Általános

Cím

Martyn Ferenc: Csendélet gyümölcskosárral (olajfestmény, 1956)

Leírás

Martyn Ferenc festő- és grafikusművész Csendélet gyümölcskosárral (1956) című absztrakt (nonfiguratív - konstruktivista - szürrealista) olajfestményét a 2016-os esztendőben az alkotó tiszteletére rendezett, a monumentális életművet gazdag képanyaggal prezentáló emlékkiállításon tekinthették meg a látogatók a kaposvári Vaszary Képtárban. Martyn Ferenc (Kaposvár, 1899. június 10. – Pécs, 1986. április 10.): festő, grafikus, kerámikus, Munkácsy-díjas (1962), érdemes (1970) és kiváló művész (1978), Kossuth-díjas (1973). Rokona, Rippl-Rónai József házában eltöltött ifjú- és gyermekkora során ismerkedett meg először a francia szürrealizmussal, majd a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula, Vaszary János és Réti István mellett folytatott tanulmányokat. 1926-40 között Párizsban élt, kapcsolatba került a legújabb festészeti irányzatokkal, Chirico metafizikus szürrealizmusával, s 1933-ban csatlakozott az Abstraction-Création művészcsoporthoz. Részt vett kiállításaikon, szinte valamennyi európai országban megfordult. Magyarországon a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) csoport tagjává választotta, s 1929-ben az ő meghívásukra mutatkozott be a Tamás Galériában. 1939-re kialakult festői világa, amelynek alapja a síkban megoldott tér és mozgás, s a valóság elemeinek elvont, szublimált megjelenítése. Mindehhez a színek tisztasága, rendje és egymással kölcsönhatásban érvényesülő harmóniája járult. 1940-ben hazatért, s 1945-ben véglegesen Pécsett telepedett le. 1945 után egyik megalapítója volt a Galéria a Négy Világtájhoz nevű kiállítóhelyiség köré csoportosuló Elvont Művészek Csoportjának. Az 1940-es években európai iskolázottságú festményei mellett a modern magyar szobrászat első kísérleteit hozta létre, s átütő erejű grafikai sorozatát, A fasizmus szörnyetegeit. A háborút követően a nonfiguratív irányzatok egyik legfontosabb hazai képviselője és kiteljesítője volt. Művészetét a látvány és az emlék geometrikus, absztrakt formákban való megragadása jellemzi az élmény, a látottak erejének visszaadásával. Dinamizmus és a tiszta színek harsány harmóniája uralja képeit. Több irodalmi műhöz készített illusztrációt, illetve az írói gondolatot kísérő rajzot. Ezeken nem csupán egy-egy epizódot jelenít meg, hanem hiteles érzékletességgel láttatja a szereplőket is. Életművében az absztrakció és a valóságlátás nem szakad el egymástól. Természeti, tárgyi, emberi hivatkozások vannak jelen a képek rejtett világában. Egyrészről a szabadságvágy különböző szimbólumai, másrészről a magyar folklór és az antik mitológia elemei figyelhetők meg a rajzokon és festményeken. A pontos megfigyelésen alapuló ábrázolástól a konstruktív koncepciókon át a geometrikus és spontán absztrakciókig, a látvány, emlék, belső lényeg megragadásának minden rétegében otthonos - mind a festészet mind a rajzművészetet tekintve. Színvilága, formanyelve sokban merít a zenéből és napi kultúra rekvizitumaiból. A zene hangjait vonalakban és színekben élte át, számára a zene ritmust és harmóniát jelentett. Számos irodalmi remekmű kiváló illusztrátora. Plasztikával, kerámiával is foglalkozott. Martyn Ferenc polihisztor művész: korának teljességét igyekszik felfogni és kifejezni, a magyar avantgárd és absztrakt művészet emblematikus alakja.

Kompetencia

Műveltségi terület

Anyanyelvi kommunikáció

Általános

Cím

Gonda Zoltán: Apokalipszis – Az ötödik pecsét (olajfestmény, 2000-2010)

