A Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum tulajdonában lévő vörös gém (Ardea purpurea) preparátum a természettudományi gyűjtemény részét képezi. A vörös gém a mérsékelt és a trópusi éghajlati övezetek lakója, az európai példányok a telet Afrikában töltik. A fajjal sekély édesvizek, mocsarak, nagy kiterjedésű nádasok, szikes rétek környékén találkozhatunk. A madár átlagos testhossza 78-90 centiméter között mozog, míg szárnyfesztávolsága elérheti a 120-150 centimétert is. A nemek egyformák, bár a hímek némileg nagyobbak: átlagos testtömegük 0,6-1,2 kilogramm míg a tojók csak 0,5-1,1 kilogrammot nyomnak. Nevét az ivarérett példányok fekete csíkokkal tarkított vörösesbarna nyaki tollazatáról és gesztenyeszínű begyéről nyerte el.A párzási időszakban a kifejlett példányok tollazata világosabb, színesebb lesz. A párzást különféle pózokból álló násztánc előzi meg. Az évi egy fészekalj 4-6 tojásból áll, amik 25-28 nap múltán kelnek ki. A fiókák 55-65 nap múltán repülnek ki, addig mindkét szülő táplálja őket. Elsősorban rovarokkal, halakkal, kétéltűekkel táplálkozik. A mérsékelt éghajlati övben hosszú távú vonuló madár, kora ősszel indul Afrikába, majd tavasszal tér vissza fészkelni Európába.
A képeken Dutra UE-28 típusú univerzális traktor látható. A jármű rendszere: négyütemű, előkamrás Diesel, összkerékmeghajtású. Csepel DT-213-as motor hajtja. A hengerek száma 2 db. Fordulatszáma 1650 1/perc és a Teljesítménye 28 LE sebességváltója 2x3 fokozatú, szorzó rendszerű, mászó sebességfokozattal. 1958-ban készült el az UE-28 típusjelzésű, a traktorcsalád ötödik változata, minden típust az abc betűivel láttak el: UA, UB, stb.
A Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum tulajdonában lévő nagy bukó (Mergus merganser) preparátum a természettudományi gyűjtemény részét képezi. Testhossza 58-66 centiméter, a szárnyfesztávolsága 82-97cm, testtömege 900-2100g. A tojó kicsit kisebb, mint a hím. A hím feje és háta fekete, fejhez simuló tollüstökkel. A tojó feje vörösesbarna, háta kékesszürke. Hegyes, a csúszós halak megfogására alkalmas csőre van. Általában 10-20cm közötti halakat fogyaszt, megeszi a rákokat és más gerincteleneket. Ritkán elfogyasztja a békákat, kisemlősöket és növényi anyagokat is. Nagyon jó úszó, táplálékáért mélyre is lemerül. Fészkét korhadt fák üregébe rakja, és pehelytollal béleli ki. A fészekalj 7-9 tojásból áll, melyeken 32 napig kotlik. A fiókák kikelésük után 24-36 órával már elhagyják a fészket, és 8-10 nap múlva már kis halakat is fognak. A költésben és a fiókák felnevelésében csak a tojó vesz részt. Magyarországon rendszeres átvonuló madár, enyhe teleken egyes példányai át is telelnek. Kisebb csapatokban halban gazdag tavaknál és folyóknál tűnik fel. A Dunakanyarnál észlelték a legtöbbször.
A nílusi ludat bemutató információs tábla a debreceni Nagyerdei Kutúrparkban található. A tábla tartalmazza a fajt leíró információkat, térkép segítségével mutatja be elterjedését, a tábla tetején pedig az élőlény tudományos (latin), német és angol elnevezése olvasható. A képeken jól megfigyelhető az állat színezete és testfelépítése. A főbb adatok, mint a testhossz, testtömeg, tojások száma és a költési idő hossza a tábla alján kerültek kiemelésre.
Debrecen Város Természeti Emlékei - Páfrányfenyő (Hajnal u. 15. sz.)
Leírás
A védett páfrányfenyőt Debrecenben, a Hajnal u. 15. szám alatti ingatlanon találhatjuk. Az ingatlan épületében helyezték el az Országos Munkabizottsági és Munkaügyi Felügyelőséget, ezért csak korlátozottan, az intézmény vezetőjének engedélyével látogatható. Ezt a gyönyörű páfrányfenyőt a korábbi tulajdonos ültette. E fafaj e térségben ritka, a felügyelőség udvarán álló egyed a város három legszebb páfrányfenyőjéhez tartozik. Fajának legjobb egészségi állapotú képviselője a város területén álló védett egyedek közül. Koronaformáját némileg módosítják a közelében álló irodaépületek. Törzse ép, egészséges magassága az első elágazásig 380cm! Debrecen második legnagyobb páfrányfenyője, 1994 óta védett, de további óvása is feltétlenül indokolt.
