A keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjteményében található 1902-ben íródott levelezőlapon a budapesti Ferenc(z) József híd, mai nevén Szabadság híd budai hídfője látható. (A híd mindkét végén, közvetlenül a hídfők mellett két-két vámszedőház épült, A vámszedőházak homlokzatain a híd építésének és újjáépítésének időpontját megörökítő emléktáblákat helyeztek el. Emléktábla van ezen kívül a pilléroszlopokon, a híd tervezőinek és kivitelezőinek nevével. A budai oldalon levő vámszedőházakat a híd újjáépítésekor, 1946-ban lebontották.) /„A Lánchíd után, a dualizmus korában megépült három híd a maga nemében páratlan, világszerte is egyedi és a főváros arculatát meghatározó műtárgy. / A millenniumi ünnepségek évére (1896) készült el a főváros harmadik közúti átkelőjeként a legrövidebb (331 méter) budapesti Duna-híd, a Szabadság (vagy ahogy akkor nevezték: a Ferencz József). Építését az 1893. évi XV. tc. rendelte el (Fővám téri híd) az Erzsébet híddal (Eskü téri híd) együtt. A két híd építésére együttes nemzetközi pályázatot írtak ki, amelyre összesen 74 – közte 16 amerikai, 15 magyar, továbbá olasz, német, francia, belga, holland, orosz és algériai – pályamű érkezett. A Fővám téri hídra beadott 21 pályamű közül minden idők talán legnagyobb és külföldön leginkább elismert magyar hídtervező mérnökének, Feketeházy Jánosnak a tervét választották ki megvalósításra. Ezzel kezdetét vette az első, teljes egészében, a tervezéstől a kivitelezésig magyar híd története. Persze „magyar átokként” a civakodás is megkezdődött, ugyanis Feketeházy terveit átdolgozták, és egyesek ezek után megkérdőjelezték a jeles mérnök szerzőségét, aki régi sérelmeit is felelevenítve parázs vitába bocsátkozott a Mérnök Egylet Heti Értesítőjének hasábjain. Közben azért megkezdődött az építkezés is, amely két év alatt lezajlott, és 1896. október 4-én a névadó, azaz Ferenc József részvételével megtarthatták a hídavatást is. Az uralkodó maga is hozzájárult a hídszerkezet stabilizálásához, egy ezüstszegecs néhány szimbolikus kalapácsütéssel végrehajtott helyére illesztésével. Ezt a híres szegecset azután 1956 forradalmi napjaiban valaki elvitte, de pótolták; majd a pótlást is elvitték. Ma már jelöletlen, »egyszerű« szegecs van ezen a helyen. A Ferenc József híd már születése pillanatában is el volt látva villamossínekkel, elektromos és gázvilágítással. A lovas kocsik viszont messzire elkerülték, mert a pesti és a budai oldal közötti ötméteres szintkülönbségből adódóan a pesti felhajtó igen meredekre épült, amelyen bajos volt megrakott kocsival felkapaszkodni. A németek a főváros szovjet ostromának vége felé, 1945. január 16-án robbantották a Dunába. Az összes híd közül elsőként újjáépítve, 1946. augusztus 20-án átadták a forgalomnak az ekkortól Szabadság névre keresztelt hidat.” (Forrás: Bori István: Budapest hídjai, ld. http://www.naputonline.hu/naput-kiadvanyok-arhiv/naput_2007/2007_01/008.htm)
A miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjteményében található 1902-ben postázott levelezőlapon a budapesti Ferenc(z) József híd, mai nevén Szabadság híd budai hídfője látható gyalogosokkal. (A híd mindkét végén, közvetlenül a hídfők mellett két-két vámszedőház épült, A vámszedőházak homlokzatain a híd építésének és újjáépítésének időpontját megörökítő emléktáblákat helyeztek el. Emléktábla van ezen kívül a pilléroszlopokon, a híd tervezőinek és kivitelezőinek nevével. A budai oldalon levő