Leírás

Gonda Zoltán festő- és grafikusművész Apokalipszis – Az ötödik pecsét (2000-2010) című olajfestményét a 2013-as esztendőben az alkotó 70. születésnapja tiszteletére rendezett, a grandiózus életművet gazdag képanyaggal prezentáló jubileumi kiállításon tekinthették meg a látogatók a debreceni Kölcsey Központ Bényi Árpád Termében. Gonda Zoltán képzőművész 1943-ban született Nyíregyházán. A négy gyermekes szegény családban szerzett ötvenes évekbeli élmények gondolkodásának alappilléreivé váltak. 1966-ban Debrecenben, majd 1973-ban Budapesten szerzett bölcsészdiplomát. A debreceni Képzőművészeti Körben végezte művészeti tanulmányait, ahol Félegyházi László, Menyhárt József és Bíró Lajos voltak a mesterei. Évekig Balassagyarmaton működött, számos európai, afrikai, ázsiai országban járt tanulmányúton. 1965-től rendszeresen szerepel csoportos és egyéni kiállításokon. Két évtizeden át csak grafikával foglalkozott, s hosszú csend után 1995-től kezdett el újra rendszeresen festeni: azóta több országos és külföldi kiállításon mutatkozott be festményeivel. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesületének, a Szolnoki Tisza Művésztelep alapító tagja. Szabadúszó alkotó, számos tipográfiai-művészeti munkát jegyez. „Hiszem, hogy aki új világot szeretne teremteni saját eszközeivel, hasznára lehet az emberiségnek – vallja Gonda Zoltán. S ebben a rövidke mondatban benne foglaltatik az alkotó ember vágya, de célkitűzése is. Ebben a hitben körvonalazza sajátos festői, grafikai arcélét, teremt újszerű látványvilágot, óhajt egy aprócska téglával hozzájárulni a nagy egészhez, az emberiség boldogulásához. Mert mit is csinál valójában Gonda Zoltán a művész és az ember? A két fogalmat akár ketté is választhatnám, az életmű érdekében ezt néha kénytelenek vagyunk megtenni. Esetünkben azonban – érzésem szerint – a művész úgy alkot, ahogyan világnézete, erkölcsi normái diktálják. Egyszóval önmagát adja mindabban, amit vizuálisan megfogalmaz. Művészként feldolgozza, absztrahálja, a gondolati szférába menekíti, majd sajátos eszközeivel összegzi és vizualizálja a látottakat. Mert Gonda Zoltán nem ábrázol, hanem érzelmei és tudatalattija erőteljes hömpölygésének engedelmeskedve, egyfajta állandó, nemes transzban alkot. 21. századi modern sámánként, az őselemek, föld, víz, levegő, s nem utolsósorban a tűz ihletésében, dinamikus ecsetvonásokkal ’pergeti meg’ sámándobként használatos festővásznát, új világot teremtve és újrateremtve. A pillanatnyi látvány csak ürügy számára: elindítja azt az érzelmektől fűtött gondolatsort, amely valóságfoszlányokba burkolt szín-foltokban vagy autonóm szín-játékokban ölt testet. Spontánul áradó, széles ívben hömpölygő szín-folyama valósággal feleselni látszik a gondosan megmunkált felületekkel. De nem ez az egyetlen, látszólagos ellentmondás Gonda alkotói módszerében. A művész gyakorta részleteire bontja a világot a szó átvitt, de legszorosabb értelmében is, elkészíti ennek a spontán, analizáló tevékenységnek a művészi térképét, hogy aztán az önállóan is értelmezhető mozaikkockákat egyetlen, nagyvonalú gesztussal átfogó kompozícióvá alakítsa. Erőteljesen emberközpontú festészet ez, még akkor is, ha az ember, vagy alkotásain keresztül keze nyoma konkrétan nem mindig fedezhető fel a munkákon. Alkotójuk emberszeretete, kifejezett kommunikációs vágya viszont minden esetben átsüt a festményeken, grafikákon.” (Németh Júlia művészeti író)

