7976 - 7980 találat a 13530 közül.

Népvándorlás kori üveg berakású arany csüngő

Oktatás

Általános

Cím
Népvándorlás kori színes üveg berakású arany csüngő (Keszthely, Nógrádi Szénbánya Üdülője - Fenéki út, Kr. u. VI. század)
Leírás
”Az olcsó és a nemes anyagok, üveg és arany találkozása ez a függő, amely méreteit is figyelembe véve valószínűleg egy fülbevaló karikáját, és azon keresztül viselőjének, egy előkelő hölgynek a fülét ékesíthette párjával együtt. Így is kerülhetett valamikor a 6. században a föld alá, hogy most a Balatoni Múzeum jóvoltából 3d-ben gyönyörködhessünk benne néhány kattintás után. Az arany soha el nem múló ragyogásánál fogva az emberiség történetének a legértékesebb fémje volt sokáig, és bizonyos értelemben ma is annak számít. Értékét tovább növelte a szépsége mellett a viszonylagosan ritkasága, de a sokat nyomott a latban könnyű megmunkálása is. Így lehetett már az ókortól a leggyakoribb drága ékszer alapanyag. A felhalmozott, megmunkált, vagy nyers állapotban lévő arany adta a birodalmak, kisebb és nagyobb királyságok, városállamok, közösségek gazdagságának, és gazdaságának alapját, és nem mellesleg később értékesebb pénzeinek alapanyagát is. Így volt ez a Római Birodalomban, ahol a solidusokat vertek belőle, de a középkor uralkodói is ebből készítették el pénzeiket, ha tehették. A pénzhasználat visszaszorulásával járó átmenetinek tekinthető időszakokban is megőrizte értékét, a kereskedelemben cserealapként lettek felhasználva a letűnt birodalmak érméi mellett az aranyból készült ékszerek is. A Keszthelyről kivezető Balaton-parti út mellett, a Nógrádi Szénbányák üdülőjében végzett ásatásokon előkerült függőt (vékony aranylemez alapba illesztett színes üvegpaszta) arra a VI. századra datálták a régészek, mikor az egykori Pannónia romjain át és átvonultak a nagy népvándorlás nációi. A kiürített provincia romanizált lakóinak jó része viszont helyben maradt, együtt élt a hunoktól kezdve avarokig minden hódítóval. A Keszthely melletti Fenékpuszta, avagy Valcum is egy ilyen vegyes lakosságú település lehetett a légiók visszavonulása után. 433-tól a hunok fennhatósága alá került, majd kiűzésük után, 456-tól a keleti gótok rendelkeztek itt be rövid ideig. Thiudimer nevű királyuk a rómaiak által a IV. században épített és még álló 377 x 358 méteres erődöt választotta székhelyéül. Ami 535 körül a longobárdoké lesz, majd azok Itáliába menekülése (568 április elsején indulnak el) az avarok lesznek az urak Valcumban. A termelő és alkotó munkát viszont a provincia egykori lakóinak leszármazottai végzik, ők működtetik a település iparát és kereskedelmét is. Hogy aztán az arany függő itt, a Verespatak környéki, rómaiak által is használt bányák aranyából készült, vagy a népek nagy vándorútján érkezett valahonnan Fenékpusztára, arról nem találunk információt az adatbázisban. Megmunkálását nézve mindkét eset előfordulhat.” (Pálffy Lajos: Arany függő a szénbánya üdülőjéből) http://mandarchiv.hu/cikk/5131/Arany_fuggo_a_szenbanya_udulojebol

Kompetencia

Évfolyam
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Szociális és állampolgári kompetencia
„A minták, szimbólumok minőségileg megváltoztatják, megnemesítik az anyagot és a formát, áttörik a hétköznapiságot, a létfenntartás szükségszerűségét, a profanizálódó környezetet és utat nyitnak a szent, az igaz, az örök felé.” (Csörgő Zoltán)
„A minták, szimbólumok minőségileg megváltoztatják, megnemesítik az anyagot és a formát, áttörik a hétköznapiságot, a létfenntartás szükségszerűségét, a profanizálódó környezetet és utat nyitnak a szent, az igaz, az örök felé.” (Csörgő Zoltán)