vámszedőházakat a híd újjáépítésekor, 1946-ban lebontották.) /„A Lánchíd után, a dualizmus korában megépült három híd a maga nemében páratlan, világszerte is egyedi és a főváros arculatát meghatározó műtárgy. / A millenniumi ünnepségek évére (1896) készült el a főváros harmadik közúti átkelőjeként a legrövidebb (331 méter) budapesti Duna-híd, a Szabadság (vagy ahogy akkor nevezték: a Ferencz József). Építését az 1893. évi XV. tc. rendelte el (Fővám téri híd) az Erzsébet híddal (Eskü téri híd) együtt. A két híd építésére együttes nemzetközi pályázatot írtak ki, amelyre összesen 74 – közte 16 amerikai, 15 magyar, továbbá olasz, német, francia, belga, holland, orosz és algériai – pályamű érkezett. A Fővám téri hídra beadott 21 pályamű közül minden idők talán legnagyobb és külföldön leginkább elismert magyar hídtervező mérnökének, Feketeházy Jánosnak a tervét választották ki megvalósításra. Ezzel kezdetét vette az első, teljes egészében, a tervezéstől a kivitelezésig magyar híd története. Persze „magyar átokként” a civakodás is megkezdődött, ugyanis Feketeházy terveit átdolgozták, és egyesek ezek után megkérdőjelezték a jeles mérnök szerzőségét, aki régi sérelmeit is felelevenítve parázs vitába bocsátkozott a Mérnök Egylet Heti Értesítőjének hasábjain. Közben azért megkezdődött az építkezés is, amely két év alatt lezajlott, és 1896. október 4-én a névadó, azaz Ferenc József részvételével megtarthatták a hídavatást is. Az uralkodó maga is hozzájárult a hídszerkezet stabilizálásához, egy ezüstszegecs néhány szimbolikus kalapácsütéssel végrehajtott helyére illesztésével. Ezt a híres szegecset azután 1956 forradalmi napjaiban valaki elvitte, de pótolták; majd a pótlást is elvitték. Ma már jelöletlen, »egyszerű« szegecs van ezen a helyen. A Ferenc József híd már születése pillanatában is el volt látva villamossínekkel, elektromos és gázvilágítással. A lovas kocsik viszont messzire elkerülték, mert a pesti és a budai oldal közötti ötméteres szintkülönbségből adódóan a pesti felhajtó igen meredekre épült, amelyen bajos volt megrakott kocsival felkapaszkodni. A németek a főváros szovjet ostromának vége felé, 1945. január 16-án robbantották a Dunába. Az összes híd közül elsőként újjáépítve, 1946. augusztus 20-án átadták a forgalomnak az ekkortól Szabadság névre keresztelt hidat.” (Forrás: Bori István: Budapest hídjai, ld. http://www.naputonline.hu/naput-kiadvanyok-arhiv/naput_2007/2007_01/008.htm)
A keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjteményében található 1901-ben postázott képes levelezőlapon a budapesti Ferenc(z) József híd, mai nevén Szabadság híd budai hídfője látható gyalogosokkal. (A híd mindkét végén, közvetlenül a hídfők mellett két-két vámszedőház épült, A vámszedőházak homlokzatain a híd építésének és újjáépítésének időpontját megörökítő emléktáblákat helyeztek el. Emléktábla van ezen kívül a pilléroszlopokon, a híd tervezőinek és kivitelezőinek nevével. A budai oldalon levő vámszedőházakat a híd újjáépítésekor, 1946-ban lebontották.) /„A Lánchíd után, a dualizmus korában megépült három híd a maga nemében páratlan, világszerte is egyedi és a főváros arculatát meghatározó műtárgy. / A millenniumi ünnepségek évére (1896) készült el a főváros harmadik közúti átkelőjeként a legrövidebb (331 méter) budapesti Duna-híd, a Szabadság (vagy ahogy akkor nevezték: a Ferencz József). Építését az 1893. évi XV. tc. rendelte el (Fővám téri híd) az Erzsébet híddal (Eskü téri