A debreceni székhelyű Vojtina Bábszínház előadásának jelenete tekinthető meg a képen. A cím: "Én kicsike vagyok, nagyot nem mondhatok" utal az énkép alakulására is. A bábszínház névválasztását Arany János Vojtina Ars poetikája című verse ihlette. Az 1975-ben együttesként induló Vojtina Bábszínház Arany minden sorát magáénak vallja, mert tiszta, őszinte szót, igaz tetteket, méltóságot sugároz, mert mértéket adott és ad mindenkor. A kép a debreceni Vojtina Bábszínház tulajdona.
A Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum tulajdonában nyaktekercs (Jynx torquilla) preparátum a természettudományi gyűjtemény részét képezi. Ez a madár Európa legtöbb országában elterjedt, Magyarországon áprilistól szeptember végéig található meg, hosszú távú vonuló madár, Afrikában telel. Ligetes, rétekkel tarkított erdők, parkok, gyümölcsösök lakója. Mérete 15-18 cm, háta szürke, barna-fekete foltokkal, torka sárgásfehér, melle és hasa szürkés. Fő tápláléka a hangya és hangyabáb, melyekhez úgy jut, hogy nyelvét bedugja a hasadékokba, a hangyaboly réseibe, majd a rámászó rovarokkal együtt visszahúzza azt. Alkalmilag hernyókat és apró rovarokat is fog. Költéséhez harkályok által vájt odvakba költözik be, 7-12 fehér színű tojást rak. Veszély esetén jellegzetes fejmozgásokat végez, erről kapta nevét is. Hazánkban védett, eszmei értéke 50000 forint.
A debreceni Nagyerdei Kultúrparkot 1958-ban alapították. 1961 óta összevonva működik a Vidámparkkal. A kultúrpark területe 1994 óta természetvédelmi oltalom alatt áll. Nem csak mint állatkert működik, hanem egyre inkább növénykerti feladatokat is ellát. Találhatók itt olyan állatok, melyek Magyarországon csak a kultúrparkban láthatók, mint például a nyerges gólyák, a fuvolázómadár.
A képen a Debreceni Színház egyik 1880-as darabjának, a Három pár cipő című darabnak a színlapja látható. Debrecen állandó kőszínházát 1865 őszén avatták fel. Az ünnepélyes megnyitó október 7-én volt Jókai Mór prológusával, majd Katona József Bánk bánjának ünnepi előadásával. A színház kezdetben komoly anyagi gondokkal küszködött, de a képen látható darab bemutatásakor a színház vezetését Mándoky Béla konzorciuma látta el, a konzorcium műsorpolitikája pedig változatos és igényes volt, és így a bevételek sem maradtak el. A színháztörténeti relikvia a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárában lelhető fel.
A versmondó miközben verset szaval, és reprodukálja a költői alkotást, közben azt a hatást is kelti, hogy az elszavalt vers itt és most születik meg, mint előadott mű, egyben saját élmény és olvasat is. A versmondás, vagy szavalás általában lírai művek művészi igényű előadását jelenti. Számos színészünk szavalt verseket, talán a legjellegzetesebb előadónk Latinovits Zoltán volt. A fotó a Kecskeméti Ifjúsági Otthon tulajdona.
