Melyik a legsikeresebb magyar évszázad? Gyarapodásban, győzelemben, eredményekben a leggazdagabb? Ha Szent Istvánét nem számítjuk, aligha kérdés, hogy a 19. század nyerné ezt a pálmát. Ebben a tíz évtizedben hatalmasabbat fordult az ország kereke, mint a megelőző nyolcvanban. Kibontakozott a polgárosodást megalapozó reformkor, győzött a parlamentáris államot megteremtő forradalom, veresége ellenére is összekovácsolta a nemzetet a szabadságharc, kiépült a modern piacgazdaság és a polgári társadalom. Megalkotta életművét Széchenyi és Kossuth, Petőfi és Arany, Liszt és Munkácsy. Mi minden változott kőben, vasban, gondolatban - és mi volt az ára vérben, könnyben, verejtékben? Csorba László könyvét a Pannonica Holding jelentette meg 2000-ben, Budapesten, a Magyar Századok sorozatban.
A 17-18. század fordulója az európai történelemben nem járt korszakos változással. Hazánk történetében azonban kétségtelenül olyan folyamatokat indított meg, amelyek alapjául szolgálhattak a 19. században végbemenő polgári átalakulásnak. Hagyomány és változások éltek egymás mellett, nemritkán elválaszthatatlanul összefonódva. E kettősséget kívánja bemutatni a sorozat 18. századi kötete. ifj. Barta János könyvét a Pannonica Holding jelentette meg Budapesten, 2000-ben, a Magyar Századok sorozatban.
A 15. század a magyar történelem változatos, küzdelmes évszázada. Olyan közismert személyiségek neve jut eszünkbe erről az időszakról, mint Zsigmond király, Hunyadi János vagy fia, Mátyás király. Könyvünk ugyan a 15. század címet kapta, ám ennél hosszabb korszakot ível át. 1402-3 táján kezdődik, és az 1526-os mohácsi csatával fejeződik be. Mindkét időpont fontos korszakhatárt jelöl. E „hosszú 15. században" Magyarország továbbra is a kontinens vezető hatalmai közé számított. Lehetőségeit azonban egyre inkább behatárolta a növekvő török veszély. A hódítók elleni küzdelem mind jobban kimerítette az ország erejét. Draskóczy István művét a Pannonica Holding jelentette meg 2000-ben Budapesten, a Magyar Századok sorozatban.
Magyarország történetében a 14. század kezdete, az 1301-es év természetes korszakhatár: ekkor halt ki férfiágon az Árpád-ház. A trónviszály zavaros éveit követően a század történetének nagy részére az Anjou-ház tevékenysége nyomja rá bélyegét. Két kiváló tehetségű, nagy formátumú uralkodó ült a trónon. Károly Róbertnek elévülhetetlen érdemei voltak a kiskirályok hatalmának megtörésében. Ha ez nem következik be, a meggyengült, részekre szabdalt Magyarország könnyen valamelyik erősebb szomszédja martalékává lett volna. Nagy Lajos szintén sokat tett azért – különösen uralma második felében-, hogy az ismét megerősödő nagybirtokosok uralmát ügyes belpolitikájával, az egyes hatalmi csoportosulások közti egyensúlyozással, bizonyos pozíciók átengedésével, a köznemesség erőire támaszkodással korlátok közé szorítsa. Bertényi Iván művét a Pannonica Holding jelentette meg a Magyar Századok sorozatban, 2000-ben Budapesten.
A romlás és épülés kontrasztja jellemzi a 13. századot. A királyság elerőtlenedése sok bajt hozott az országra: belviszályokat, erőszakot, külső kiszolgáltatottságot, feltartóztathatatlan mongol inváziót, a század utolsó harmadában pedig anarchikus báróuralmat és tartományi széttagoltságot. Ám az Árpádok hatalmának hanyatlása az országlakosok erőgyarapodásával és szabadabb életlehetőségeinek megnyílásával párhuzamban – sőt következtében – ment végbe. A királyság társadalmi, gazdasági rendjének megújulásához a régi hatalmi, kormányzati szervezet válságán és összeomlásán keresztül vezetett az út. Almási Tibor könyve a Magyar Századok sorozatban jelent meg 2000-ben Budapesten, a Pannonica Holding gondozásában.