Kompetencia

Műveltségi terület

Anyanyelvi kommunikáció

Általános

Cím

Kora bronzkori lábas tál

Leírás

”Nézem ezt a lábakon álló kis tálat, és azon gondolkodom, vajon mire használhatta a bronzkor embere. Vagy inkább asszonya, mert az asszonyok dolgoztak az edényekkel, a férfiak a fegyvereket, szerszámokat forgatták. Mit ehettek belőle a szigetszentmiklósi Felső Ürge-hegyi dűlőben, mielőtt a rég eltűnt település temetőjében elásta valaki. Mert nem sírban találták meg az M0-ás körgyűrű építését megelőző feltáráson a régészek, hanem egy különálló gödörben eltemetve, egy kis füles csészével együtt. A temetőben egyébként 209 sírt tártak fel, volt, ahol megtalálták a csontmaradványokat, volt, ahol csak a hamvakat tartalmazó urnát, vagy csak a hamvakat egyszerűen elszórva. Ha volt csontváz, akkor szembetűnő volt, hogy a férfiak a bal oldalukra, a nők pedig éppen a másikra fordítva lettek a sírokba fektetve, de arcuk minden esetben a felkelő nap felé nézett, mintha ők is a feltámadást várták volna. És ami még érdekes, volt 29 jelképes sír is, amiben nem voltak emberi maradványok, csak fegyverek: tőrök, nyílhegyek és csuklóvédők. Mert évezredes szokás volt az, hogy a közösség tagja akkor is kapott otthon sírhelyet, ha egy hadjáratban, vagy éppen vadászat közben lakóhelyétől távol halálozott el. Ilyen sír arany és ezüst mellékleteit mutatták be nemrégiben a Nemzeti Múzeumban, a gazdag hun harcos, akinek bemutatták a 420 és 450 között készült használati tárgyakból álló, lópatkó alakot mutató csoportokban elásott áldozatot, még az is lehet, hogy Attila itáliai hadjáratában veszítette el az életét. Mint ahogy az is előfordulhat, hogy ezt a lábas tálat és a füles bögrét egy olyan lány, vagy asszony emlékére vitték ki a temetőbe, aki valamikor réges-régen ott a szigetszentmiklósi közösségben nagyon sokat jelentett valakinek. Az viszont biztos, hogy a most a Szentendrei Ferenczy Múzeum által 3D-ben is digitalizált edény a kora bronzkori harangedényes népesség hagyatéka a Krisztus előtt 2600–2200 közötti időszakból. Amikor Európa-szerte, a Brit-szigetektől az Ibériai-félszigetig, és a mai Lengyelország és Magyarország területéig elkészítették ezeket a főként temetkezésekből előkerült, harang alakú, tűzvörös színű, bepecsételt díszítésű edényeket.” (Pálffy Lajos: Amikor harangedényeket készítettek egész Európában)http://mandarchiv.hu/cikk/6336/Amikor_harangedenyeket-keszitettek_egesz_Europaban

Kompetencia

Évfolyam

Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Cs. Horváth Judit: Újra megteremtett kapcsolat

Leírás

A hívóképen látható, Cs. Horváth Judit akrilfestményéről készült felvétel a Debreceni Művelődési Központ belső archívumának részét képezi. „A kiállítás egyik elgondolkodtató festménye a tárlat címadó képe: Újra megteremtett kapcsolat, mely szinte magába sűríti a művész látásmódjának lényegét. Egy önmagába tekintő, kontemplatív állapotban lévő kislányt pillanthatunk meg, aki végtelenül nyugodtan szemléli önmaga belső rezdüléseit, arcán az az örökérvényű nyugalom érezhető, ami a Szidharta hercegről készült műveken is felfedezhető, de mégis a gyermeki tisztaság s ártatlanság hatja át. A kép címe Balogh Béla egyik könyvéből származik, utalva a religio, vallás eredeti értelmére. A vallásra használt latin religio szó jelentése annyi, mint »újra megkötni« valamit. A szellemi, spirituális világgal meglelt kapcsoltra is utal. Eszünkbe juthat Frithjof Schuon Vallások transzcendens egysége című műve, ahol hasonló gondolatokkal találkozhatunk. A festmény címe az aranykori állapot újrafelfedezése, melyet az embernek önmagában helyre kell állítani. Az aranykor Hamvasnál is kulcsfogalom arra utal, amikor »minden dolog és lény a helyén volt, s zavartalan volt az egység«, arról is ír, hogy »minden időben jelen van, ha akad, aki megvalósítja«. Úgy érezhetjük a képen megjelenő kislány az, aki ezt a feladatot felvállalja.” (Gárdonyi Sándor). „Cs. Horváth Judit tanulmányait az Eszterházy Károly Főiskolán és a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán végezte, jelenleg művésztanár. Alkotásaival gyakran szerepel csoportos és egyéni kiállításokon, 2012-ben és 1999-ben a Debreceni Őszi Tárlat nívódíjasa volt. A 2016-os „Benned létező” c. kiállítást a 2010-es „Közelítés” és a 2013-as „Újra megteremtett kapcsolat” c. önálló tárlatai előzték meg. Művészetére nagy hatással volt Kállai Ernő: „A természet rejtett arca” című munkája. Korábbi alkotásaiban, a mikro- és a makrovilág közötti megdöbbentő hasonlóságot, párhuzamot mutatta be. Képei elmélyült szellemi filozofikus látásmódról, érzékenységről árulkodnak – megidézve az egységtudatot – a természettel és minden élővel való „közösség” ábrázolását, mely az alkotó gondolkodásmódját is meghatározza. Őszinte és igaz természetszeretet, a teremtett világ iránt érzett felelősségvállalás sugárzik a műveiből, bensőséges kapcsolatot ápol mindennel, ami él. A természeti formák felmagasztosulnak finom koloritjának köszönhetően, hiszen minden értéket és nemességet rejt magában."(https://www.cshorvathj.com/magamrol.html)

