216 - 220 találat a 662 közül.      

Martyn Ferenc: Hegyvidéki tengeri táj madarakkal

Oktatás

Általános

Cím
Hegyvidéki tengeri táj madarakkal (vegyes technika /toll és tus/, 1958)
Leírás
Martyn Ferenc festő- és grafikusművész Hegyvidéki tengeri táj madarakkal (1958) című absztrakt (részben nonfiguratív - konstruktivista - szürrealista), vegyes technikával (toll és tus) készített grafikája 1969-től a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében található. Martyn Ferenc (Kaposvár, 1899. június 10. – Pécs, 1986. április 10.): festő, grafikus, kerámikus, Munkácsy-díjas (1962), érdemes (1970) és kiváló művész (1978), Kossuth-díjas (1973). Rokona, Rippl-Rónai József házában eltöltött ifjú- és gyermekkora során ismerkedett meg először a francia szürrealizmussal, majd a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula, Vaszary János és Réti István mellett folytatott tanulmányokat. 1926-40 között Párizsban élt, kapcsolatba került a legújabb festészeti irányzatokkal, Chirico metafizikus szürrealizmusával, s 1933-ban csatlakozott az Abstraction-Création művészcsoporthoz. Részt vett kiállításaikon, szinte valamennyi európai országban megfordult. Magyarországon a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) csoport tagjává választotta, s 1929-ben az ő meghívásukra mutatkozott be a Tamás Galériában. 1939-re kialakult festői világa, amelynek alapja a síkban megoldott tér és mozgás, s a valóság elemeinek elvont, szublimált megjelenítése. Mindehhez a színek tisztasága, rendje és egymással kölcsönhatásban érvényesülő harmóniája járult. 1940-ben hazatért, s 1945-ben véglegesen Pécsett telepedett le. 1945 után egyik megalapítója volt a Galéria a Négy Világtájhoz nevű kiállítóhelyiség köré csoportosuló Elvont Művészek Csoportjának. Az 1940-es években európai iskolázottságú festményei mellett a modern magyar szobrászat első kísérleteit hozta létre, s átütő erejű grafikai sorozatát, A fasizmus szörnyetegeit. A háborút követően a nonfiguratív irányzatok egyik legfontosabb hazai képviselője és kiteljesítője volt. Művészetét a látvány és az emlék geometrikus, absztrakt formákban való megragadása jellemzi az élmény, a látottak erejének visszaadásával. Dinamizmus és a tiszta színek harsány harmóniája uralja képeit. Több irodalmi műhöz készített illusztrációt, illetve az írói gondolatot kísérő rajzot. Ezeken nem csupán egy-egy epizódot jelenít meg, hanem hiteles érzékletességgel láttatja a szereplőket is. Életművében az absztrakció és a valóságlátás nem szakad el egymástól. Természeti, tárgyi, emberi hivatkozások vannak jelen a képek rejtett világában. Egyrészről a szabadságvágy különböző szimbólumai, másrészről a magyar folklór és az antik mitológia elemei figyelhetők meg a rajzokon és festményeken. A pontos megfigyelésen alapuló ábrázolástól a konstruktív koncepciókon át a geometrikus és spontán absztrakciókig, a látvány, emlék, belső lényeg megragadásának minden rétegében otthonos - mind a festészet mind a rajzművészetet tekintve. Színvilága, formanyelve sokban merít a zenéből és napi kultúra rekvizitumaiból. A zene hangjait vonalakban és színekben élte át, számára a zene ritmust és harmóniát jelentett. Számos irodalmi remekmű kiváló illusztrátora. Plasztikával, kerámiával is foglalkozott. Martyn Ferenc polihisztor művész: korának teljességét igyekszik felfogni és kifejezni, a magyar avantgárd és absztrakt művészet emblematikus alakja.

Kompetencia

Műveltségi terület
Anyanyelvi kommunikáció
„Tengerparti tájban egymással szemben álló madárfigurák. Elöl balra haladó, szárnyait kibontó kisebb madár konkrétabb rajza.” (Hárs Éva)
„Tengerparti tájban egymással szemben álló madárfigurák. Elöl balra haladó, szárnyait kibontó kisebb madár konkrétabb rajza.” (Hárs Éva)

