A budapesti Piarista Múzeum gyűjteményében található képes levelezőlapon a régi (eredeti) Erzsébet híd látható. „A világ első, több új konstrukciós elemet felvonultató acélpilonos lánchídja az 1903. október 10-én átadott, Erzsébet királynéról elnevezett híd volt. Az 1893. évi, két híd építését elrendelő törvény után kiírt pályázat 74 pályaművéből 53 erre, az Eskü téri hídra vonatkozott. Az 53-ból 41 mederpillér nélküli, azaz az áthidalást egyetlen nyílással megoldó terv volt. Ez az egyébként technikailag nagy kihívást képviselő megoldás azért volt annyira népszerű a pályázók körében, mert a Duna ezen a szakaszon a legkeskenyebb, és a hajóforgalom zavartalansága végett legfeljebb egy mederpillér elhelyezése jöhetett szóba. A történelmi emlékezet szerint azonban maga a császár és király, Ferenc József is beleszeretett a mederpillér nélküli, egynyílású híd ötletébe, így más megoldásoknak nem lehetett sok esélyük a pályázaton. Ennek megfelelően az első díjat Julius Kübler német mérnök egynyílású kábelhídterve nyerte. Végül azonban a Kübler tervét felhasználó, Czekelius Antal vezette mérnökcsoport lánchídja épült meg. Az építkezés csak 1897-ben kezdődött, elsősorban azért, mert ki kellett jelölni a hídfőket – ez a pesti oldalon különösen bonyolult volt, hiszen két patinás épület, a régi pesti Városháza és a Belvárosi plébániatemplom állt a híd tengelyének a vonalában. A Városháza áldozatul esett, a templom azonban a közvélemény nyomására megmaradt, és a lehajtót építették meg úgy, hogy Pest legrégibb épületét kikerüli. (…) Az imponáló technikai kivitelezésű építkezés – a világon először alkalmazott lánclehorganyzás; Diósgyőrben készített hatalmas, 15 méteres láncszemekkel – 1903-ra fejeződött be. Végeredményben egy, a maga nemében (a legnagyobb távolságot áthidaló lánchíd) 23 évig világrekorder híd emelkedett a Duna felett. Az Erzsébet híd sem volt azonban hosszú életű, a németek 1945. január 18-án felrobbantották. A pesti pilon épen maradt, és még 15 évig fájdította a ránézők szívét, egyszerre emlékeztetve őket a »boldog békeidőkre« és a háború barbárságára. E 15 év alatt az is végérvényesen eldőlt, hogy eredeti formájában már nem építhető újjá. A Sávoly Pál tervei alapján kábelhídként megépített új Erzsébet hidat utolsóként, 1964. november 21-én adták át a forgalomnak.” (Forrás: Bori István: Budapest hídjai)
A budapesti Piarista Múzeum gyűjteményében található archív felvételen a régi (eredeti) Erzsébet híd látható. „A világ első, több új konstrukciós elemet felvonultató acélpilonos lánchídja az 1903. október 10-én átadott, Erzsébet királynéról elnevezett híd volt. Az 1893. évi, két híd építését elrendelő törvény után kiírt pályázat 74 pályaművéből 53 erre, az Eskü téri hídra vonatkozott. Az 53-ból 41 mederpillér nélküli, azaz az áthidalást egyetlen nyílással megoldó terv volt. Ez az egyébként technikailag nagy kihívást képviselő megoldás azért volt annyira népszerű a pályázók körében, mert a Duna ezen a szakaszon a legkeskenyebb, és a hajóforgalom zavartalansága végett legfeljebb egy mederpillér elhelyezése jöhetett szóba. A történelmi emlékezet szerint azonban maga a császár és király, Ferenc József is beleszeretett a mederpillér nélküli, egynyílású híd ötletébe, így más megoldásoknak nem lehetett sok esélyük a pályázaton. Ennek megfelelően az első díjat Julius Kübler német mérnök egynyílású kábelhídterve nyerte. Végül azonban a Kübler tervét felhasználó, Czekelius