3541 - 3545 találat a 13530 közül.

Anna Margit: Menyasszony

Oktatás

Általános

Cím
Anna Margit: Menyasszony (olajfestmény, 1968)
Leírás
Anna Margit festőművész Menyasszony (1968) című olajfestménye S. Nagy Katalin /1944–/ jeles művészettörténész és szociológus Anna Margitról népszerűsítő céllal írott korai tanulmánykötetében, kismonográfiájában került publikálásra (S. Nagy Katalin: Anna Margit – in: Mai magyar művészet sorozat, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1971; sorozat szerk.: Dávid Katalin /1923–/, felelős szerk.: Román József /1913–2008/, technikai szerk.: Tiszovszky Zoltán, grafikus: Anna Margit /1913–1991/, reprodukciók: Károly Attila és Szelényi Károly /1943–/). Az oktatási célból bemutatott műalkotást tartalmazó kötet a MaNDA adatbázisában megtalálható, ingyenesen hozzáférhető és tanulmányozható. Anna Margit (BOROTA, 1913 - 1991, BUDAPEST) a Képzőművészeti Főiskolát Vaszary János növendékeként végezte el 1936-ban. 1937-től nyaranta férjével, Ámos Imrével együtt a szentendrei művésztelepen dolgozott. 1946 és 1948 között az Európai iskola rendezésében állította ki a naiv, gyermeki látást és a szürrealista asszociációkat egyesítő műveit. Fintorgó nőalakjai, bizarr figurái álomittas hangulatukkal a lélek mélyrétegeinek rezzenéseit közvetítik. A hetvenes évektől kezdve népművészeti motívumok épültek bele a primitív iránt mindig is vonzódó művészetébe, amelyre harsány színvilág és egy paraszt-rokokónak mondható buja díszítményesség lett a jellemző. A népi bábukat idéző, rikítóan színes és virágokkal, csipkékkel, girlandokkal felcicomázott figurák kihívó esendőségükben az emberi lét groteszkségét, olykor egyenesen az abszurditását sugallják. Gyűjteményes anyagát 1948-ban és 1968-ban mutatta be az Ernst Múzeumban. 1984 óta Szentendrén állandó kiállításon láthatók a művei.

Kompetencia

Műveltségi terület
Anyanyelvi kommunikáció
„Ha elvonatkoztatunk a formától, a virág jelentésétől, s csupán a dekoratív foltok összefüggéseit tekintjük, arra a megdöbbentő felfedezésre bukkanunk, hogy Anna Margit alkotói módszerében közel áll a kalligrafikus festőkhöz.” (S. Nagy Katalin)
„Ha elvonatkoztatunk a formától, a virág jelentésétől, s csupán a dekoratív foltok összefüggéseit tekintjük, arra a megdöbbentő felfedezésre bukkanunk, hogy Anna Margit alkotói módszerében közel áll a kalligrafikus festőkhöz.” (S. Nagy Katalin)

Anna Margit: Madárfa

Oktatás

Általános

Cím
Anna Margit: Madárfa (olajfestmény, 1968)
Leírás
Anna Margit festőművész Madárfa (1968) című olajfestménye S. Nagy Katalin /1944–/ jeles művészettörténész és szociológus Anna Margitról népszerűsítő céllal írott korai tanulmánykötetében, kismonográfiájában került publikálásra (S. Nagy Katalin: Anna Margit – in: Mai magyar művészet sorozat, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1971; sorozat szerk.: Dávid Katalin /1923–/, felelős szerk.: Román József /1913–2008/, technikai szerk.: Tiszovszky Zoltán, grafikus: Anna Margit /1913–1991/, reprodukciók: Károly Attila és Szelényi Károly /1943–/). Az oktatási célból bemutatott műalkotást tartalmazó kötet a MaNDA adatbázisában megtalálható, ingyenesen hozzáférhető és tanulmányozható. Anna Margit (BOROTA, 1913 - 1991, BUDAPEST) a Képzőművészeti Főiskolát Vaszary János növendékeként végezte el 1936-ban. 1937-től nyaranta férjével, Ámos Imrével együtt a szentendrei művésztelepen dolgozott. 1946 és 1948 között az Európai iskola rendezésében állította ki a naiv, gyermeki látást és a szürrealista asszociációkat egyesítő műveit. Fintorgó nőalakjai, bizarr figurái álomittas hangulatukkal a lélek mélyrétegeinek rezzenéseit közvetítik. A hetvenes évektől kezdve népművészeti motívumok épültek bele a primitív iránt mindig is vonzódó művészetébe, amelyre harsány színvilág és egy paraszt-rokokónak mondható buja díszítményesség lett a jellemző. A népi bábukat idéző, rikítóan színes és virágokkal, csipkékkel, girlandokkal felcicomázott figurák kihívó esendőségükben az emberi lét groteszkségét, olykor egyenesen az abszurditását sugallják. Gyűjteményes anyagát 1948-ban és 1968-ban mutatta be az Ernst Múzeumban. 1984 óta Szentendrén állandó kiállításon láthatók a művei.