Játszó gyerekek

Oktatás

Általános

Cím
Kucs Béla alkotásai
Leírás
Vízen átkelő gyerekek szobra. „Kucs Béla talán nem tartozott a hatvanas-hetvenes évek nagy újítói közé; köztéri szobrai az ötvenes évektől kezdve többnyire szabatosan megformált zsánerdaraboknak számítottak, és ezt a vonásukat, a megbízható szabatosságot mindvégig megtartották. Egyszerű megfogalmazású ülő/fekvő/térdelő nőfigurái, klasszikusabb munkás- vagy bányászábrázolásai szép számmal láthatók szerte az országban. Az 1960-as évek első felében azonban volt egy szakasz, amikor jellegzetes pálcika-figuráival, egyazon nagyobb témakörben, a játszó gyermekek ábrázolásában határozottan a korszak modernizmusa felé vette az irányt. A Tornázó fiúk (1962) Budapesten, egy iskolakertben áll, a két évvel későbbi Fiatalok Komlón – ennek a sorozatnak a legkiemelkedőbb darabja pedig alighanem a háromfigurás kompozíció, a Pécsett, ugyancsak egy iskola előtt 1964-ben felállított Játszó gyerekek. A feldolgozás módja, a nyúlánk, kinyújtott karú kamaszfigurák és a tágabban értett téma persze egyáltalán nem egyedi a korszakban – rögtön itt van példának Laborcz Ferenc 1962-es, két évvel később ugyancsak Pécsett, ugyancsak kútszoborként felállított Játszó gyerekekje. (…) Kucs Béla pécsi triójában még semmi magasra törés, semmi architekturális egyensúlyozás vagy a néző első érzékelésére hatni kívánó bravúr nincsen, a három figurától mégsem tagadható el bizonyos légiesség és a geometrikus megkomponálás – de ez a földön (vagy ha úgy képzeljük el, a vízen) járva teljesedik ki az egyik leggyönyörűbb magyar Jules és Jim-szoborrá. Zsülészsim. (Truffaut klasszikusát 1962-ben mutatták be.) A középen álló lófarkas lány és a kétfelé mutató két fiú hármasa hatásához kétségtelenül hozzájárul közvetlen tere, a szélesen elterülő, mozaikkal kirakott medence, melynek túlsó felében, a szabályos középvonaltól a másik irányban is kissé eltolva áll a három figura. Evidens nézete rendkívül egyszerű, három egymás mellett álló alak. Ha viszont a szoborra pontosan felülről néznénk, szabályos cikk-cakk alakzatot látnánk, a kinyújtott karok szépséges szimmetriát testesítenek meg: A lábujjhegyre pipiskedő kicsiny lábak is a karok sugallta végiggondolt elrendezettséget mutatnak, amiben jelentősége van annak, hogy a hat láb öt külön kis posztamensen osztozik, Zsül csak ideiglenesen kerülhet Zsim elé, és Zsim is csak ideig-óráig Zsül elé, amúgy muszáj egyenlő távolságnak maradnia közöttük. Ez érzelmi-proxemikai ensemble, együttlét; nincs kitörés. Az egész kompozíció középpontjában a lány áll, „Catherine”, amint figyelmesen végigvezeti a köveken a fiúkat, óvatosan kémleli a leselkedő veszélyeket, ő irányítja két társát, a mellékszereplővé fokozott, karjaikat az ellentétes irányokba nyújtó és szimmetriában álló két fiút, akiknek a kézmozdulatában kétségtelenül rejlik valami korjelzően ideologikus sugalmazás, az „íme” didakszisa, arckifejezésük viszont semleges, közömbös, akár fejüket is elfordíthatnák a néző elől, kötőerejük az alapmozdulatban, az egymást segítő összekapaszkodásban, a felfele összefogódzkodó kezekben van. De ezek csak olyan részletek, amiket minél tovább nézünk, annál jobban beléjük ragadunk. A szobor korából jövő legmaradandóbb üzenet mégiscsak a boldog földi egyensúly, a „csak ő meg én, és ő meg ő” fenségesen magától értetődő harmóniája. Ez pedig kortalan, időtálló valami, és háttérbe tolja, eloldja a három gyerekalak felfele törekvő mozdulataiban ott rejlő heroizmust. (https://csuhai.com/2014/06/16/csak-o-meg-en-es-o-meg-o/#more-3681) A felvétel a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményének darabja. / Kucs Béla (Ózd, 1925. júl. 10. – Bp. 1984. nov. 18.) Munkácsy-díjas szobrász. Bányászcsalád gyermekeként pályakezdése nehéz volt. Dolgozott téglagyárban, bányában, volt mozdonyvezető. 1946-ban részt vett a Derkovits Kollégium megalakításában. 1948-tól 1953-ig a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt, mesterei Pátzay Pál és Mikus Sándor. Az alkotónak jelentős szerepe volt a szentendrei Parkmúzeum megszervezésében. Központi témája a közösségi élet, az emberi összefogás volt. Formanyelve realista. Monumentális plasztikái általában csoportokat ábrázolnak, a sokalakos szobrok mestere. Kompozícióinak eredetiségét a figurák számának növelésével, a valóság és stilizáltság különleges keverékével érte el. Az általa térben létrehozott játékos rendet, mely nyugalmat áraszt, az egyszerűség és a szimmetria eszközeivel a szobrászat klasszikus törvényeihez igazítja. 1968-tól megpróbálta kialakítani a többalakos, plasztikai kompozíció szabályait, melynek építőelemei az anyagszerű megoldások keresése, tömbszerűség, formai fegyelmezettség, ritmikus elrendezés. (Magyar Életrajzi Lexikon, artportal.hu)

