A képeslapon az Operaház épülete látható. A lap a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára gyűjteményének része. // Az épület története: Pest-Budán 1837 óta a Nemzeti Színház adott otthont a drámai és operaelőadásoknak is, azonban az 1867-es kiegyezést követően a város gyors fejlődésének köszönhetően a színház egyre szűkebbnek bizonyult szerteágazó művészi feladatai ellátására. Az „önálló dalműszínház” szükségességének gondolatát (elsőként) báró Orczy Bódog, a Nemzeti Színház igazgatója fogalmazta meg. 1872-ben bizottságot hoztak létre a felépítendő operaház helyének kijelölésére. A következő évben (verseny)pályázatot írtak ki az épületre, melyen Ybl Miklós terve nyert. Az építkezés 1875-ben kezdődött el, és kilenc évig tartott. / A Magyar Királyi Operaház a korabeli jelentős épületekhez hasonlóan az eklektika jegyében – mely egyes korábbi építészeti stílusok formavilágát alkalmazza – neoreneszánsz stílusban épült (homlokzata barokk elemekkel egészült ki). A mészkőből faragott főhomlokzat enyhén ferde földszintje fokozza az épület monumentalitását. A sarkokat Stróbl Alajos két márványból faragott szfinxe díszíti: karmaik között színházi maszkot és babérkoszorút tartanak. A főbejárat melletti fülkékben Erkel Ferenc és Liszt Ferenc nagyméretű szobra áll, melyek szintén Stróbl alkotásai. Erkel nyugodt pózban, mozdulatlanul ül, míg Liszt szenvedélyesebb, felvetett fejjel ábrázolt alakja dinamikusabban megformált. A(z első emeleti) foyer ablakai előtti árkádok két oldalán lévő fülkékben négy múzsa (Erató,Terpszikhoré, illetve Thaleia és Melpomené) szobra áll. A homlokzatot balusztrádos főpárkány koronázza, tizenhat zeneszerző mészkőszobrával. A színház építőművészeti kivitelezése és technikai felszereltsége a maga korában meghaladta Európa legjelesebb operaházainak színvonalát. A világon elsőként itt alkalmazták a vasszerkezeteket használó, vízhidraulikával működtetett színpadgépezetet. / A Magyar Királyi Operaház ünnepélyes megnyitására 1884. szeptember 27-én került sor I. Ferenc József magyar király jelenlétében. (A megnyitó ünnepség a felfokozott érdeklődés miatt kis híján botrányba fulladt: a kíváncsi tömeg betört az előcsarnokba, a rendőröknek csak nehezen sikerült kituszkolniuk az embereket az épületből.) A nyitó díszelőadáson a Bánk bán első felvonását, a Hunyadi László című opera nyitányát és Wagner Lohengrinjének első felvonását adták elő Erkel Ferenc vezényletével. Hamarosan művészi válságba került a társulat, ugyanis sem létszámban, sem pedig színvonalban nem volt képes megfelelni a mindennapi színjátszás követelményeinek. Ehhez anyagi problémák is társultak, hiszen a pesti közönség nem volt képes viselni a produkciók költségeit. A helyzet 1888-ban Gustav Mahler igazgatói kinevezésével változott meg, akinek működéséhez kötődik az Operaház első „aranykora”. Az addig túlnyomórészt olasz repertoár mellett ő mutatta be először Wagner Ring-tetralógiájának két darabját, valamint Mascagni Parasztbecsületét, amelyet a budapesti siker indított el világhódító útjára. (…) 1945 óta az intézmény hivatalos neve Magyar Állami Operaház. (https://www.opera.hu/hu/rolunk/az-operahaz-epitesenek-tortenete/, https://cultura.hu/kultura/a-budapesti-operahaz-130-eve/,https://m.mult-kor.hu/20140926_kis_hijan_botranyba_fulladt_a_budapesti_operahaz_megnyitoja, http://www.kitervezte.hu/epuletek/kultura/magyar-allami-operahaz-budapest)