Antal vezette mérnökcsoport lánchídja épült meg. Az építkezés csak 1897-ben kezdődött, elsősorban azért, mert ki kellett jelölni a hídfőket – ez a pesti oldalon különösen bonyolult volt, hiszen két patinás épület, a régi pesti Városháza és a Belvárosi plébániatemplom állt a híd tengelyének a vonalában. A Városháza áldozatul esett, a templom azonban a közvélemény nyomására megmaradt, és a lehajtót építették meg úgy, hogy Pest legrégibb épületét kikerüli. (…) Az imponáló technikai kivitelezésű építkezés – a világon először alkalmazott lánclehorganyzás; Diósgyőrben készített hatalmas, 15 méteres láncszemekkel – 1903-ra fejeződött be. Végeredményben egy, a maga nemében (a legnagyobb távolságot áthidaló lánchíd) 23 évig világrekorder híd emelkedett a Duna felett. Az Erzsébet híd sem volt azonban hosszú életű, a németek 1945. január 18-án felrobbantották. A pesti pilon épen maradt, és még 15 évig fájdította a ránézők szívét, egyszerre emlékeztetve őket a »boldog békeidőkre« és a háború barbárságára. E 15 év alatt az is végérvényesen eldőlt, hogy eredeti formájában már nem építhető újjá. A Sávoly Pál tervei alapján kábelhídként megépített új Erzsébet hidat utolsóként, 1964. november 21-én adták át a forgalomnak.” (Forrás: Bori István: Budapest hídjai)
A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményében található archív felvételen a régi (eredeti) Erzsébet híd látható. „A világ első, több új konstrukciós elemet felvonultató acélpilonos lánchídja az 1903. október 10-én átadott, Erzsébet királynéról elnevezett híd volt. Az 1893. évi, két híd építését elrendelő törvény után kiírt pályázat 74 pályaművéből 53 erre, az Eskü téri hídra vonatkozott. Az 53-ból 41 mederpillér nélküli, azaz az áthidalást egyetlen nyílással megoldó terv volt. Ez az egyébként technikailag nagy kihívást képviselő megoldás azért volt annyira népszerű a pályázók körében, mert a Duna ezen a szakaszon a legkeskenyebb, és a hajóforgalom zavartalansága végett legfeljebb egy mederpillér elhelyezése jöhetett szóba. A történelmi emlékezet szerint azonban maga a császár és király, Ferenc József is beleszeretett a mederpillér nélküli, egynyílású híd ötletébe, így más megoldásoknak nem lehetett sok esélyük a pályázaton. Ennek megfelelően az első díjat Julius Kübler német mérnök egynyílású kábelhídterve nyerte. Végül azonban a Kübler tervét felhasználó, Czekelius Antal vezette mérnökcsoport lánchídja épült meg. Az építkezés csak 1897-ben kezdődött, elsősorban azért, mert ki kellett jelölni a hídfőket – ez a pesti oldalon különösen bonyolult volt, hiszen két patinás épület, a régi pesti Városháza és a Belvárosi plébániatemplom állt a híd tengelyének a vonalában. A Városháza áldozatul esett, a templom azonban a közvélemény nyomására megmaradt, és a lehajtót építették meg úgy, hogy Pest legrégibb épületét kikerüli. (…) Az imponáló technikai kivitelezésű építkezés – a világon először alkalmazott lánclehorganyzás; Diósgyőrben készített hatalmas, 15 méteres láncszemekkel – 1903-ra fejeződött be. Végeredményben egy, a maga nemében (a legnagyobb távolságot áthidaló lánchíd) 23 évig világrekorder híd emelkedett a Duna felett. Az Erzsébet híd sem volt azonban hosszú életű, a németek 1945. január 18-án felrobbantották. A pesti pilon épen maradt, és még 15 évig fájdította a ránézők szívét, egyszerre emlékeztetve őket a »boldog békeidőkre« és a háború barbárságára. E 15 év alatt az is végérvényesen eldőlt, hogy eredeti formájában már nem építhető újjá. A Sávoly Pál tervei alapján kábelhídként megépített új Erzsébet hidat utolsóként, 1964. november 21-én adták át a forgalomnak.” (Forrás: Bori István: Budapest hídjai)