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Szentkép Mária életéből vett jelenetekkel

Oktatás

Általános

Cím
Mária-ábrázolások
Leírás
Szentkép csipkézett papíron. A központi képen Mária holdsarlón állva, sugárkoszorúban, karján a kis Jézussal. Mindkettőjük kezében rózsafüzér, fejükön korona. A kép körül hét kisebb, Mária életéből vett jeleneteket ábrázoló képecske látható medaillonkeretben. A litográfia a budapesti Piarista Múzeum gyűjteményének része. // A különféle Szűz Mária-ábrázolásokból összeállított válogatásunkban szereplő 17–18. századi barokk kori metszeteken Mária életéből vett jelenetek (eljegyzése Szent Józseffel, az angyali üdvözlet, a dolgozó és az együtt imádkozó Szent Család, Mária mennybemenetele), illetve a Mária-kultusz egyetemes szimbólumai, valamint a piarista rend és a különböző magyar vonatkozású Mária-kegyhelyek sokszorosított kegykép-, kegyszobormásolatai (máriacelli kegyszobor és kincstári kegykép, máriapócsi könnyező Madonna-kegykép, sasvári Pieta) jelennek meg. Az ábrázolások között jellemzően a következő általánosan elterjedt típusokkal találkozhatunk: a Fájdalmas Szűzanya (Mater Dolorosa), Köpenyes (oltalmazó) Madonna, a Segítő Mária (Mariahilf), a Napbaöltözött Asszony (mandorlában, lába alatt holdsarló, feje körül 12 csillagból koszorú), illetve a Máriát mint istenanyát (Genetrix, Theotokosz: istenszülő) karjában/ölében a gyermek Jézussal ábrázoló képtípusok. / A sokszorosított metszeteknek köszönhetően a zarándokok úti céljaként számontartott búcsújáróhelyek csodatévő, gyógyító erővel felruházott kegytárgyai, kultusztárgyai az egyszerű emberek otthonaiba is eljuthattak. A kegyképekről vagy kegyszobrokról készült metszetmásolatokat sokszor hozzáérintették az eredeti kultusztárgyhoz, hogy a csodatévő, gyógyító, óvó-védő, segítő erő a másolatra is átszálljon (népi vallásosság). / Kalazanci Szent József (1557–1648) az általa alapított piarista rendet Szűz Mária, Isten Anyja oltalmába ajánlotta. A rendalapító gesztusa a piarista címerben is teljesen egyértelműen megnyilvánult, amelynek motívumai Mária nevéből az összefonódó, koronázott M és A betűk, valamint a Mária, Isten Anyja szavak rövidítése (görögül: ΜΡΘΥ) lettek. A piaristák Mária iránti tiszteletének legfőbb hordozójává a 17. század végétől kezdve a San Pantaleo-templomban található Kegyes Iskolák Királynéja (Regina Scholarum Piarum) kegykép vált, amelyet 1688-ban helyeztek el a templom főoltárán; erről később számtalan festmény- és metszetmásolat készült. / Boldogságos Szűz Mária alakja számunkra különleges jelentőséggel bír mint Magyarország védelmezője (Patrona Hungariae), miután I. Szent István király a magyar Szent Koronát és országát Máriának ajánlotta. A 15–17. században Mária Napbaöltözött Asszonyként (lába alatt holdsarlóval) való ábrázolása a törökellenes küzdelmek jelképe lett. Az országfelajánlást ünnepélyesen és hivatalosan megismételte I. Lipót császár (1657–1705): a pozsonyi országgyűlés (1687) alkalmából Máriavölgybe zarándokolt, ahol a török alól fölszabadult országot Boldogságos Szűz Máriának ajánlotta föl. A barokkban a Napbaöltözött Asszony ábrázolásából bontakozott ki a Patrona Hungariae jellegzetes ikonográfiája, melyen a Szűzanya fejére a 12 csillagú korona helyett a magyar Szent Korona, a karján ülő kis Jézus helyébe az országalma, másik kezébe a jogar került.