A képeslapon az Andrássy út egy részlete látható, az Operaházzal és a Windsor kávéházzal. A képeslap a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményének része. // Az épület története: Pest-Budán 1837 óta a Nemzeti Színház adott otthont a drámai és operaelőadásoknak is, azonban az 1867-es kiegyezést követően a város gyors fejlődésének köszönhetően a színház egyre szűkebbnek bizonyult szerteágazó művészi feladatai ellátására. Az „önálló dalműszínház” szükségességének gondolatát (elsőként) báró Orczy Bódog, a Nemzeti Színház igazgatója fogalmazta meg. 1872-ben bizottságot hoztak létre a felépítendő operaház helyének kijelölésére. A következő évben (verseny)pályázatot írtak ki az épületre, melyen Ybl Miklós terve nyert. Az építkezés 1875-ben kezdődött el, és kilenc évig tartott. / A Magyar Királyi Operaház a korabeli jelentős épületekhez hasonlóan az eklektika jegyében – mely egyes korábbi építészeti stílusok formavilágát alkalmazza – neoreneszánsz stílusban épült (homlokzata barokk elemekkel egészült ki). A mészkőből faragott főhomlokzat enyhén ferde földszintje fokozza az épület monumentalitását. A sarkokat Stróbl Alajos két márványból faragott szfinxe díszíti: karmaik között színházi maszkot és babérkoszorút tartanak. A főbejárat melletti fülkékben Erkel Ferenc és Liszt Ferenc nagyméretű szobra áll, melyek szintén Stróbl alkotásai. Erkel nyugodt pózban, mozdulatlanul ül, míg Liszt szenvedélyesebb, felvetett fejjel ábrázolt alakja dinamikusabban megformált. A(z első emeleti) foyer ablakai előtti árkádok két oldalán lévő fülkékben négy múzsa (Erató,Terpszikhoré, illetve Thaleia és Melpomené) szobra áll. A homlokzatot balusztrádos főpárkány koronázza, tizenhat zeneszerző mészkőszobrával. A színház építőművészeti kivitelezése és technikai felszereltsége a maga korában meghaladta Európa legjelesebb operaházainak színvonalát. A világon elsőként itt alkalmazták a vasszerkezeteket használó, vízhidraulikával működtetett színpadgépezetet. / A Magyar Királyi Operaház ünnepélyes megnyitására 1884. szeptember 27-én került sor I. Ferenc József magyar király jelenlétében. (A megnyitó ünnepség a felfokozott érdeklődés miatt kis híján botrányba fulladt: a kíváncsi tömeg betört az előcsarnokba, a rendőröknek csak nehezen sikerült kituszkolniuk az embereket az épületből.) A nyitó díszelőadáson a Bánk bán első felvonását, a Hunyadi László című opera nyitányát és Wagner Lohengrinjének első felvonását adták elő Erkel Ferenc vezényletével. Hamarosan művészi válságba került a társulat, ugyanis sem létszámban, sem pedig színvonalban nem volt képes megfelelni a mindennapi színjátszás követelményeinek. Ehhez anyagi problémák is társultak, hiszen a pesti közönség nem volt képes viselni a produkciók költségeit. A helyzet 1888-ban Gustav Mahler igazgatói kinevezésével változott meg, akinek működéséhez kötődik az Operaház első „aranykora”. Az addig túlnyomórészt olasz repertoár mellett ő mutatta be először Wagner Ring-tetralógiájának két darabját, valamint Mascagni Parasztbecsületét, amelyet a budapesti siker indított el világhódító útjára. (…) 1945 óta az intézmény hivatalos neve Magyar Állami Operaház. (https://www.opera.hu/hu/rolunk/az-operahaz-epitesenek-tortenete/, https://cultura.hu/kultura/a-budapesti-operahaz-130-eve/,https://m.mult-kor.hu/20140926_kis_hijan_botranyba_fulladt_a_budapesti_operahaz_megnyitoja, http://www.kitervezte.hu/epuletek/kultura/magyar-allami-operahaz-budapest)
A képeslapon az Operaház épülete látható. A lap a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményének része. // Az épület története: Pest-Budán 1837 óta a Nemzeti Színház adott otthont a drámai és operaelőadásoknak is, azonban az 1867-es kiegyezést követően a város gyors fejlődésének köszönhetően a színház egyre szűkebbnek bizonyult szerteágazó művészi feladatai ellátására. Az „önálló dalműszínház” szükségességének gondolatát (elsőként) báró Orczy Bódog, a Nemzeti Színház igazgatója fogalmazta meg. 1872-ben bizottságot hoztak létre a felépítendő operaház helyének kijelölésére. A következő évben (verseny)pályázatot írtak ki az épületre, melyen Ybl Miklós terve nyert. Az építkezés 1875-ben kezdődött el, és kilenc évig tartott. / A Magyar