221 - 225 találat a 662 közül.      

Szűz Mária szimbólumai

Oktatás

Általános

Cím
Mária-ábrázolások
Leírás
Felhők fölött holdsarlón álló Szűz Mária-alak sugárkoszorúban, feje körül 12 csillaggal. Kétoldalt 3-3 puttófigura különböző Mária-jelképekkel (liliom, rózsa, tükör, gyapjú), a két felső alak a Napra és a Holdra mutat. Mária feje felett „Symbola B[EATAE] MARIAE Virg[inis]” (A Boldogságos Szűz Mária szimbólumai) feliratú szalag. A Mária-ábrázolás alatt a Szűzanya további jelképei: zárt kert, előtte pálma- és platánfa között forrás, szélen kút, kétoldalt templom, ill. kapu, a háttérben torony s egy város látképe. A képmező alatt Mária az ábrázoláson (is) megjelenő jelképeit megnevező latin szöveg: „Christi param (Krisztusszülő, Krisztus anyja) signant Sol, Urbs, Lilia, Templum, Palma, Hortus clausus, Flos, Oleaque decor. Luna, Cedrus, Speculum, Puteus, Platanusque cupressus. Fons, Turris, Mariam: Vellera Porta notant.” (Nap, város, liliom, templom, pálma, zárt kert, virág, olajfa /dísze/, Hold, cédrus, tükör, kút, platán- és ciprus/fa/, forrás, torony, gyapjú, kapu) / Mária-szimbólumok: a Boldogságos Szűz Máriára utaló jelek, tárgyak (ószövetségi jelenetek és személyek, állatok és növények). A keresztény képzőművészet fontos kifejező- és díszítőelemei. Az ószövetségi Mária-szimbólumok előkép értékűek: a szeplőtelen fogantatás szimbólumai (égő csipkebokor, Gedeon gyapja, Áron vesszeje, Ezekiel zárt kapuja, Dávid elefántcsont tornya). Mint az Ég menyasszonyának jelképei a hortus conclusus, „zárt kert” (szüzesség), a lepecsételt forrás (élet forrása, Krisztus), a galamb (tisztaság). A Mária-litániák invokációi is Mária szimbólumaira épülnek (lorettói litánia). A természeti szimbólumok Mária erényeinek (tisztaság, alázat, bölcsesség, szeretet, hűség, erő stb.) képei: Nap, Hold, csillagok, liliom, rózsa (elvont díszítmény jellegű megjelenítése a rozetta), cédrus, ciprus, olajfa, pálma, ibolya, nőszirom, százszorszép stb. Majd a késő középkori művészetben a mindennapi élet tárgyai is szimbolikus jelentéssel kezdtek megjelenni: pl. nyitott könyv (Mária már újszülött gyermek-ként a kezében tartja), kút, tükör. A metszet a budapesti Piarista Múzeum gyűjteményének része. // A különféle Szűz Mária-ábrázolásokból összeállított válogatásunkban szereplő 17–18. századi barokk kori metszeteken Mária életéből vett jelenetek (eljegyzése Szent Józseffel, az angyali üdvözlet, a dolgozó és az együtt imádkozó Szent Család, Mária mennybemenetele), illetve a Mária-kultusz egyetemes szimbólumai, valamint a piarista