Kompetencia

Műveltségi terület
Anyanyelvi kommunikáció
„A népi, a naiv hiedelmek valóságát vallja a festő. Önmaga hitét is szomorúan megmosolyogva vágyakozik az ártatlanság, az eredeti primitív művészetek korába. Természetes, hogy az angyalok léteznek, szállni tudnak, játszanak.” (S. Nagy Katalin)
„A népi, a naiv hiedelmek valóságát vallja a festő. Önmaga hitét is szomorúan megmosolyogva vágyakozik az ártatlanság, az eredeti primitív művészetek korába. Természetes, hogy az angyalok léteznek, szállni tudnak, játszanak.” (S. Nagy Katalin)

Anna Margit: Fehér hajú lány

Oktatás

Általános

Cím
Anna Margit: Fehér hajú lány (pasztellkréta festmény, 1960)
Leírás
Anna Margit festőművész Fehér hajú lány (1960) című pasztellkréta festménye S. Nagy Katalin /1944–/ jeles művészettörténész és szociológus Anna Margitról népszerűsítő céllal írott korai tanulmánykötetében, kismonográfiájában került publikálásra (S. Nagy Katalin: Anna Margit – in: Mai magyar művészet sorozat, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1971; sorozat szerk.: Dávid Katalin /1923–/, felelős szerk.: Román József /1913–2008/, technikai szerk.: Tiszovszky Zoltán, grafikus: Anna Margit /1913–1991/, reprodukciók: Károly Attila és Szelényi Károly /1943–/). Az oktatási célból bemutatott műalkotást tartalmazó kötet a MaNDA adatbázisában megtalálható, ingyenesen hozzáférhető és tanulmányozható. Anna Margit (BOROTA, 1913 - 1991, BUDAPEST) a Képzőművészeti Főiskolát Vaszary János növendékeként végezte el 1936-ban. 1937-től nyaranta férjével, Ámos Imrével együtt a szentendrei művésztelepen dolgozott. 1946 és 1948 között az Európai iskola rendezésében állította ki a naiv, gyermeki látást és a szürrealista asszociációkat egyesítő műveit. Fintorgó nőalakjai, bizarr figurái álomittas hangulatukkal a lélek mélyrétegeinek rezzenéseit közvetítik. A hetvenes évektől kezdve népművészeti motívumok épültek bele a primitív iránt mindig is vonzódó művészetébe, amelyre harsány színvilág és egy paraszt-rokokónak mondható buja díszítményesség lett a jellemző. A népi bábukat idéző, rikítóan színes és virágokkal, csipkékkel, girlandokkal felcicomázott figurák kihívó esendőségükben az emberi lét groteszkségét, olykor egyenesen az abszurditását sugallják. Gyűjteményes anyagát 1948-ban és 1968-ban mutatta be az Ernst Múzeumban. 1984 óta Szentendrén állandó kiállításon láthatók a művei.

Kompetencia

Műveltségi terület
Anyanyelvi kommunikáció
„A szecessziós hagyományokat is felelevenítette, különösen vászonra fekete krétával rajzolt műveiben. Mintha a lovagkor üzenete is megérintette volna, mintha a trecento érzelmei borzolták volna föl fogékony kedélyét. Mítoszok zsongták körül…” (S. N. K.)
„A szecessziós hagyományokat is felelevenítette, különösen vászonra fekete krétával rajzolt műveiben. Mintha a lovagkor üzenete is megérintette volna, mintha a trecento érzelmei borzolták volna föl fogékony kedélyét. Mítoszok zsongták körül…” (S. N. K.)