Királyi Operaház a korabeli jelentős épületekhez hasonlóan az eklektika jegyében – mely egyes korábbi építészeti stílusok formavilágát alkalmazza – neoreneszánsz stílusban épült (homlokzata barokk elemekkel egészült ki). A mészkőből faragott főhomlokzat enyhén ferde földszintje fokozza az épület monumentalitását. A sarkokat Stróbl Alajos két márványból faragott szfinxe díszíti: karmaik között színházi maszkot és babérkoszorút tartanak. A főbejárat melletti fülkékben Erkel Ferenc és Liszt Ferenc nagyméretű szobra áll, melyek szintén Stróbl alkotásai. Erkel nyugodt pózban, mozdulatlanul ül, míg Liszt szenvedélyesebb, felvetett fejjel ábrázolt alakja dinamikusabban megformált. A(z első emeleti) foyer ablakai előtti árkádok két oldalán lévő fülkékben négy múzsa (Erató,Terpszikhoré, illetve Thaleia és Melpomené) szobra áll. A homlokzatot balusztrádos főpárkány koronázza, tizenhat zeneszerző mészkőszobrával. A színház építőművészeti kivitelezése és technikai felszereltsége a maga korában meghaladta Európa legjelesebb operaházainak színvonalát. A világon elsőként itt alkalmazták a vasszerkezeteket használó, vízhidraulikával működtetett színpadgépezetet. / A Magyar Királyi Operaház ünnepélyes megnyitására 1884. szeptember 27-én került sor I. Ferenc József magyar király jelenlétében. (A megnyitó ünnepség a felfokozott érdeklődés miatt kis híján botrányba fulladt: a kíváncsi tömeg betört az előcsarnokba, a rendőröknek csak nehezen sikerült kituszkolniuk az embereket az épületből.) A nyitó díszelőadáson a Bánk bán első felvonását, a Hunyadi László című opera nyitányát és Wagner Lohengrinjének első felvonását adták elő Erkel Ferenc vezényletével. Hamarosan művészi válságba került a társulat, ugyanis sem létszámban, sem pedig színvonalban nem volt képes megfelelni a mindennapi színjátszás követelményeinek. Ehhez anyagi problémák is társultak, hiszen a pesti közönség nem volt képes viselni a produkciók költségeit. A helyzet 1888-ban Gustav Mahler igazgatói kinevezésével változott meg, akinek működéséhez kötődik az Operaház első „aranykora”. Az addig túlnyomórészt olasz repertoár mellett ő mutatta be először Wagner Ring-tetralógiájának két darabját, valamint Mascagni Parasztbecsületét, amelyet a budapesti siker indított el világhódító útjára. (…) 1945 óta az intézmény hivatalos neve Magyar Állami Operaház. (https://www.opera.hu/hu/rolunk/az-operahaz-epitesenek-tortenete/, https://cultura.hu/kultura/a-budapesti-operahaz-130-eve/,https://m.mult-kor.hu/20140926_kis_hijan_botranyba_fulladt_a_budapesti_operahaz_megnyitoja, http://www.kitervezte.hu/epuletek/kultura/magyar-allami-operahaz-budapest)
A 19. század végi metszeten a Nemzeti Múzeum és a Kálvin téri piac látható. A metszet a budapesti Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményének része. // A Nemzeti Múzeum alapítása Széchenyi Ferenc nevéhez fűződik. A hungarikákat gyűjtő gróf Széchenyi Ferenc 1802-ben úgy döntött, hogy gazdag könyv-, címer- és érmegyűjteményeit megosztja honfitársaival, hazája javára fordítva kincseit. Felajánlása alapozta meg a magyar szellemi élet centrumának, a Nemzeti Múzeumnak megszületését. A múzeum klasszicista stílusú épülete 1837–47 között épült, tervezője Pollack Mihály építész volt. „A XIX. század neoklasszicizmusa ezt a nagyszabású római architektúrát a túlfinomult görög ízlés zománcával vonja át és mégis sem nem római, sem nem görög művészet, amit produkál. […] Pollack Mihály ennek a kornak a szülötte. Az ő kezén ez a friss és modern szellem és önállóság fokozottabb mértékben érvényesül, mint bármely hírneves külföldi kortársánál.” (Lechner Jenő) / A múzeum monumentális épülete 109x70 méteres téglalap alakú teret foglal el, két belső udvarral. A párkány magassága 24 m. A nyolcoszlopos, római stílusú porticus 34,7 m széles és 27,3 