rend és a különböző magyar vonatkozású Mária-kegyhelyek sokszorosított kegykép-, kegyszobormásolatai (máriacelli kegyszobor és kincstári kegykép, máriapócsi könnyező Madonna-kegykép, sasvári Pieta) jelennek meg. Az ábrázolások között jellemzően a következő általánosan elterjedt típusokkal találkozhatunk: a Fájdalmas Szűzanya (Mater Dolorosa), Köpenyes (oltalmazó) Madonna, a Segítő Mária (Mariahilf), a Napbaöltözött Asszony (mandorlában, lába alatt holdsarló, feje körül 12 csillagból koszorú), illetve a Máriát mint istenanyát (Genetrix, Theotokosz: istenszülő) karjában/ölében a gyermek Jézussal ábrázoló képtípusok. / A sokszorosított metszeteknek köszönhetően a zarándokok úti céljaként számontartott búcsújáróhelyek csodatévő, gyógyító erővel felruházott kegytárgyai, kultusztárgyai az egyszerű emberek otthonaiba is eljuthattak. A kegyképekről vagy kegyszobrokról készült metszetmásolatokat sokszor hozzáérintették az eredeti kultusztárgyhoz, hogy a csodatévő, gyógyító, óvó-védő, segítő erő a másolatra is átszálljon (népi vallásosság). / Kalazanci Szent József (1557–1648) az általa alapított piarista rendet Szűz Mária, Isten Anyja oltalmába ajánlotta. A rendalapító gesztusa a piarista címerben is teljesen egyértelműen megnyilvánult, amelynek motívumai Mária nevéből az összefonódó, koronázott M és A betűk, valamint a Mária, Isten Anyja szavak rövidítése (görögül: ΜΡΘΥ) lettek. A piaristák Mária iránti tiszteletének legfőbb hordozójává a 17. század végétől kezdve a San Pantaleo-templomban található Kegyes Iskolák Királynéja (Regina Scholarum Piarum) kegykép vált, amelyet 1688-ban helyeztek el a templom főoltárán; erről később számtalan festmény- és metszetmásolat készült. / Boldogságos Szűz Mária alakja számunkra különleges jelentőséggel bír mint Magyarország védelmezője (Patrona Hungariae), miután I. Szent István király a magyar Szent Koronát és országát Máriának ajánlotta. A 15–17. században Mária Napbaöltözött Asszonyként (lába alatt holdsarlóval) való ábrázolása a törökellenes küzdelmek jelképe lett. Az országfelajánlást ünnepélyesen és hivatalosan megismételte I. Lipót császár (1657–1705): a pozsonyi országgyűlés (1687) alkalmából Máriavölgybe zarándokolt, ahol a török alól fölszabadult országot Boldogságos Szűz Máriának ajánlotta föl. A barokkban a Napbaöltözött Asszony ábrázolásából bontakozott ki a Patrona Hungariae jellegzetes ikonográfiája, melyen a Szűzanya fejére a 12 csillagú korona helyett a magyar Szent Korona, a karján ülő kis Jézus helyébe az országalma, másik kezébe a jogar került.