A Vigadó 1896-ban

Oktatás

Általános

Cím
A Pesti Vigadó
Leírás
A felvételen a Pesti Vigadó Dunára néző homlokzata látható, a tér északi oldala felől. Az illusztráció a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményének része. // A Pesti Vigadó épületének története: A mai Vigadó környékén az 1700-as évek végén a Pestet védő városfal északi nagyrondellája állt. Az erődítményt 1789-ben elbontották, de a helyére tervezett színház forrás hiányában nem épült meg. 1829-ben Pollack Mihályt, a Nemzeti Múzeum tervezőjét bízták meg egy koncert- és táncterem építésével. 1833-ra készült el a Vigadó elődje, a pesti klasszicista építészet remekének tartott Redoute (Táncpalota). Pest egyetlen koncerttermeként hamar a kultúra fellegvárává vált: olyan neves zeneszerzők léptek fel falai között mint az idősebb és ifjabb Johann Strauss, Erkel Ferenc vagy Liszt Ferenc, aki 1839-ben jótékonysági koncertet adott az előző évi nagy pesti árvíz károsultjai javára. 1842-ben itt nyílt meg a Kossuth Lajos kezdeményezésére szervezett első magyar iparműkiállítás, majd Redoute koncerttermében ülésezett 1848-ban az első népképviseleti országgyűlés, melynek július 11-ei ülésén Kossuth nevezetes beszédére a 200 ezer újoncot és ehhez szükséges pénzerőt a szabadságharc folytatásához egyhangúlag megadták. Feltehetően ezzel indokolható, hogy Buda 1849 májusi ostroma idején a várat védő Heinrich Hentzi osztrák császári vezérőrnagy minden harcászati ok nélkül (bosszúból) rommá lövette / Az új épület megtervezésével először Hild Józsefet bízták meg 1853-ban, de anyagiak híján a munka el sem kezdődött. Majd 1859-ben – mivel akkor Hild más munkákkal volt elfoglalva – Feszl Frigyest kérték fel a már elkészült alapterv módosítására, illetve később a tervrajzok részletes kidolgozására. Feszl tervei alapján 5 év alatt épült meg a jó ideig még az új pesti Redoute-ként emlegetett Vigadó melyet 1865. január 15-én nagyszabású bállal nyitottak meg. A keleti elemekkel és népies magyaros motívumokkal elegyített romantikus épület nagy feltűnést keltett, ám akkor (még) sem a közönségnek, sem a szakmabelieknek – a különféle stílusok ötvözését az utókorral ellentétben nem újító egyediségnek, hanem az egyöntetűség hiányának értékelték – nem tetszett igazán, utóbb mégis a magyar romantikus építészet jelképévé vált. (Dunára néző) monumentális főhomlokzatán az öttengelyes középrészt egytengelyes szélsőrizalitok fogják közre. A könnyed középrész és az erőteljes sarokkiképzések ellentéte kiemeli az épület újszerű szerkezetét. Az oldalhomlokzatok egyszerűbbek és részben magyaros szalagdíszítésűek. (A magyaros jelleg leginkább a formabontó módon bajuszos férfifejekkel díszített oszlopfőkben, illetve a magyar huszárok mentéjének paszomány-ornamentikáját stilizáló vitézkötéses motívumaiban érhető tetten.) Az épület belső tereit Than Mór és Lotz Károly falképei díszítik. / A Vigadó csakhamar a kulturális és zenei élet központjaként a polgárosodó Pest, majd a rohamosan fejlődő Budapest emblematikus helyszíne, a polgári eszmény, az előkelőség szimbóluma lett. Koncertterme a legkülönfélébb rendezvényeknek adott helyet: ünnepi (jogász, atléta, vendéglős, építő-iparos) és jótékonysági bálok, jelmezes (farsangi) bálok, fogadások, köszöntők, kiállítások, atlétikai versenyek és számos hangverseny, koncert helyszíne volt. 1867-ben az I. Ferenc József megkoronázása alkalmából rendezett bálon az uralkodó is részt vett. Itt ünnepelték 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítését, azaz Budapest megszületését is, és itt tartotta alakuló ülését az új főváros képviselő-testülete. A hangversenyteremben fellépett mind a hazai, mind a nemzetközi zenei élet számos kiemelkedő alakja, többek között Erkel Ferenc, Liszt Ferenc (aki visszatérő vendége volt a Vigadónak), Bartók Béla, csakúgy, mint Johannes Brahms, Claude Debussy vagy Antonín Dvořak. (Forrás: Millisits Máté: A Vigadó, a magyar kultúra főnixként feltámadt épülete, https://mnl.gov.hu/a_het_dokumentuma/150_eves_feszl_tancpalotaja.html)