méterrel lép ki a homlokfal elé. A timpanon szobordíszei Raffael Monti milánói szobrász alkotásai: középen Pannónia nőalakja trónol, kezében egy-egy babérkoszorúval, melyet jobbról a tudomány és művészet, balról a történelem és a hírnév megszemélyesítőjének nyújt át. A jobb sarokban lévő alak a Dunát, a bal sarokban lévő a Drávát szimbolizálja. Az épület belső kiképzése a klasszicista stílusnak megfelelő. A főlépcső falait és mennyezetét 1875 óta Lotz Károly és Than Mór allegorikus freskói díszítik. / A múzeum jelentős szerepet játszott az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc történetében. 1848. március 15-én a homlokzat előtti tér a forradalom egyik fontos színhelye volt, ahol a hagyománnyal ellentétben Petőfi Sándor nem szavalta el a Nemzeti Dalt (de beszédet mondott). A Múzeum előtti tér 1848–49-ben számos népgyűlés helyszíne volt. A múzeumi díszteremben ülésezett a 48-as népképviseleti országgyűlés felsőháza. (Később, 1861-ben és 1865–66-ban a képviselőház, 1867-től 1902-ig, a mai Parlament megépüléséig, pedig a felsőház működött itt.) Ettől kezdve a Nemzeti Múzeum épülete nem csupán a legfontosabb nemzeti gyűjtemény őrző- és bemutatóhelye, hanem a nemzeti szabadság jelképe is. (Forrás: https://mnm.hu/hu/muzeumtortenet, http://lechnerkozpont.hu/cikk/muveszi-tokeletesseg-es-elszabadult-baromfiak)
A felvételeken a Nemzeti Múzeum. Az archív fotók a budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményének részei. // A Nemzeti Múzeum alapítása Széchenyi Ferenc nevéhez fűződik. A hungarikákat gyűjtő gróf Széchenyi Ferenc 1802-ben úgy döntött, hogy gazdag könyv-, címer- és érmegyűjteményeit megosztja honfitársaival, hazája javára fordítva kincseit. Felajánlása alapozta meg a magyar szellemi élet centrumának, a Nemzeti Múzeumnak megszületését. A múzeum klasszicista stílusú épülete 1837–47 között épült, tervezője Pollack Mihály építész volt. „A XIX. század neoklasszicizmusa ezt a nagyszabású római architektúrát a túlfinomult görög ízlés zománcával vonja át és mégis sem nem római, sem nem görög művészet, amit produkál. […] Pollack Mihály ennek a kornak a szülötte. Az ő kezén ez a friss és modern szellem és önállóság fokozottabb mértékben érvényesül, mint bármely hírneves külföldi kortársánál.” (Lechner Jenő) / A múzeum monumentális épülete 109x70 méteres téglalap alakú teret foglal el, két belső udvarral. A párkány magassága 24 m. A nyolcoszlopos, római stílusú porticus 34,7 m széles és 27,3 méterrel lép ki a homlokfal elé. A timpanon szobordíszei Raffael Monti milánói szobrász alkotásai: középen Pannónia nőalakja trónol, kezében egy-egy babérkoszorúval, melyet jobbról a tudomány és művészet, balról a történelem és a hírnév megszemélyesítőjének nyújt át. A jobb sarokban lévő alak a Dunát, a bal sarokban lévő a Drávát szimbolizálja. Az épület belső kiképzése a klasszicista stílusnak megfelelő. A főlépcső falait és mennyezetét 1875 óta Lotz Károly és Than Mór allegorikus freskói díszítik. / A múzeum jelentős szerepet játszott az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc történetében. 1848. március 15-én a homlokzat előtti tér a forradalom egyik fontos színhelye volt, ahol a hagyománnyal ellentétben Petőfi Sándor nem szavalta el a Nemzeti Dalt (de beszédet mondott). A Múzeum előtti tér 1848–49-ben számos népgyűlés helyszíne volt. A múzeumi díszteremben ülésezett a 48-as népképviseleti országgyűlés felsőháza. (Később, 1861-ben és 1865–66-ban a képviselőház, 1867-től 1902-ig, a mai Parlament megépüléséig, pedig a felsőház működött itt.) Ettől kezdve a Nemzeti Múzeum épülete nem csupán a legfontosabb nemzeti gyűjtemény őrző- és bemutatóhelye, hanem a nemzeti szabadság jelképe is. (Forrás: https://mnm.hu/hu/muzeumtortenet, http://lechnerkozpont.hu/cikk/muveszi-tokeletesseg-es-elszabadult-baromfiak)
