Az Emlékirat 1991. április 30-i keltezéssel készült. T. Éva Judit Budapesten született, 1921-ben, eredetileg K. Évaként. T. Éva 1939-ben érettségizett, majd a budapesti zsidó kórházban orvostanhallgatóként működött közre. 1948-ban hazatért az utolsó transzportok egyikével. Édesapja és két testvére túlélték a tábort. 1944. november 2-án kellett a nőknek gyülekezniük a Lóverseny téren. Körülbelül egy heti gyalogmenet után érkeztek meg Kápolnásnyék mellé. A munkaszolgálatról való hazatérés után a gettóban kellett tartózkodniuk. 1956-ban Ausztriába mentek át, Bécsben a HIASZ segítségét kérték. Innen Salzburgba kerültek, a Camp Rőderbe, ahonnan lehetőség nyílt Amerikába utazniuk, ott a Camp Kilmer nevű menekült lágerbe érkeztek New Jersey-be. Éva élete itt zajlott tovább, gyermekei, rokonai, új barátai társaságában. Az emlékiratot a budapesti Holokauszt Emlékközpont őrzi.
D. Éva a Kammer-testvérek által alapított textilgyárban dolgozott Budapesten, a Gyömrői úton. 1944 februárjában a gyár igazgatóját, O. Györgyöt a békepárti Magyar Ottó (mozgalmi nevén Csont Ferenc), megkérte röplapjaik sokszorosítására. O. György hazavitt egy példányt a gépelt dokumentumból, s bár elégette, miután végigolvasta, takarítónője megtalálta a kályhában az irat megmaradt lapjait, s a rendőrségre vitte azokat. A visszaemlékezés szerzőjét ekkor kísérték először kihallgatásra. W. Tibort a Magyar Királyi Államrendőrség hírhedt detektíve vallatta. Két nap múlva hazaengedték a fogdából. A német megszállást követően tartóztatták ismét le – feltehetően ugyanezért az ügyért -. A Mosonyi Utcai Rendőr Főkapitányságra vitték. Egy 1944. április 29-én induló transzportvonat vitte Auschwitz – Birkenau lágerkomplexumába. Május 18-án innen továbbították a mai Csehország területén fekvő Žacléřba, ahol az első hónapokban gyári munkát végzett, a front közeledtével azonban árokásásra, erődítésre rendelték ki társaival együtt a német őrök. A felszabadulás után egy fuvarozó cég szívességből kölcsönadott teherautójával indult Magyarország felé. Oppelnnél szovjet csapatok állták a társaság útját, akik egy táborba szállították őket, mely egykori hadifoglyok számára volt fenntartva. Vöröskeresztes vonattal utazott hazáig. A dokumentumot a budapesti Holokauszt Emlékközpont őrzi.
S. Ágnes az auschwitzi táborba került több rokonával, ismerősével. Auschwitz után Augsburgban töltöttek hosszabb időt, itt viszonylag jó körülmények között éltek: az élelmezés és a ruházat megfelelőnek bizonyult. Plasow, később Mühldorf-Waldlager következett. A mühldorfi fogság alatt érte őket a háború vége és a felszabadulás híre. A naplót a budapesti Holokauszt Emlékközpont őrzi.
K. Ferenc visszaemlékezésében a szúcsi zsidóságról, illetve a településen kialakított gettóról is ír. A dokumentumot a budapesti Holokauszt Emlékközpont őrzi.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
