Vörsi Pásztor faragta magyar címeres sótartó II.
Oktatás
Általános
- Cím
- Vörsi pásztor által szaruból és fából faragott, díszített magyar címeres sótartó (1881) - II.
- Leírás
- „Egy-egy muzeális tárgy korának meghatározásához több módszert, technikát is használnak a szakemberek. Akik, még mielőtt hozzálátnának a sokszor költséges, de mindenképpen hosszadalmas vizsgálatokhoz, azért előbb alaposan megnézik az objektumot, hátha a készítő valamilyen módon jelezte rajta munkálkodásának időpontját. És sokszor sikerrel is járnak, mint a Balaton Múzeum munkatársai, akiknek nem volt nehéz meghatározni egy vörsi sótartó korát, hiszen készítője gondosan belefaragta az 1881-es dátumot is a díszítések közé. A címeres sótartót a múzeum jóvoltából most a MaNDA 3D-s gyűjteményében is körüljárhatják. Az élet sava, borsa – szokták mondogatni, és ebben van is némi igazság, mert ha borsra nem is, sóra mindenképpen szüksége van az embernek. Nem csak a tartósítás miatt, de az ételek is íztelenek lennének a nátrium klorid nélkül. Ebből az újabban sokak által halálos veszedelemnek tartott vegyületből – mint tudjuk – a pásztornépeknek is kellett magukkal vinniük, hogy ízesíteni tudják bográcsban főtt eledeleiket. Vagy esetleg besózzák a leölt állat húsának azt a részét, amit nem tudnak rögtön elfogyasztani. A pásztorbotok, italok tárolására alkalmatos edények és beretvatokok díszítése mellett a pásztorfaragások egyik legfontosabb tárgyai a sótartók voltak. Amik viszonylag nagy felületet kínáltak fel az amúgy feladatokkal bőségesen ellátott pásztorembernek arra, hogy ráérő idejében különféle díszítményeket faragjon, karcoljon rájuk. Az állandó motívumok között ott szerepel a mátkapár, vagy éppen a betyárnak és szerelmének figurája különféle növényi díszítések, ornamentikák társaságában. Ugyancsak gyakran szerepel a díszek között a magyar címer, aminek okát nem lehet igazán tudni. Talán éppen a legalsóbb társadalmi rétegekre is jellemző hazaszeretet miatt jelennek meg ezek az ábrázolások. Még akkor is, ha a magyar címerrel a ritkán látott és birtokolt pénzérmék és a bankjegyek mellett leginkább akkor találkozhatott a szegény ember, ha törvénybe idézték valami miatt. Ugyanakkor a zászló és a címer az ország, a nemzet egységének szimbolikus ábrázolása is, így különösen az 1848-as jobbágyfelszabadítás után a sótartóját farigcsáló vörsi illetőségű pásztorember is úgy gondolhatta, ő is a magyar nemzet része. Rá is faragta tehát a kissé még oválisan barokkos és meglehetősen elnagyolt címerét a sótartójára. Egyszerű ember munkája ez, olyané, aki nem hallhatott még a hétszer vágott mezőről és a hármas halomról, vagy nem tulajdonított különösebb jelentőséget nekik. Így lett nála a mezőből öt, a halomból meg csak kettő. Ez a fajta „slendriánság” a sótartó mondjuk azt, hogy kevésbé kidolgozott növényi motívumainál is megfigyelhető, de azt hiszem nem is ez a lényeg, hanem inkább az döntést kell értékelnünk, ami a magyar címert erre a sótartóra helyezte.” (Pálffy Lajos: Slendrián sótartó) http://mandarchiv.hu/cikk/3151/Slendrian_sotarto
Kompetencia
- Évfolyam
- Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Kompetencia 2
- Évfolyam 2
- Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
„A vörsi pásztor faragta sótartó díszítésének fókusza a virágzó ágakkal/életfákkal ölelt magyar címer. Nem feledkezett meg a tárgy alkotója a stilizált madár és a Nap, valamint a tulipán mellett a kard ábrázolásáról, s a készítés évéről sem.” (kobzosBBL)