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Kalazancius a Napbaöltözött Asszony előtt

Oktatás

Általános

Cím
Mária-ábrázolások
Leírás
A Kalazanci Szent József szentté avatása alkalmából készült szentkép a piarista rendalapító megdicsőülését ábrázolja, amint az olvasó kisdiákok köréből kiváló, felhőkön lebegő alakja a Szűzanyához emelkedik, körülötte pedig attribútumai láthatók. Szűz Mária a szent ikonográfiájában kivételes módon a gyermek Jézus nélkül, a Jelenések könyvében olvashatóak szerint apokaliptikus, napba öltözött asszonyként (mulier amicta sole), holdsarlón jelenik meg, feje körül pedig tizenkét csillagból álló korona ragyog. A metszet a Szent Szűz rendhagyó ábrázolása mellett Kalazancius összes, alapvető attribútumát felvonultatja, kiegészülve a boldoggá avatás után megjelenő új motívummal: a diákok alakjával. A rendalapító központi figurája szokásos öltözetében felhőn térdel, kezeit lángoló szíve fölött alázatosan keresztbe teszi és Szűz Máriára tekint, aki a bal felső sarokban látható. Kalazancius és Mária alakját egy liliom köti össze, amely a Szent Szűz szeplőtelen fogantatására és foganására, de a szerzetes tisztasági fogadalmára is utalhat. A Napbaöltözött Asszony jobb és bal kezének mutatóujjával egy-egy puttó, illetve az általuk tartott szívereklye és pecsételő irányába mutat. A baloldali angyal a romlatlan állapotban megmaradt szívet emeli egy sugárkoszorúval körülvett ereklyetartóban Mária felé, a jobb oldali puttó pedig jobbjában egy pecsételőt tart, míg bal kezének mutatóujjával a pecsételőre sugarat vető piarista címerre mutat. A rendalapító előtt, a felhőn nyitott könyv, a rendi konstitúciók, illetve a szent birétuma láthatók. Kalazancius mögött egy olvasó, illetve egy imádkozó kisdiák alakja tűnik fel, a két eltérő tevékenységet végző figura a piarista rend mottójára: a „pietas et litterae”-re, a kegyesség és a tudomány együttes gyakorlására is utalhat. A felhő alatt balra egy katedrán ülő diák, jobbra pedig a Kalazancius által visszautasított főpapi insigniák: bíborosi kalap, apostoli kettőskereszt és pásztorbot jelenik meg. A metszet a budapesti Piarista Múzeum gyűjteményének részét képezi. A különféle Szűz Mária-ábrázolásokból összeállított válogatásunkban szereplő 17–18. századi barokk kori metszeteken Mária életéből vett jelenetek (eljegyzése Szent Józseffel, az angyali üdvözlet, a dolgozó és az együtt imádkozó Szent család, Mária mennybemenetele), illetve a Mária-kultusz egyetemes szimbólumai, valamint a piarista rend és a különböző magyar vonatkozású Mária-kegyhelyek sokszorosított kegykép-, kegyszobormásolatai (máriacelli kegyszobor és kincstári kegykép, máriapócsi könnyező Madonna-kegykép, sasvári Piéta) jelennek meg. Az ábrázolások között jellemzően a következő általánosan elterjedt típusokkal találkozhatunk: a Fájdalmas Szűzanya (Mater Dolorosa), Köpenyes (oltalmazó) Madonna, a Segítő Mária (Mariahilf), a Napbaöltözött Asszony (mandorlában, lába alatt holdsarló, feje körül 12 csillagból koszorú), illetve a Máriát mint istenanyát (Genetrix, Theotokosz: istenszülő) karjában/ölében a gyermek Jézussal ábrázoló képtípusok. / A sokszorosított metszeteknek köszönhetően a zarándokok úticéljaként számontartott búcsújáróhelyek csodatévő, gyógyító erővel felruházott kegytárgyai, kultusztárgyai az egyszerű emberek otthonaiba is eljuthattak. A kegyképekről vagy kegyszobrokról készült metszetmásolatokat sokszor hozzáérintették az eredeti kultusztárgyhoz, hogy a csodatévő, gyógyító, óvó-védő, segítő erő a másolatra is átszálljon (népi vallásosság). / Kalazanci Szent József (1557–1648) az általa alapított piarista rendet Szűz Mária, Isten Anyja oltalmába ajánlotta. A rendalapító gesztusa a piarista címerben is teljesen egyértelműen megnyilvánult, amelynek motívumai Mária nevéből az összefonódó, koronázott M és A betűk, valamint a Mária, Isten Anyja szavak rövidítése (görögül: ΜΡΘΥ) lettek. A piaristák Mária iránti tiszteletének legfőbb hordozójává a 17. század végétől kezdve a San Pantaleo-templomban található Kegyes Iskolák Királynéja (Regina Scholarum Piarum) kegykép vált, amelyet 1688-ban helyeztek el a templom főoltárán; erről később számtalan festmény- és metszetmásolat készült. / Boldogságos Szűz Mária alakja számunkra különleges jelentőséggel bír mint Magyarország védelmezője (Patrona Hungariae), miután I. Szent István király a magyar Szent Koronát és országát Máriának ajánlotta. A 15–17. században Mária Napbaöltözött Asszonyként (lába alatt holdsarlóval) való ábrázolása a törökellenes küzdelmek jelképe lett. Az országfelajánlást ünnepélyesen és hivatalosan megismételte I. Lipót császár (1657–1705): a pozsonyi országgyűlés (1687) alkalmából Máriavölgybe zarándokolt, ahol a török alól fölszabadult országot Boldogságos Szűz Máriának ajánlotta föl. A barokkban a Napbaöltözött Asszony ábrázolásából bontakozott ki a Patrona Hungariae jellegzetes ikonográfiája, melyen a Szűzanya fejére a 12 csillagú korona helyett a magyar Szent Korona, a karján ülő kis Jézus helyébe az országalma, másik kezébe a jogar került.

