, mint például a sör. Amit ugyan már a honfoglaló magyarok is ismertek, az első sört emlegető oklevelünk 1152-ből származik, és a középkori Magyarországon is működtek sörfőzdék (leginkább a nemesi, főnemesi udvarokban), mégis a bor, a borozás állt mindig is közelebb a magyarokhoz. Nem véletlen hát, hogy a népi fazekasság termékei között is inkább találunk boroskancsókat, mint söröskorsókat. Utóbbiak az inkább sörissza germán népeknél voltak használatban, itt alakultak ki azok a formák, amiket aztán használtak szerte Európában. A bor előállítása talán egyszerűbb, kevesebb eszközt igényel, a borozás „eszközkészlete” pedig mindösszesen egy-egy kancsó vagy lopó, és a társaságtól függően néhány pohár. Arra viszont mindig ügyeltek a fazekasok, hogy a boroskancsók formája a célnak, a bor biztonságos és veszteség nélküli pohárba juttatásának jól megfeleljen. Ez pedig nem is volt olyan egyszerű, mert egy széles szájú, kiöntőcsatornával nem rendelkező edényből meglehetősen nehéz biztosan eltalálni egy kis poharat, és ez a nehézség még csak fokozódik az elfogyasztott bor mennyiségével. Ha pedig túl szűk a kancsó szája, akkor megint csak hasonló nehézségekkel kell megküzdenie a poharakat töltögető házigazdának. Van tehát a bor kitöltésére a némi ügyességet igénylő lopóhasználat mellett egy ideális eszköz, a boroskancsó, melynek egy szép, 16 centiméter magas példányát most tanulmányozhatjuk 3D-ben is.” (Pálffy Lajos: Szó szerint újévi boroskancsó) http://mandarchiv.hu/cikk/5077/Szo_szerint_ujevi_boroskancso

Kompetencia

Évfolyam

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Matematikai kompetencia