A barna réti héja hossza 45-55 cm, szárnyfesztávolsága 115-140 cm. Sekély édesvizű tavakon és ritkán mezőgazdasági területeken költ. Költöző madarunk, Afrikában telel. Apró emlősökkel, madarakkal, rovarokkal táplálkozik. Magas nádasokban fészkel. A legnagyobb rétihéja, nagyobb az egerészölyvnél, de a teste karcsúbb, szárnya keskenyebb, farka hosszabb.
A búbos vöcsök Európa és Ázsia nagy részén megtalálható. Rendszeres fészkelő madarunk, hazánkban március és november között fordul elő, de találkozhatunk áttelelő példányokkal is. Téli tollruhájának hasi része, valamint nyakának elülső fele és az arca fehér színű. Szeme vörös, csőre rózsaszín, a fejtető, valamint nyakának hátsó része, háta és szárnyai sötétbarna színűek. Költési időben könnyen felismerhető fekete szarvszerű tollfülei és vöröses színű tollgallérja alapján. Táplálékát kisebb halak, rovarok, kétéltűek és növényi anyagok alkotják. A nádból, gyékényből és hínárból álló fészkét halastavak, holtágak, mocsarak part menti, vízinövényekkel sűrűn benőtt részén építi fel. Magányosan fészkelő, a fészekalj nagysága 5-7 tojásból áll. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.
A gólyatöcs 33-36 cm hosszú madár a csőrével együtt, ami kb. 6.5 cm. Gyakran keres fel sekély, sós-vagy édesvizű folyótorkolatokat vagy egyéb vizeket. Vonuló madarunk. Magyarországon kis számban költ az Alföldön, fészke kibélelt mélyedés. Főleg rovarokat fogyaszt. Hosszú lába alkalmassá teszi a sekély vízben való táplálékszerzésre. Különlegesen kecses madár, vékony egyenes csőrével, hosszú vöröses- rózsaszínű lábaival és fekete-fehér tollazatával összetéveszthetetlen. Röptében fejét és lábát kinyújtja. A költési időszakban zajos, egyébként csendes madár. Hangja hasonlít a gulipánéra. A telep közelében lévő ragadozókat hangos és reszelős „kreet, kreet” hanggal zavarja el. A kitömött madár a Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum tulajdona.
A kisvöcsök hossza 23-29 cm. Növényzettel beborított kis tavak szélén költ. Gyakran nálunk telel. A legkisebb vöcsök, a récefiókával könnyen összetéveszthető. Nyaka rövid, alakja igen zömök, testének hátulsó részén a tolla borzolt, apró csőre egyenes, csőrtöve feltűnően sárgásfehér. Tollazatának színe barnás, barnássárga, homokbarna, fekete és fehér. Változóan magas a hangja – bíí-ipp és bip, bip messze hangzó hangokat ad ki. Hangja időnként messzire elhangzó magas trillázássá gyorsul fel, gyakran kórusban hallható. A Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum tulajdona a preparátum.
Egry Józef 1883. március 15-én született Zalaújlakon, és 1951. június 19-én halt meg Badacsonyban. Egry József Kossuth-díjas festő és grafikust a Balaton festőjének nevezték. Szülei egy pereskedés miatt minden vagyonukat elvesztették, és koldusszegényen költöztek a fővárosba. Már gyermekkorában egy díszítő festő műhelyében lett mindenes - ekkor derült ki, hogy ügyesen rajzol és fest. Művészeti tanulmányait későn kezdte. Lyka Károly támogatásával Párizsban, a Julian Akadémián kezdhetett tanulni, de itt még talált magára. A képeit 1910-től kezdte kiállítani, és az 1920-as évektől kezdve viszont csaknem kizárólagos témája a Balaton volt. Először az expresszionizmus formanyelvén fejezte ki magát, majd egyéni stílust teremtett. E sajátos technikájú (olajpasztell festésű) képei a legismertebbek: Szegény halászok, Visszhang, Vitorlaigazító. Számos képe van a Magyar Nemzeti Galériában. Utolsó befejezett műve az 1944-es Aranykapu. A festő 1948-ban az elsők között kapta meg a Kossuth-díjat. _x005F_x000D_ _x005F_x000D_