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Somogyi Győző: Szent István (1000-1038)

Oktatás

Általános

Cím
Somogyi Győző: Szent István (1000-1038); (olajfestmény, Magyar királyok arcképcsarnoka - ötvenkét királyportréból álló sorozat eleme, /2000-2004/)
Leírás
„Szent István koronázásának 1000. évfordulóján kezdtem festeni a magyar királyok arcképcsarnokát Kaposvár városa számára. Célom egységes stílusú, lehetőleg történelmileg hiteles képsorozat volt. 918 esztendő minden ismert írott és képes forrását igyekeztem felhasználni, a királyi pecsétektől a fényképekig. Az 1500-as évektől vannak hiteles ábrázolások. Azelőtt a hagyományra és a kor ismeretével támogatott képzeletre kellett hagyatkoznom. Abban, hogy kit tekintek törvényes királynak és hogyan értékelem az egyes uralkodókat, a magyar történelmi közmegegyezésre bíztam magam. A rövid életrajzokat úgy állítottam össze, hogy az arcok mögül a magyar állam és nemzet sorsa is kibontakozzék. A képek nem élethű portrék, hanem stilizált uralkodó-ábrázolások, a műfaj sok ezer éves hagyománya szerint. Tárgyuk nem a rövid életű egy ember, hanem az ezeréves magyar királyság.” Somogyi Győző (in: Somogyi Győző: Magyar királyok arcképcsarnoka – Ajánlás, Kairosz Kiadó, Budapest, 2006) „A megalkotásban arra törekedtem, hogy egy szemlélettel, lehetőleg hasonló megvilágításban és beállításban álljanak előttünk csaknem ezer év uralkodói. Királyábrázolásaink ugyanis magukon viselik ezer év stílusváltozásait. Az első királyokról például csak erősen stilizált pecsét- vagy pénzábrázolások vannak, vagy vonalas rajzok, később egy-egy metszet. Ezekben az időkben nem volt igény a portrészerű ábrázolásra. A királyban nem a mulandó egyéniséget, hanem a királyeszményt tisztelték, ezért a király mozdulata, kéz- és fejtartása merev, ünnepélyes, ikonszerű. S ahogy ezekkel az ábrázolásokkal foglalkoztam, megismertem a hátterét; hogy ez nem véletlen, nem ügyetlenség. Mint ahogy az ikonok 'merevsége' mögött is nagyon tudatos szerkesztés és főleg eszmei háttér van. Vagyis a királyt másként, mint felszentelt személyt és fenséget ábrázolni nem lehet... Forrásaim az előbb említett, egykorú ábrázolásokon kívül a régészek által feltárt eredeti darabok, amiket múzeumokból, könyvekből, múzeumi katalógusokból tudtam összeszedni. Sokat foglalkoztam viselettörténettel, hadviselet-történettel, és ezt az ismeretemet is belevittem, amikor viselettörténeti hitelességre is törekedtem.” Somogyi Győző (in: Kortárs, 2004/6.)