híd) együtt. A két híd építésére együttes nemzetközi pályázatot írtak ki, amelyre összesen 74 – közte 16 amerikai, 15 magyar, továbbá olasz, német, francia, belga, holland, orosz és algériai – pályamű érkezett. A Fővám téri hídra beadott 21 pályamű közül minden idők talán legnagyobb és külföldön leginkább elismert magyar hídtervező mérnökének, Feketeházy Jánosnak a tervét választották ki megvalósításra. Ezzel kezdetét vette az első, teljes egészében, a tervezéstől a kivitelezésig magyar híd története. Persze „magyar átokként” a civakodás is megkezdődött, ugyanis Feketeházy terveit átdolgozták, és egyesek ezek után megkérdőjelezték a jeles mérnök szerzőségét, aki régi sérelmeit is felelevenítve parázs vitába bocsátkozott a Mérnök Egylet Heti Értesítőjének hasábjain. Közben azért megkezdődött az építkezés is, amely két év alatt lezajlott, és 1896. október 4-én a névadó, azaz Ferenc József részvételével megtarthatták a hídavatást is. Az uralkodó maga is hozzájárult a hídszerkezet stabilizálásához, egy ezüstszegecs néhány szimbolikus kalapácsütéssel végrehajtott helyére illesztésével. Ezt a híres szegecset azután 1956 forradalmi napjaiban valaki elvitte, de pótolták; majd a pótlást is elvitték. Ma már jelöletlen, »egyszerű« szegecs van ezen a helyen. A Ferenc József híd már születése pillanatában is el volt látva villamossínekkel, elektromos és gázvilágítással. A lovas kocsik viszont messzire elkerülték, mert a pesti és a budai oldal közötti ötméteres szintkülönbségből adódóan a pesti felhajtó igen meredekre épült, amelyen bajos volt megrakott kocsival felkapaszkodni. A németek a főváros szovjet ostromának vége felé, 1945. január 16-án robbantották a Dunába. Az összes híd közül elsőként újjáépítve, 1946. augusztus 20-án átadták a forgalomnak az ekkortól Szabadság névre keresztelt hidat.” (Forrás: Bori István: Budapest hídjai, ld. http://www.naputonline.hu/naput-kiadvanyok-arhiv/naput_2007/2007_01/008.htm)
A pápai Gróf Esterházy Károly Múzeum gyűjteményében található, 1915-ből származó képeslapon az egykori Ferenc(z) József híd (ma Szabadság híd) látható, háttérben a pesti oldal Duna-parti épületeivel. /„A Lánchíd után, a dualizmus korában megépült három híd a maga nemében páratlan, világszerte is egyedi és a főváros arculatát meghatározó műtárgy. / A millenniumi ünnepségek évére (1896) készült el a főváros harmadik közúti átkelőjeként a legrövidebb (331 méter) budapesti Duna-híd, a Szabadság (vagy ahogy akkor nevezték: a Ferencz József). Építését az 1893. évi XV. tc. rendelte el (Fővám téri híd) az Erzsébet híddal (Eskü téri híd) együtt. A két híd építésére együttes nemzetközi pályázatot írtak ki, amelyre összesen 74 – közte 16 amerikai, 15 magyar, továbbá olasz, német, francia, belga, holland, orosz és algériai – pályamű érkezett. A Fővám téri hídra beadott 21 pályamű közül minden idők talán legnagyobb és külföldön leginkább elismert magyar hídtervező mérnökének, Feketeházy Jánosnak a tervét választották ki megvalósításra. Ezzel kezdetét vette az első, teljes egészében, a tervezéstől a kivitelezésig magyar híd története. Persze „magyar átokként” a civakodás is megkezdődött, ugyanis Feketeházy terveit átdolgozták, és egyesek ezek után megkérdőjelezték a jeles mérnök szerzőségét, aki régi sérelmeit is felelevenítve parázs vitába bocsátkozott a Mérnök Egylet Heti Értesítőjének hasábjain. Közben azért megkezdődött az építkezés is, amely két év alatt lezajlott, és 1896. október 4-én a