Kora bronzkori szigetszentmiklósi réz alabárd

Oktatás

Általános

Cím
Kora bronzkori szigetszentmiklósi réz alabárd (Felső Ürge-hegyi dűlő, Kr. e. 2700/2500-2000/1900)
Leírás
„Az igazi alabárd mai szóval egy hibrid gyalogsági fegyver volt, amit valamikor a 14. század első felében kezdtek el használni a híres svájci gyalogosok. A Magyar Nemzeti Digitális Archívum tovább bővülő adatbázisában most egy jóval korábbi harci eszközt járhatunk körbe a 3D-s technika segítségével. Ezt csak a bronzkort kutató régészek nevezik maguk között, no és publikációikban alabárdnak. Az igazi alabárd egyszerre volt vágó és döfő fegyver, tehát feltalálója a lándzsát egyesítette valahol a harci bárddal, ami korábban a gyalogosan harcoló lovagok egyik tornákon is használt fegyvere volt. A magasan ülő páncélos lovas ellen küzdő gyalogos a hosszú nyéllel tudta távol tartani ellenfelét, a bárddal vágta, az egyre hosszabbá váló heggyel, vagy nyársal pedig szúrni próbálta a lovast. Sőt, egy időben a bárddal átellenben egy kampót is kiképeztek az eszközre, amelyet a péncél réseibe akasztva, a lovagot le lehetett rántani a lóról. És akkor már verve volt a félelmetes ellenfél, legtöbbször felálni sem tudott a súlyos vasak miatt. 1477-ben a svájci kantonok Nancy-nél pontott tettek Merész Károly burgundiai herceg látványos felemelkedésére. A kivételesen tehetséges, lóháton küzdő uralkodót egy gyalogos ölte meg alabárdjával, kettéhasítván sisakját és egyben fejét. A fegyver karrierjének aztán a puskák elterjedése és tökéletesedse vetett véget. Magyarországra a török ellen a 13. század vége felé bevetett zsoldosok hozták el az alabárdot, de itt nem futott be nagy karriert, már csak mint díszfegyver, hatalmi jelvény szerepelt. Igaz, ebben a formában, pontosabban a vágóélt és a szúró részt egy pengében összesítő vibárdként 1945-ig szolgálatban volt a Koronaőrségnél. A Szigetszentmiklóson talált bronzkori eszköz persze egészen más formát mutat, mint a koronaőrök által használt díszes fegyverek. Ez a rézből öntött, kerekített hegyű, a nyélre három szeggel rögzített eszköz ugyanakkor teljesen alkalmas volt az élet kioltására. És nagy valószínűséggel erre is használhatta a Felső-Ürge dűlőben élő gazdája, amíg tehette. Aztán mint oly sok minden, ez is a föld alá került, hogy aztán előhozz majd a régészek ásója.” (Pálffy Lajos: Ez az alabárd nem az az alabárd) http://mandarchiv.hu/cikk/6681/Ez_az_alabard_nem_az_az_alabard

Kompetencia

Évfolyam
Természettudományos és technikai

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Matematikai kompetencia
A kora bronzkori erősen oxidálódott felületű réz alabárd közepén elvékonyodó borda fut végig, hegye lekerekített. Tövének mindkét oldalán a nyél rögzítésénél használt három darab négyzetes átmetszetű, mindkét végükön kiszélesedő (elkalapált) nítszeg van.
A kora bronzkori erősen oxidálódott felületű réz alabárd közepén elvékonyodó borda fut végig, hegye lekerekített. Tövének mindkét oldalán a nyél rögzítésénél használt három darab négyzetes átmetszetű, mindkét végükön kiszélesedő (elkalapált) nítszeg van.

Mircea Eliade: A szent és a profán II.

