Dr. M. (F.) Jánosné, K. Lilit 1944. március 20-án internálták. Bár harmadik hónapos terhes volt, ezt Auschwitzban nem vették észre, munkára választották ki. A csehországi Bernsdorf textilgyárban dolgozta végig a nyarat. Terhessége láthatóvá válásakor visszaküldték Auschwitzba. Társai a hátsó sorokban bújtatták a reggeli appeloknál. 1944 végén egészséges kislánya született, akit azonban születése után azonnal elpusztítottak. Súlyosan legyengülve egy jótevője segítségével Birkenauba került, ahol hivatalosan a zenekarban furulyázott. Januárban, a front közeledtével a tábor lakóit útnak indították Ravensbrückbe. Innen gyalogmenetben terelték őket Hamburg felé. Az országúton találkoztak össze egy szovjet katonai alakulattal, itt szabadultak fel. A visszaemlékezést a budapesti Holokauszt Emlékközpont őrzi.
1944. szeptember 27-én a sátoraljaújhelyi fegyház politikai foglyait marhavagonokba terelték, majd a komáromi Csillagerdőbe vitték, így Sz. Sándort is. Komáromból Dachauba irányították a csapatot. 1944. november 14-én érkeztek meg. a 17-es barakkba. Innen tovább a KZ Augsburg Pfersee Lagerbe kerültek a foglyok. A KZ Augsburg Pfersee Lagerből a Messerschmidt AG Augsburg repülőgépgyárba kerültek át a foglyok. Sz. Sándor a végletekig legyengült. Augsburgból visszakerült KZ Dachauba. 1945. április 29-én azonban megjelent az első amerikai tank a dachaui tábor kapujában. Ezután szabad emberként távozhattak a táborból. A dokumentumot a budapesti Holokauszt Emlékközpont őrzi.
Róth Dezsőné sz. Pollák Erzsébet: „Micsoda madár” – dokumentumregény (részlet)
Leírás
Pollák Erzsébet feltehetően Hajdú vármegye Kaba nevű községében született. 1944 tavaszán a nádudvari gettóba, majd április első napjaiban szüleivel és nagyapjával együtt a debreceni téglagyárba toloncolták, ahonnan a Bécs közelében fekvő strasshofi munka- és elosztólágerbe szállították tovább. Innen Florisdorfba vitték őket, ahol szüleivel együtt a felderítő- és bombázógépeket gyártó Heinkel korporáció üzemében dolgoztak. A fiatal lányt azonban egy Appel során kiválogatták és több kortársával együtt teherautóra tették. A hírhedt Hartheim-i kastélyba került. A dokumentumot a budapesti Holokauszt Emlékközpont őrzi.
Gláser Dezső a táborban eltöltött életszakaszról viszonylag keveset ír, inkább a megelőző és az azt követő időszakokról számol be részletesen. Összefoglalja rokonaival, utazásaival eltöltött idejét. Gláser Dezső cipészmester és bőrkereskedő Kisújszálláson született. 1944-ben a deportálás alkalmával Dezső feleségével, édesanyjával, lányával került a gettóba, majd onnan a szolnoki cukorgyárba. Innen Strasshofba szállították őket. A naplóban a bejegyzések nem kronológiai sorrendben követik egymást. A naplót a budapesti Holokauszt Emlékközpont őrzi.
1944 második felétől Auschwitz kiürítése következtében 15 ezer főt, köztük sok száz magyar zsidó lányt és asszonyt a ravensbrücki lágerbe szállítottak, emellett a németországi tábor lett a novemberben indított halálmenetek egyik végállomása is. Ravensbrückben és altáboraiban 1945 januárjában 45 ezer női és több mint 5 ezer férfi rabot tartottak fogva. Kora márciusban az SS hozzálátott a tábor evakuálásához, közel nyolcezer nőt Sachsenhausenbe, Mauthausenbe és Bergen-Belsenbe hurcoltak. Április végén pedig mintegy 20 ezer foglyot kegyetlen módszerekkel gyalogmenetben indítottak útnak. A szovjet csapatok szabadították fel az elgyötört gyaloglókat, a táborban hátrahagyott kétezer beteg nőt, férfit és gyermeket április 29–30-án érték el. A képet a budapesti Holokauszt Emlékközpont őrzi.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