Kompetencia

Műveltségi terület
Szociális és állampolgári kompetencia

A Vigadó az 1930-as években

Oktatás

Általános

Cím
A Pesti Vigadó
Leírás
A felvételen a Vigadó épülete, jobbra az Angol Királynő Szálloda. Az archív fotó a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményének része. // A Pesti Vigadó épületének története: A mai Vigadó környékén az 1700-as évek végén a Pestet védő városfal északi nagyrondellája állt. Az erődítményt 1789-ben elbontották, de a helyére tervezett színház forrás hiányában nem épült meg. 1829-ben Pollack Mihályt, a Nemzeti Múzeum tervezőjét bízták meg egy koncert- és táncterem építésével. 1833-ra készült el a Vigadó elődje, a pesti klasszicista építészet remekének tartott Redoute (Táncpalota). Pest egyetlen koncerttermeként hamar a kultúra fellegvárává vált: olyan neves zeneszerzők léptek fel falai között mint az idősebb és ifjabb Johann Strauss, Erkel Ferenc vagy Liszt Ferenc, aki 1839-ben jótékonysági koncertet adott az előző évi nagy pesti árvíz károsultjai javára. 1842-ben itt nyílt meg a Kossuth Lajos kezdeményezésére szervezett első magyar iparműkiállítás, majd Redoute koncerttermében ülésezett 1848-ban az első népképviseleti országgyűlés, melynek július 11-ei ülésén Kossuth nevezetes beszédére a 200 ezer újoncot és ehhez szükséges pénzerőt a szabadságharc folytatásához egyhangúlag megadták. Feltehetően ezzel indokolható, hogy Buda 1849 májusi ostroma idején a várat védő Heinrich Hentzi osztrák császári vezérőrnagy minden harcászati ok nélkül (bosszúból) rommá lövette / Az új épület megtervezésével először Hild Józsefet bízták meg 1853-ban, de anyagiak híján a munka el sem kezdődött. Majd 1859-ben – mivel akkor Hild más munkákkal volt elfoglalva – Feszl Frigyest kérték fel a már elkészült alapterv módosítására, illetve később a tervrajzok részletes kidolgozására. Feszl tervei alapján 5 év alatt épült meg a jó ideig még az új pesti Redoute-ként emlegetett Vigadó melyet 1865. január 15-én nagyszabású bállal nyitottak meg. A keleti elemekkel és népies magyaros motívumokkal elegyített romantikus épület nagy feltűnést keltett, ám akkor (még) sem a közönségnek, sem a szakmabelieknek – a különféle stílusok ötvözését az utókorral ellentétben nem újító egyediségnek, hanem az egyöntetűség hiányának értékelték – nem tetszett igazán, utóbb mégis a magyar romantikus építészet jelképévé vált. (Dunára néző) monumentális főhomlokzatán az öttengelyes középrészt egytengelyes szélsőrizalitok fogják közre. A könnyed középrész és az erőteljes sarokkiképzések ellentéte kiemeli az épület újszerű szerkezetét. Az oldalhomlokzatok egyszerűbbek és részben magyaros szalagdíszítésűek. (A magyaros jelleg leginkább a formabontó módon bajuszos férfifejekkel díszített oszlopfőkben, illetve a magyar huszárok mentéjének paszomány-ornamentikáját stilizáló vitézkötéses motívumaiban érhető tetten.) Az épület belső tereit Than Mór és Lotz Károly falképei díszítik. / A Vigadó csakhamar a kulturális és zenei élet központjaként a polgárosodó Pest, majd a rohamosan fejlődő Budapest emblematikus helyszíne, a polgári eszmény, az előkelőség szimbóluma lett. Koncertterme a legkülönfélébb rendezvényeknek adott helyet: ünnepi (jogász, atléta, vendéglős, építő-iparos) és jótékonysági bálok, jelmezes (farsangi) bálok, fogadások, köszöntők, kiállítások, atlétikai versenyek és számos hangverseny, koncert helyszíne volt. 1867-ben az I. Ferenc József megkoronázása alkalmából rendezett bálon az uralkodó is részt vett. Itt ünnepelték 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítését, azaz Budapest megszületését is, és itt tartotta alakuló ülését az új főváros képviselő-testülete. A hangversenyteremben fellépett mind a hazai, mind a nemzetközi zenei élet számos kiemelkedő alakja, többek között Erkel Ferenc, Liszt Ferenc (aki visszatérő vendége volt a Vigadónak), Bartók Béla, csakúgy, mint Johannes Brahms, Claude Debussy vagy Antonín Dvořak. (Forrás: Millisits Máté: A Vigadó, a magyar kultúra főnixként feltámadt épülete, https://mnl.gov.hu/a_het_dokumentuma/150_eves_feszl_tancpalotaja.html)

Kompetencia

Műveltségi terület
Szociális és állampolgári kompetencia

A találati lista exportálásához szűkíteni kell a találati listát.