Kompetencia

Műveltségi terület

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Általános

Cím

Martyn Ferenc: Kísérőrajz költeményhez III. (eredeti grafika - vegyes technika, Berzsenyi Emlékkönyv illusztráció, 1976)

Leírás

Martyn Ferenc festő- és grafikusművész Kísérőrajz költeményhez III. című vegyes technikával készített grafikája 1969-től a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében található. A grafikai alkotás több évtizedes alkotói tevékenység során született szerves kollekció eleme, amely a magyar felvilágosodás legendás alakja, Berzsenyi Dániel születése kétszázadik évfordulója tiszteletére a költő életrajzi dokumentumainak eddigi legteljesebb gyűjteményeként megjelenő Berzsenyi Emlékkönyv (szerk.: Dr. Merényi Oszkár, Kaposvár - Szombathely, 1976) írásos anyagának illusztrációjaként került publikálásra. Martyn Ferenc (Kaposvár, 1899. jún. 10. – Pécs, 1986. ápr. 10.): festő, grafikus, kerámikus, Munkácsy-díjas (1962), érdemes (1970) és kiváló művész (1978), Kossuth-díjas (1973). Rokona, Rippl-Rónai József házában eltöltött ifjú- és gyermekkora során ismerkedett meg először a francia szürrealizmussal, majd a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula, Vaszary János és Réti István mellett folytatott tanulmányokat. 1926-40 között Párizsban élt, kapcsolatba került a legújabb festészeti irányzatokkal, Chirico metafizikus szürrealizmusával, s 1933-ban csatlakozott az Abstraction-Création művészcsoporthoz. Részt vett kiállításaikon, szinte valamennyi európai országban megfordult. Magyarországon a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) csoport tagjává választotta, s 1929-ben az ő meghívásukra mutatkozott be a Tamás Galériában. 1939-re kialakult festői világa, amelynek alapja a síkban megoldott tér és mozgás, s a valóság elemeinek elvont, szublimált megjelenítése. Mindehhez a színek tisztasága, rendje és egymással kölcsönhatásban érvényesülő harmóniája járult. 1940-ben hazatért, s 1945-ben véglegesen Pécsett telepedett le. 1945 után egyik megalapítója volt a Galéria a Négy Világtájhoz nevű kiállítóhelyiség köré csoportosuló Elvont Művészek Csoportjának. Az 1940-es években európai iskolázottságú festményei mellett a modern magyar szobrászat első kísérleteit hozta létre, s átütő erejű grafikai sorozatát, A fasizmus szörnyetegeit. A háborút követően a nonfiguratív irányzatok egyik legfontosabb hazai képviselője és kiteljesítője volt. Művészetét a látvány és az emlék geometrikus, absztrakt formákban való megragadása jellemzi az élmény, a látottak erejének visszaadásával. Dinamizmus és a tiszta színek harsány harmóniája uralja képeit. Több irodalmi műhöz készített illusztrációt, illetve az írói gondolatot kísérő rajzot. Ezeken nem csupán egy-egy epizódot jelenít meg, hanem hiteles érzékletességgel láttatja a szereplőket is. Életművében az absztrakció és a valóságlátás nem szakad el egymástól. Természeti, tárgyi, emberi hivatkozások vannak jelen a képek rejtett világában. Egyrészről a szabadságvágy különböző szimbólumai, másrészről a magyar folklór és az antik mitológia elemei figyelhetők meg a rajzokon és festményeken. A pontos megfigyelésen alapuló ábrázolástól a konstruktív koncepciókon át a geometrikus és spontán absztrakciókig, a látvány, emlék, belső lényeg megragadásának minden rétegében otthonos - mind a festészet mind a rajzművészetet tekintve. Színvilága, formanyelve sokban merít a zenéből és napi kultúra rekvizitumaiból. A zene hangjait vonalakban és színekben élte át, számára a zene ritmust és harmóniát jelentett. Számos irodalmi remekmű kiváló illusztrátora. Plasztikával, kerámiával is foglalkozott. Martyn Ferenc polihisztor művész: korának teljességét igyekszik felfogni és kifejezni, a magyar avantgárd és absztrakt művészet emblematikus alakja.

Kompetencia

Műveltségi terület

Anyanyelvi kommunikáció