Kompetencia

Műveltségi terület
Szociális és állampolgári kompetencia

Ámos Imre: A háború áldozata

Oktatás

Általános

Cím
Ámos Imre: A háború áldozata (vegyes technika /aquarell, tinta, tus/, 1943)
Leírás
Ámos Imre festő- és grafikusművész A háború áldozata (1943) című, vegyes technikával készített festményét a 2007-es esztendőben az alkotó születésének századik évfordulója tiszteletére rendezett, az Antal–Lusztig Gyűjtemény gazdag képanyagával prezentáló centenáriumi emlékkiállításon tekinthették meg a látogatók a debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központban (2007. december 7 – 2008. február 17.). A második világháború poklában fiatalon mártírhalált szenvedett zsidó nemzetiségű művész munkáiból a Modem több mint százötvenet állított ki, köztük olyan műveket is, főleg grafikákat, melyek eddig még nem szerepeltek kiállításokon. A debreceni tárlat az Antal–Lusztig Gyűjtemény anyagát bemutató sorozat újabb állomása volt. A kiállításhoz készült 48 oldalas, angol-magyar nyelvű színes katalógusban a reprodukciók mellett olvasható Gulyás Gábor művészettörténész és filozófus esszéje, valamint megtalálható a kiállításon szereplő műalkotások jegyzéke. (Ámos Imre kiállítása – Sors és szellem, szerk.: Gulyás Gábor, Magányos Kiadó, Debrecen, 2008) Ámos Imre (Nagykálló, 1907. dec. 7. – Ohrruf, Németo., 1944 v. 1945): festő. Felesége Anna Margit festőművész. 1927-től 1929-ig a bp.-i műegy.-en, 1929–35-ben a Képzőművészeti Főisk.-n tanult, ahol Rudnay Gyula tanítványa volt. 1931-ben állított ki először a Szinyei Társ. Tavaszi Szalonjában, itt 1933-ban dicsérő elismerést, 1934-ben Álmodó asszonyok c. képével első díjat nyert. 1935-ben feleségével együtt kollektív kiállítása volt az Ernst Múz.-ban. Ebben az évben a Lipótvárosi Kaszinó Ruszt-díját kapta és a Munkácsy Céh tagja lett. 1936-ban a Képzőművészek Új Társasága (KUT) választotta tagjává. Ez időtől kezdve nyaranta Szentendrén dolgozott. 1937-ben tanulmányúton volt Párizsban, ahol kapcsolatba került Chagall-lal. 1938-ban a Nemzeti Szalon tagja lett. 1940-től 1944-ig kisebb megszakításokkal munkaszolgálatos a Délvidéken, majd a K-i harctéren, 1944 nyarán Németo.-ban, feltehetően szászo.-i táborban pusztult el. Emlékkiállítása volt 1958-ban az MNG-ben, majd Szegeden, Pécsett és Győrben. Kezdetben a posztimpresszionizmus képviselője. Rippl-Rónai József és Berény Róbert hatott rá, a 30-as évek közepétől Chagall hatására az álomszerű, asszociatív jelenítés jellemzi (Öreg templomszolga a mennyországra gondol; Álom a medvetáncoltatóról stb.). A II. világháború alatt megrázó látomásokban számolt be tragikus élményeiről (Sötét idők sorozat; Menekülő, Háború stb.). – Irod. M. Abonyi Arany: Mártír művészek emlékezete (Szabad Műv., 1947); B. Haulisch Lenke: Á. I. (MNG emlékkiáll. katalógusa, Bp., 1958); Á. I. naplója (Magvető Almanach I. Bp., 1964); Haulisch Lenke: Á. I. (Bp., 1966.)

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
„E lapokon Ámos nem félt a papír megdolgozatlan ürességétől. A könnyeden lebegő baljós stigmáktól. A jelentésgócok és jelentésvákuumok laza szerkezetétől. A csavaros indulatoktól. A transzcendencia játékosságától.” (P. Szűcs Julianna)
„E lapokon Ámos nem félt a papír megdolgozatlan ürességétől. A könnyeden lebegő baljós stigmáktól. A jelentésgócok és jelentésvákuumok laza szerkezetétől. A csavaros indulatoktól. A transzcendencia játékosságától.” (P. Szűcs Julianna)