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Martyn Ferenc: Dukai Takách [Takács] Judittal I.

Oktatás

Általános

Cím
Martyn Ferenc: Dukai Takách [Takács] Judittal I. (eredeti grafika - tusrajz, Berzsenyi Emlékkönyv illusztráció, 1976)
Leírás
Martyn Ferenc festő- és grafikusművész Dukai Takách [Takács] Judittal I. című tusrajza 1969-től a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében található. A grafikai alkotás több évtizedes alkotói tevékenység során született szerves kollekció eleme, amely a magyar felvilágosodás legendás alakja, Berzsenyi Dániel születése kétszázadik évfordulója tiszteletére a költő életrajzi dokumentumainak eddigi legteljesebb gyűjteményeként megjelenő Berzsenyi Emlékkönyv (szerk.: Dr. Merényi Oszkár, Kaposvár - Szombathely, 1976) írásos anyagának illusztrációjaként került publikálásra. Martyn Ferenc (Kaposvár, 1899. jún. 10. – Pécs, 1986. ápr. 10.): festő, grafikus, kerámikus, Munkácsy-díjas (1962), érdemes (1970) és kiváló művész (1978), Kossuth-díjas (1973). Rokona, Rippl-Rónai József házában eltöltött ifjú- és gyermekkora során ismerkedett meg először a francia szürrealizmussal, majd a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula, Vaszary János és Réti István mellett folytatott tanulmányokat. 1926-40 között Párizsban élt, kapcsolatba került a legújabb festészeti irányzatokkal, Chirico metafizikus szürrealizmusával, s 1933-ban csatlakozott az Abstraction-Création művészcsoporthoz. Részt vett kiállításaikon, szinte valamennyi európai országban megfordult. Magyarországon a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) csoport tagjává választotta, s 1929-ben az ő meghívásukra mutatkozott be a Tamás Galériában. 1939-re kialakult festői világa, amelynek alapja a síkban megoldott tér és mozgás, s a valóság elemeinek elvont, szublimált megjelenítése. Mindehhez a színek tisztasága, rendje és egymással kölcsönhatásban érvényesülő harmóniája járult. 1940-ben hazatért, s 1945-ben véglegesen Pécsett telepedett le. 1945 után egyik megalapítója volt a Galéria a Négy Világtájhoz nevű kiállítóhelyiség köré csoportosuló Elvont Művészek Csoportjának. Az 1940-es években európai iskolázottságú festményei mellett a modern magyar szobrászat első kísérleteit hozta létre, s átütő erejű grafikai sorozatát, A fasizmus szörnyetegeit. A háborút követően a nonfiguratív irányzatok egyik legfontosabb hazai képviselője és kiteljesítője volt. Művészetét a látvány és az emlék geometrikus, absztrakt formákban való megragadása jellemzi az élmény, a látottak erejének visszaadásával. Dinamizmus és a tiszta színek harsány harmóniája uralja képeit. Több irodalmi műhöz készített illusztrációt, illetve az írói gondolatot kísérő rajzot. Ezeken nem csupán egy-egy epizódot jelenít meg, hanem hiteles érzékletességgel láttatja a szereplőket is. Életművében az absztrakció és a valóságlátás nem szakad el egymástól. Természeti, tárgyi, emberi hivatkozások vannak jelen a képek rejtett világában. Egyrészről a szabadságvágy különböző szimbólumai, másrészről a magyar folklór és az antik mitológia elemei figyelhetők meg a rajzokon és festményeken. A pontos megfigyelésen alapuló ábrázolástól a konstruktív koncepciókon át a geometrikus és spontán absztrakciókig, a látvány, emlék, belső lényeg megragadásának minden rétegében otthonos - mind a festészet mind a rajzművészetet tekintve. Színvilága, formanyelve sokban merít a zenéből és napi kultúra rekvizitumaiból. A zene hangjait vonalakban és színekben élte át, számára a zene ritmust és harmóniát jelentett. Számos irodalmi remekmű kiváló illusztrátora. Plasztikával, kerámiával is foglalkozott. Martyn Ferenc polihisztor művész: korának teljességét igyekszik felfogni és kifejezni, a magyar avantgárd és absztrakt művészet emblematikus alakja.