névadó, azaz Ferenc József részvételével megtarthatták a hídavatást is. Az uralkodó maga is hozzájárult a hídszerkezet stabilizálásához, egy ezüstszegecs néhány szimbolikus kalapácsütéssel végrehajtott helyére illesztésével. Ezt a híres szegecset azután 1956 forradalmi napjaiban valaki elvitte, de pótolták; majd a pótlást is elvitték. Ma már jelöletlen, »egyszerű« szegecs van ezen a helyen. A Ferenc József híd már születése pillanatában is el volt látva villamossínekkel, elektromos és gázvilágítással. A lovas kocsik viszont messzire elkerülték, mert a pesti és a budai oldal közötti ötméteres szintkülönbségből adódóan a pesti felhajtó igen meredekre épült, amelyen bajos volt megrakott kocsival felkapaszkodni. A németek a főváros szovjet ostromának vége felé, 1945. január 16-án robbantották a Dunába. Az összes híd közül elsőként újjáépítve, 1946. augusztus 20-án átadták a forgalomnak az ekkortól Szabadság névre keresztelt hidat.” (Forrás: Bori István: Budapest hídjai, ld. http://www.naputonline.hu/naput-kiadvanyok-arhiv/naput_2007/2007_01/008.htm)
Az Országház keleti homlokzata. Steiner Szilárd 1906-ban készült üvegnegatívját a tatai Kuny Domokos Múzeum őrzi. // Mivel kifejezett szándék volt, hogy magyar alapanyagokból, hazai iparosok, gyártók bevonásával készüljön az épület, egész iparágakat (pl. márványbányászat, izzógyártás) lendített fel a korszak legnagyobb hazai vállalkozásának számító építkezés. Az „első kapavágás” 1885. október 12-én történt a Tömő téren (ma Kossuth tér); az építkezésen átlagosan ezer ember dolgozott. A tizenhét éven át tartó munkák során mintegy 176 ezer köbméter földtömeget mozgattak meg, 40 millió téglát húztak fel, félmilliónál több díszkövet faragtak a falak díszítésére. Az építkezés 1885-től 1904-ig tartott, a(z 1902-ben elhunyt) tervező az épület teljes befejezését már nem érhette meg. 1894. május 5-én tartották az Országházban a bokrétaünnepet, a félkész épületben 1896. június 8-án, a millennium esztendejében gyűltek össze először a honatyák. Az első országgyűlésre 1902. október 8-án került sor, ám a munkálatok csak 1904-ben értek véget teljesen. / A barokk alaprajzú, barokk tömeghatású, részleteiben alapvetően neogótikus stílusú monumentális épület szimmetrikus szerkezete az építés korában kétkamarás rendszerben működő országgyűlés emlékét idézi. A kupola két oldalán tornyokkal körülvéve emelkedik ki a két ülésterem épületrésze, mely méretében és kialakításában teljesen megegyezik egymással, ezzel utalva a népképviseleti alsóház és a történelmi felsőház egyenrangúságára. A két épületszárnyat mintegy a törvényhozás egységének építészeti kifejeződéseként a csaknem 100 méter magas, hatalmas kupolacsarnok köti össze, mely a két ház együttes üléseinek helyszínéül is szolgált. / A homlokzatot 90 kőszobor díszíti, amelyek a magyar történelem nagy alakjait jelenítik meg, a Házban további 162 szobor található, emellett kívül megyei és városi címerek, a belső díszítésekben pedig a hazai flóra virágmotívumai jelennek meg, amihez 40 kg 22-23 karátos aranyat is felhasználtak. 27 kapu, 29 lépcsőház, 10 belső világítóudvar, valamint 13 lift tartozik az épülethez; itt valósult meg az országban elsőként távfűtés (fűtési és szellőzőrendszere a maga korában az egyik legmodernebbnek számított Európában). (Forrás: https://www.parlament.hu/web/orszaghaz/az-orszaghaz-leirasa, https://cultura.hu/kultura/az-uj-orszaghaz/, http://www.kitervezte.hu/epuletek/kozepulet/orszaghaz)
