K. T. Tibor szerepe a beregszászi zsidók deportálásában
Leírás
Az elbeszélő R. László Vácon ismerte meg K.-t, a gombüzemben, ahol K. szállítómunkásként dolgozott, és aki a foglyok írásaiból szerkesztett "Füveskert" című antológia szerkesztőségének tagja volt. A szerkesztőbizottság a váci gombüzemben működött. K. öt évfolyam anyagát egy kis ládában elrejtette, majd magával vitte a váci kitörés alkalmával. Sikerült nyugatra menekülnie. K. Tibor 1945 előtt csendőrfőhadnagy volt, R. László orvos. R. jelentett K.ről és tervezték K.-t nyugaton felkutatni. A K. Mária által Randolph L. B.nek címzett levélben írja, hogy K.-t egy előadáson „üldözőként” nevezték meg, aki csendőrhadnagyként 1945 előtti időkben Beregszászon értékek után kutatott több társával, és a zsidó származásúakat „brutálisan megkínozták”. K. Mária szerint a fentiek rágalmak. Kecskési május 18-án távozott Beregszászról, saját kérésére. K. nyolc és fél évet töltött börtönben 1945 után. L. Jenőről K. Mária állítja a levelében, hogy ő volt R. Lászlóként megnevezhető belügyminisztériumi ügynök, aki K.ről jelentéseket adott le. R. Lajos szerint K. külföldön értékesítette a fogolytársaktól plagizált verseket, és alátámasztotta K. tetteit. A következő dokumentumcsoportban R. Lajos iróniával és a plagizálás alátámasztásával írja meg levelét a Népszabadság szerkesztőségének 1966-ban. L. Jenő 1934-es kiadványának Előszavában az ötéves szibériai hadifogság alatt megfigyelt és összegyűjtött dolgokat nevezi meg. Ezek a feljegyzések Krasznojarszkban maradtak 1920-ban. Tizennégy év után Lévai nyilvánosságra hozta az írásokat, de csak a tejes mértékben hiteles adatokat. A publikáció a magyar katona-hadifoglyok oroszországi munkájáról szóló áttekintés, szót ejt a trianoni eredményekről, valamint a Tanácsköztársaság megbuktatásának közvetett okairól is. A dokumentumokat a budapesti Holokauszt Emlékközpont őrzi.
A dokumentumban U. József édesanyjának korabeli naplóbejegyzései olvashatóak, melyeket férjéhez írt, de levél sosem lett belőlük, el sosem küldte őket. Férje – a szövegbeli utalások alapján – feltételezhetően munkaszolgálaton dolgozott. A szerzőt szüleivel és kisfiával együtt Körösladányból hurcolták a szolnoki gettóba, majd onnan Heiligenkreuz-ba, egy 800 éves, kis, osztrák faluba, ahol mezőgazdasági munkát kellett végezniük. A naplót a budapesti Holokauszt Emlékközpont őrzi.
J. Árpád, a Nácizmus Üldözötteinek Bizottságát Támogató Alapítvány elnöke, 2005. május 14-i datálású anyagában emlékezik vissza az 1944 márciusában történtekre. Az antifasiszta felkelést szervező öt MIKÉFE-fiút név szerint is megemlíti. Az akció lényege a katonák lefegyverzése, majd a német csapatok megtámadása lett volna. A Magyar Királyi Hadbíróság halál-, illetve súlyos börtönbüntetéseket szabott ki az incidens nyomán. A dokumentumot a budapesti Holokauszt Emlékközpont őrzi.
K. Róbertné S. Etelkáról, aki köztisztviselőként az „elesett emberek pártfogója” volt. Az Újság nevű liberális lapnál gépíróként kezdte, majd a Vasas SC tornász szakosztályának titkára. Részt vett a hazai illegális munkásmozgalomban, illetve a Vörös Segély tevékenységében. A vészkorszak Budapesten érte. Három lánytestvérével együtt a Wesselényi utcai Gettókórházban találtak menedéket. A kéziratot a budapesti Holokauszt Emlékközpont őrzi.
S. Babi Budapestről került 1944 júliusában Auschwitzba családjával együtt. Innen egy hónap múlva Bergen-Belsenbe vitték, ahonnan Köln közelébe, az esseni Krupp gyárba szállították, ahol a német hadsereg számára állítottak elő légvédelmi és páncéltörő ágyúkat. A szovjet front közeledtével a tábor lakóit útnak indították Nyugat felé. Előbb vonaton utaztak, majd egy hónapon át gyalogoltak. Április 30-án amerikai csapatok szabadították fel. A napló töredékpapírokra lejegyzett kézirat. Kezdő dátuma 1944. március 17. Ekkor már úton volt a rabmenet. Utolsó bejegyzése még jóval az amerikai csapatok érkezése előtt, 1944. április 10-én kelt. A visszaemlékezést a budapesti Holokauszt Emlékközpont őrzi.
.jpg)
.jpg)
