Aggteleket, mint magyarok lakta települést elsőként egy 1295-ös oklevél említi "Ogogteluk" néve. Az Aggteleki Bioszféra rezervátum területe (20 170 ha) nagy részben átfed az Aggteleki Nemzeti Park területével. Elsősorban különleges földtani kincsei, faunisztikai értékeket is megőrző barlangrendszerei, illetve karsztterületeinek egyedülálló és rendkívül fajgazdag állat- és növényvilága, az ország több endemikus fajának előfordulása indokolta kijelölését – olvasható az Aggteleki Nemzeti Park honlapján. Az Aggteleki- és Szlovák-karszt barlangjai 1995 óta a Természeti Világörökség részei.
A Debrecenben található császárfa 1975 óta védett. A fát a tulajdonos édesapja ültette még 1962-ben. A Nádor u. 17. számú ház előtt közterületen áll ez a kínai eredetű, nálunk a század elején gyakran ültetett császárfa, mely a dél-európai parkok, utcák kedvelt fája. Még lombfakadás előtt – nálunk általában március elején – virágba borul. Áttelelő virágbimbóiból napok alatt bontakoznak ki a nagy liláskék, rendkívül illatos, „trombita”- virágok. A kora tavasszal még lomb nélküli, lila köntösbe öltözött fa gyönyörű látvány. Sajnos a fa nedvkeringése fokozatosan romlik, melynek nyomai a korona több pontján is megfigyelhetők. A császárfa az Alföldön ritkaság.
A Debrecenben álló fa kora: 100-110 év, magassága: 24-26 m. Kártevője kevés akad és jól tűri a városi klímát is. A sószennyezésre viszont érzékeny. Mivel kedveli a mély termőrétegű, jó víz- és levegőgazdálkodású talajokat, ezért a dél-nyírségi homokos vidék és a hajdúsági löszhát határán húzódó Nagyerdő talajtani viszonyai ideális termőhelyet biztosítottak a platán számára.
A Debrecenben található fa kora: 60-70 év, magassága: 17-18 m, 1995 óta védett. A juhar a „védett” diófacincér élőhelye is. Ez a rovar az egyik legnagyobb cincérünk, melynek lárvája egyes fafajok törzsében 3-4 éven át fejlődik. A lárva idősebb nyár-, fűz- és más lombos fában táplálkozik, ezért elképzelhető, hogy a hegyi juhartól néhány méterre álló két tekintélyes méretű jegenyenyárfa több értékes lárva, illetve imágó élőhelye. Mivel a telken álló fák értékes rovarfajok potenciális élőhelyéül is szolgálnak, ezért ezek védelme is kiemelkedő jelentőséggel bír.
A kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum tulajdonában lévő préselt növény képe. A múzeum anyagait 1877-ben kezdték gyűjteni az akkor még Somogyvármegyei Régészeti és Történeti Társulat tagjai. A gyűjteményt Gönczi Ferenc néprajzkutató alakította múzeumi anyaggá 1909-ben. Később ide került az 1355 darabból álló Rippl-Rónai hagyaték. A múzeum 1951-ben vette fel Rippl-Rónai József nevét.