Kompetencia

Műveltségi terület
Anyanyelvi kommunikáció

Martyn Ferenc: Dukai Takách [Takács] Judittal II.

Oktatás

Általános

Cím
Martyn Ferenc: Dukai Takátch [Takács] Judittal II. (eredeti grafika - tusrajz, Berzsenyi Emlékkönyv illusztráció, 1976)
Leírás
Martyn Ferenc festő- és grafikusművész Dukai Takách [Takács] Judittal II. című tusrajza 1969-től a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében található. A grafikai alkotás több évtizedes alkotói tevékenység során született szerves kollekció eleme, amely a magyar felvilágosodás legendás alakja, Berzsenyi Dániel születése kétszázadik évfordulója tiszteletére a költő életrajzi dokumentumainak eddigi legteljesebb gyűjteményeként megjelenő Berzsenyi Emlékkönyv (szerk.: Dr. Merényi Oszkár, Kaposvár - Szombathely, 1976) írásos anyagának illusztrációjaként került publikálásra. Martyn Ferenc (Kaposvár, 1899. jún. 10. – Pécs, 1986. ápr. 10.): festő, grafikus, kerámikus, Munkácsy-díjas (1962), érdemes (1970) és kiváló művész (1978), Kossuth-díjas (1973). Rokona, Rippl-Rónai József házában eltöltött ifjú- és gyermekkora során ismerkedett meg először a francia szürrealizmussal, majd a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula, Vaszary János és Réti István mellett folytatott tanulmányokat. 1926-40 között Párizsban élt, kapcsolatba került a legújabb festészeti irányzatokkal, Chirico metafizikus szürrealizmusával, s 1933-ban csatlakozott az Abstraction-Création művészcsoporthoz. Részt vett kiállításaikon, szinte valamennyi európai országban megfordult. Magyarországon a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) csoport tagjává választotta, s 1929-ben az ő meghívásukra mutatkozott be a Tamás Galériában. 1939-re kialakult festői világa, amelynek alapja a síkban megoldott tér és mozgás, s a valóság elemeinek elvont, szublimált megjelenítése. Mindehhez a színek tisztasága, rendje és egymással kölcsönhatásban érvényesülő harmóniája járult. 1940-ben hazatért, s 1945-ben véglegesen Pécsett telepedett le. 1945 után egyik megalapítója volt a Galéria a Négy Világtájhoz nevű kiállítóhelyiség köré csoportosuló Elvont Művészek Csoportjának. Az 1940-es években európai iskolázottságú festményei mellett a modern magyar szobrászat első kísérleteit hozta létre, s átütő erejű grafikai sorozatát, A fasizmus szörnyetegeit. A háborút követően a nonfiguratív irányzatok egyik legfontosabb hazai képviselője és kiteljesítője volt. Művészetét a látvány és az emlék geometrikus, absztrakt formákban való megragadása jellemzi az élmény, a látottak erejének visszaadásával. Dinamizmus és a tiszta színek harsány harmóniája uralja képeit. Több irodalmi műhöz készített illusztrációt, illetve az írói gondolatot kísérő rajzot. Ezeken nem csupán egy-egy epizódot jelenít meg, hanem hiteles érzékletességgel láttatja a szereplőket is. Életművében az absztrakció és a valóságlátás nem szakad el egymástól. Természeti, tárgyi, emberi hivatkozások vannak jelen a képek rejtett világában. Egyrészről a szabadságvágy különböző szimbólumai, másrészről a magyar folklór és az antik mitológia elemei figyelhetők meg a rajzokon és festményeken. A pontos megfigyelésen alapuló ábrázolástól a konstruktív koncepciókon át a geometrikus és spontán absztrakciókig, a látvány, emlék, belső lényeg megragadásának minden rétegében otthonos - mind a festészet mind a rajzművészetet tekintve. Színvilága, formanyelve sokban merít a zenéből és napi kultúra rekvizitumaiból. A zene hangjait vonalakban és színekben élte át, számára a zene ritmust és harmóniát jelentett. Számos irodalmi remekmű kiváló illusztrátora. Plasztikával, kerámiával is foglalkozott. Martyn Ferenc polihisztor művész: korának teljességét igyekszik felfogni és kifejezni, a magyar avantgárd és absztrakt művészet emblematikus alakja.

Kompetencia

Műveltségi terület
Anyanyelvi kommunikáció

A találati lista exportálásához szűkíteni kell a találati listát.