Ámos Imre: Ukrán emlék

Oktatás

Általános

Cím
Ámos Imre: Ukrán emlék (vegyes technika /lavírozott tus, diópác, aquarell/, 1943)
Leírás
Ámos Imre festő- és grafikusművész Ukrán emlék (1943) című, vegyes technikával készített munkáját a 2007-es esztendőben az alkotó születésének századik évfordulója tiszteletére rendezett, az Antal–Lusztig Gyűjtemény gazdag képanyagával prezentáló centenáriumi emlékkiállításon tekinthették meg a látogatók a debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központban (2007. december 7 – 2008. február 17.). A második világháború poklában fiatalon mártírhalált szenvedett zsidó nemzetiségű művész munkáiból a Modem több mint százötvenet állított ki, köztük olyan műveket is, főleg grafikákat, melyek eddig még nem szerepeltek kiállításokon. A debreceni tárlat az Antal–Lusztig Gyűjtemény anyagát bemutató sorozat újabb állomása volt. A kiállításhoz készült 48 oldalas, angol-magyar nyelvű színes katalógusban a reprodukciók mellett olvasható Gulyás Gábor művészettörténész és filozófus esszéje, valamint megtalálható a kiállításon szereplő műalkotások jegyzéke. (Ámos Imre kiállítása – Sors és szellem, szerk.: Gulyás Gábor, Magányos Kiadó, Debrecen, 2008) Ámos Imre (Nagykálló, 1907. dec. 7. – Ohrruf, Németo., 1944 v. 1945): festő. Felesége Anna Margit festőművész. 1927-től 1929-ig a bp.-i műegy.-en, 1929–35-ben a Képzőművészeti Főisk.-n tanult, ahol Rudnay Gyula tanítványa volt. 1931-ben állított ki először a Szinyei Társ. Tavaszi Szalonjában, itt 1933-ban dicsérő elismerést, 1934-ben Álmodó asszonyok c. képével első díjat nyert. 1935-ben feleségével együtt kollektív kiállítása volt az Ernst Múz.-ban. Ebben az évben a Lipótvárosi Kaszinó Ruszt-díját kapta és a Munkácsy Céh tagja lett. 1936-ban a Képzőművészek Új Társasága (KUT) választotta tagjává. Ez időtől kezdve nyaranta Szentendrén dolgozott. 1937-ben tanulmányúton volt Párizsban, ahol kapcsolatba került Chagall-lal. 1938-ban a Nemzeti Szalon tagja lett. 1940-től 1944-ig kisebb megszakításokkal munkaszolgálatos a Délvidéken, majd a K-i harctéren, 1944 nyarán Németo.-ban, feltehetően szászo.-i táborban pusztult el. Emlékkiállítása volt 1958-ban az MNG-ben, majd Szegeden, Pécsett és Győrben. Kezdetben a posztimpresszionizmus képviselője. Rippl-Rónai József és Berény Róbert hatott rá, a 30-as évek közepétől Chagall hatására az álomszerű, asszociatív jelenítés jellemzi (Öreg templomszolga a mennyországra gondol; Álom a medvetáncoltatóról stb.). A II. világháború alatt megrázó látomásokban számolt be tragikus élményeiről (Sötét idők sorozat; Menekülő, Háború stb.). – Irod. M. Abonyi Arany: Mártír művészek emlékezete (Szabad Műv., 1947); B. Haulisch Lenke: Á. I. (MNG emlékkiáll. katalógusa, Bp., 1958); Á. I. naplója (Magvető Almanach I. Bp., 1964); Haulisch Lenke: Á. I. (Bp., 1966.)

Kompetencia

Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
„Az Ukrán emlék a szégyenletesen meggyötört ember, emberi fájdalom, felbolydult világ képe. Ez a rajz is Chagall-ra emlékeztet, mégis egészen más a korszak miatt, mely a világot darabokra törte, fájdalmat írt az emberi arcokra.” (Tarbay Ede)
„Az Ukrán emlék a szégyenletesen meggyötört ember, emberi fájdalom, felbolydult világ képe. Ez a rajz is Chagall-ra emlékeztet, mégis egészen más a korszak miatt, mely a világot darabokra törte, fájdalmat írt az emberi arcokra.” (Tarbay Ede)

A találati lista exportálásához szűkíteni kell a találati listát.