A korona bevitele az Országházba. Az archív felvétel a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményének része. / A millenniumi ünnepségsorozat részeként 1896. június 8-án a Mátyás-templomban kiállított koronát fényes külsőségek között díszmenet vitte át az Országházba. A díszmenet indulását, melyben szinte minden vármegye képviseltette magát, a királyi pár és számos Habsburg főherceg és főhercegnő is megtekintette. A rövid díszülésen, melyet az Országház kupolacsarnokában tartottak, a Szilágyi Dezső, a Képviselőház elnöke méltatta a király és a nemzet egymásra találásának jelentőségét, amely beláthatatlan időkre biztosítja a magyar állam ősi szabadságát és egységét, majd Gyulai Pál, a magyar irodalomtörténet nagy alakja felolvasta a honalapítás évezredes emlékét megörökítő két törvény szövegét. A menet ezután továbbvonult és visszavitte a koronát a budai várba. Ez az ülés volt az első, az új, még teljesen be nem fejezett Országházban. // Mivel kifejezett szándék volt, hogy magyar alapanyagokból, hazai iparosok, gyártók bevonásával készüljön az épület, egész iparágakat (pl. márványbányászat, izzógyártás) lendített fel a korszak legnagyobb hazai vállalkozásának számító építkezés. Az „első kapavágás” 1885. október 12-én történt a Tömő téren (ma Kossuth tér); az építkezésen átlagosan ezer ember dolgozott. A tizenhét éven át tartó munkák során mintegy 176 ezer köbméter földtömeget mozgattak meg, 40 millió téglát húztak fel, félmilliónál több díszkövet faragtak a falak díszítésére. Az építkezés 1885-től 1904-ig tartott, a(z 1902-ben elhunyt) tervező az épület teljes befejezését már nem érhette meg. 1894. május 5-én tartották az Országházban a bokrétaünnepet, a félkész épületben 1896. június 8-án, a millennium esztendejében gyűltek össze először a honatyák. Az első országgyűlésre 1902. október 8-án került sor, ám a munkálatok csak 1904-ben értek véget teljesen. / A barokk alaprajzú, barokk tömeghatású, részleteiben alapvetően neogótikus stílusú monumentális épület szimmetrikus szerkezete az építés korában kétkamarás rendszerben működő országgyűlés emlékét idézi. A kupola két oldalán tornyokkal körülvéve emelkedik ki a két ülésterem épületrésze, mely méretében és kialakításában teljesen megegyezik egymással, ezzel utalva a népképviseleti alsóház és a történelmi felsőház egyenrangúságára. A két épületszárnyat mintegy a törvényhozás egységének építészeti kifejeződéseként a csaknem 100 méter magas, hatalmas kupolacsarnok köti össze, mely a két ház együttes üléseinek helyszínéül is szolgált. / A homlokzatot 90 kőszobor díszíti, amelyek a magyar történelem nagy alakjait jelenítik meg, a Házban további 162 szobor található, emellett kívül megyei és városi címerek, a belső díszítésekben pedig a hazai flóra virágmotívumai jelennek meg, amihez 40 kg 22-23 karátos aranyat is felhasználtak. 27 kapu, 29 lépcsőház, 10 belső világítóudvar, valamint 13 lift tartozik az épülethez; itt valósult meg az országban elsőként távfűtés (fűtési és szellőzőrendszere a maga korában az egyik legmodernebbnek számított Európában). (Forrás: https://www.parlament.hu/web/orszaghaz/az-orszaghaz-leirasa, https://cultura.hu/kultura/az-uj-orszaghaz/, http://www.kitervezte.hu/epuletek/kozepulet/orszaghaz)