Oktatás

Általános

Cím
Mircea Eliade: A szent és a profán II.
Leírás
Mircea Eliade a vallást, ezt a szimbolikus létgyakorlatot tekinti a különböző kultúrák közötti közvetítő elemnek. Kutatásai mindenekelőtt azokra a nyelvi fordulatokra, illetve magatartásmintákra irányulnak, melyek egy valahai, illetve jövőbeni kulturális egyneműséget idéznek-ígérnek. Számára a vallásban az emberi lényeg mutatkozik meg, amely antropológiai sajátja minden halandónak, s úgy véli, az istenhit elegyítő vonzereje képes megszüntetni a kultúrfokok egyenetlenségeit. Eliade szerint a kultúra az egyén lelki jelenléte a mindenségben; az „örök visszatérés" hitéből az egzisztenciális egység visszaszerzésének reményét merítheti az individuum. Vallástörténeti kutatásaiban a lét egyneműségének mitikus hagyományát akarja újjáteremteni. Mircea Eliade 1907-ben született. A bukaresti, majd a kalkuttai egyetemen tanult filozófiát, történelmet és néprajzot. Rövid időre egyetemi oktatóként visszatért Romániába, majd az Antonescu-rezsim képviseletében diplomáciai szolgálatot teljesített Londonban és Lisszabonban. A második világháborút követően a Sorbonne-on tanított, és a párizsi Román Kulturális Központ elnöki posztját töltötte be. 1956-tól az óceánon túl, Chicagóban volt egyetemi tanár. Eliade 1986-ban, az Egyesült Államokban hunyt el.

Kompetencia

Évfolyam
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Szociális és állampolgári kompetencia
"A vallásos ember számára a tér nem homogén. Törések és szakadások találhatók benne; olyan részeket tartalmaz, amelyek minőségileg különböznek a többitől." (Mircea Eliade)

Mircea Eliade: A szent és a profán I.

Oktatás

Általános

Cím
Mircea Eliade: A szent és a profán I.
Leírás
Mircea Eliade a vallást, ezt a szimbolikus létgyakorlatot tekinti a különböző kultúrák közötti közvetítő elemnek. Kutatásai mindenekelőtt azokra a nyelvi fordulatokra, illetve magatartásmintákra irányulnak, melyek egy valahai, illetve jövőbeni kulturális egyneműséget idéznek-ígérnek. Számára a vallásban az emberi lényeg mutatkozik meg, amely antropológiai sajátja minden halandónak, s úgy véli, az istenhit elegyítő vonzereje képes megszüntetni a kultúrfokok egyenetlenségeit. Eliade szerint a kultúra az egyén lelki jelenléte a mindenségben; az „örök visszatérés" hitéből az egzisztenciális egység visszaszerzésének reményét merítheti az individuum. Vallástörténeti kutatásaiban a lét egyneműségének mitikus hagyományát akarja újjáteremteni. Mircea Eliade 1907-ben született. A bukaresti, majd a kalkuttai egyetemen tanult filozófiát, történelmet és néprajzot. Rövid időre egyetemi oktatóként visszatért Romániába, majd az Antonescu-rezsim képviseletében diplomáciai szolgálatot teljesített Londonban és Lisszabonban. A második világháborút követően a Sorbonne-on tanított, és a párizsi Román Kulturális Központ elnöki posztját töltötte be. 1956-tól az óceánon túl, Chicagóban volt egyetemi tanár. Eliade 1986-ban, az Egyesült Államokban hunyt el.

Kompetencia

Évfolyam
Szociális és állampolgári kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
"A vallásos ember számára a tér nem homogén. Törések és szakadások találhatók benne; olyan részeket tartalmaz, amelyek minőségileg különböznek a többitől." (Mircea Eliade)

Pásztor faragta mikei sótartó II.

Oktatás

Általános

Cím
Pásztor faragta betyárokkal és növényekkel ékített mikei sótartó II.
Leírás
„A pásztorok által készített és használt eszközök között talán a legdíszítettebbek a sótartók. Formájuknál, méretüknél és anyaguknál fogva ugyanis kihagyhatatlan lehetőséget jelentenek a pásztor faragási szenvedélyének kiélésére. A szebb darabok egyike, a keszthelyi Balaton Múzeumban őrzött, 1898-ból származó mikei most a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet adatbázisának 3D-s gyűjteményébe is bekerült. Körüljárható, legalábbis virtuálisan. A jószág legeltetésével foglalkozó embereknek, különösen a juhászoknak, kanászoknak és a pásztoroknak az állatok felügyelete mellett e foglalatosság természetéből adódóan, mai fogalmainkkal élve rengeteg szabadideje volt. Már ha nem számolunk az itatással, az állatok ellésének felügyeletével, a betegségeik gyógyításával, a nyájra, kondára, csordára törő ragadozók és tolvajok elkergetésével járó elfoglaltságokra. No és ott volt még a tej feldolgozása, amelyből részben saját élelmezését is meg kellett oldania a juhásznak, pásztornak. A tej és tejtermékek mellett, ha tehette, hússal is kiegészítette az amúgy nem túl változatos étrendjét. A húsételek elkészítéséhez és fűszerezéséhez szükséges dolgokat, így a sót és később a paprikát is magával kellett vinnie „munkahelyére”, hiszen nem ugorhatott be a sokszor több órás járásra lévő falusi kereskedésbe, nem hagyhatta felügyelet nélkül az állatokat. Az fűszerek, ízesítőszerek szállítására, minőségük megőrzésére is csak helyben rendelkezésére álló anyagokat tudott felhasználni, például a fát, és az elhullott, leölt szarvasmarhák, ökrök szarvának üreges részét. Míg a marhák szarvából csonkolt kúp alakú, alul fakarikával lezárt, felül kilyuggatott sótartók készültek, addig a méretesebb ökörszarvból 6-8 cm széles, lapított korong alakú kis edények, alulról szintén fával lezárva, felül pedig dugószerű kivehető fedéllel ellátva. A funkciónak megfelelő formánál talán sokkal látványosabb a sótartók díszítése, amire a már emlegetett viszonylagosan sok szabadidő adott lehetőséget. A dunántúli sótartóknál három jól elkülöníthető díszítési módszert használtak. A legelterjedtebb és egyben a legegyszerűbb a karcolásos megoldás volt, ezzel élt a mikei sótartó készítője is. A faragást, a figurák, díszítmények erőteljesebb térbeli megjelenítését inkább a fánál alkalmazták. A harmadik megoldás, az úgynevezett spanyolozás, a bekarcolt, kivájt felületek forró színes viasszal való kitöltése volt. Ezt alkalmazták fa és csont (szaru) alapra is. A mikei sótartó oldalán végigfutó ovális keretekben a növényi díszítő motívumok mellett a Dunántúl pásztorfaragásainak állandó és jellegzetes alakjai, a betyárfigurák tűnnek fel. A sokszor az ilyen sótartók készítőire is veszélyt jelentő, törvényen kívüli figurák profilból, előre lépve, szinte mindig „duplapuskával”, jól öltözötten, csizmásan vannak ábrázolva. Ez a faragást készítők részéről kifejezhetett egyfajta félelemmel vegyes tiszteletet is, hiszen mondjuk a puska, a pásztoremberek számára nem volt engedélyezett, elérhető szerszám és csizma is csak a tehetősebbeknek jutott. A gazdagokat fosztogató és a szegényeken segítő betyár története pedig erősen benne volt a köztudatban a 19. századi Dunántúlon is, gondoljunk csak a Sobri Jóska köré szőtt legendákra. A mikei sótartón a három betyárfigura mellett gyönyörűszép virágdíszeket, különösen tulipándíszeket is találunk, „járjuk hát körbe” néhányszor, ha időnk van rá.” (Pálffy Lajos: Irigyelt betyárok duplapuskával) http://mandarchiv.hu/cikk/2628/Irigyelt_betyarok_duplapuskaval

Kompetencia

Évfolyam
Anyanyelvi kommunikáció

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Idegen nyelvi kommunikáció
„A pásztorművészetben kifejeződő pásztori öntudattal függ össze, hogy a pásztorok gyakran ábrázolták saját magukat, más pásztorokat, állataikat, a pásztorok körében népszerű betyárokat, valamint az erőt, és a derűt jelképező életfa motívumokat.” MNL
„A pásztorművészetben kifejeződő pásztori öntudattal függ össze, hogy a pásztorok gyakran ábrázolták saját magukat, más pásztorokat, állataikat, a pásztorok körében népszerű betyárokat, valamint az erőt, és a derűt jelképező életfa motívumokat.” MNL

A találati lista exportálásához szűkíteni kell a találati listát.