Általános

Cím

Dankasirály

Leírás

Magyarországon a leggyakoribb fészkelő sirályfaj, s költési időn kívül is sok madár tartózkodik a Kárpát-medencében. Tömeges tavaszi és őszi átvonuló. Hozzánk északról érkeznek télire csapatai. Hazánkban tavak nádasaiban, mocsaraiban és főleg mesterségesen létesített halastavi szigeteken költ. Telepesen fészkelő faj, nagyszámú kolóniában költ, melyhez más vízimadárfajok is szívesen társulnak. Általában a legkönnyebben hozzáférhető táplálékkal él, a szeméttelepekre is gyakorta kijár táplálkozni. Varjak és más madarak társaságában követi a mezőgazdasági gépeket és a felforgatott friss szántásban keresgél. Fiókáit főleg rovarokkal táplálja, de halakat, kétéltűeket, a legkülönfélébb gerincteleneket, kisemlősöket, tojásokat, dögöt, némi növényi eredetű táplálékot is fogyaszt. A preparátum a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum tulajdona.

Kompetencia

Műveltségi terület

Természettudományos és technikai kompetencia

Általános

Cím

Fakanál

Leírás

A felvételeken egy ároktői puhafából faragott és vésett fakanál látható. Gömbölyű öböllel, hurkos formában kifaragott, gyengén ívelt nyelén két bütykös dísz látható, illetve 'EJ. PEJ.P.' bevésés. A tárgy a miskolci Herman Ottó Múzeumban tekinthető meg. A fakanál “puha, szálkamentes fából faragott evőeszköz (…) Használták evőkanálként, lapos változatát pedig keverőkanálként (pl. kásakavaró) és lekvárkavaráshoz. A felföldi pásztorok, különösen az idősebbek, még két-három évtizeddel ezelőtt is kedvelték, mert az ételtől nem forrósodott át. Legrégibb formája kerek fejű volt, egyenes nyéllel, a kásakeverőé négyszögletes. Az újabbak, amelyeket a múlt század második felétől faragtak, már a fémből készült kanalak hosszúkás formáját követik. A dunántúli pásztorok az újabb formájú fakanálnak – s az ugyancsak fából kifaragott villának – a nyelét gyakran karcolt díszítéssel, spanyolozással és domború faragással díszítették. Egyik-másik nyelének végén a nyél anyagából kifaragott néhány láncszemen lakat formájú lógó díszt találunk. A díszített fakanalat és villát evésre már nem használták, ajándékként készültek, díszként a falon lógtak. A fakanál jellegzetes háziipari termék, egész faluk foglalkoztak készítésével (pl. a Hasznos melletti Mátrakeresztes). (Magyar néprajzi lexikon)

Kompetencia

Évfolyam

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Természettudományos és technikai

Általános

Cím

Vőfélykönyv

Leírás

1909-ből származó vőfélykönyv, Varga András vőfélyverseivel. A dokumentumot a Magyar Nemzeti Múzeum Báthori István Múzeuma őrzi.

Kompetencia

Műveltségi terület

A hatékony, önálló tanulás

Általános

Cím

Bognármester fűrésszel

Leírás

Kunffy Lajos (1869–1962) festőművész „Bognármester fűrésszel” című festménye a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum tulajdona.

Kompetencia

Műveltségi terület

A hatékony, önálló tanulás

Általános

Cím

Idős kanász férfi portréja a XIX. század végéről II.

Leírás

„A két világháború közötti falu képéhez hozzá tartozott a közösség által fizetett kanász, kondás vagy csürhés is, akit leginkább reggel és este láthatott a falusi. Mikor is erős tülkölés és ostorpattogtatás közepette kiterelte a falu disznait (kondát, csürhét) a határba, majd pedig este, amikor ugyanolyan zenebonával hazahozta az állatokat. Egyre gyarapodó archívumunkban számos régi fotót találunk erről a nem igazán előkelő foglakozásról, és a kanász által régen használt eszközökről. A mesterség mondhatni ősi, hiszen a disznók háziasítása egészen az ősemberig vezethető vissza. A jelenlegi házisertések ősét pedig logikusan a különféle vaddisznók környékén kell keresnünk. Európába állítólag a Közel-Keletről érkeztek az első példányok, érdekes, mostanság éppen arrafelé élnek olyan népek, akik nem hajlandók húsukból fogyasztani. A házisertés, no és az Európában honos vadonélő rokonai is állítólag egészen intelligens lények, kitűnő szaglásukat a szarvasgomba felderítése mellett újabban a kábítószerek felismerésére is használják. De a magyar középkorban, no és sok helyen egészen az 1950-es, 60-as évekig a húsukért, zsírjukért és a bőrükért tartották a disznókat. A nemesi birtokokon nagy kondákban, ridegtartással járták a hatalmas eredőségeket, és túrták ki az ehető dolgokat az avarból. Emellett persze a jobbágyporta tartozéka is volt a disznóól, vagy előbb inkább csak egy karám, elkerített udvarrész. A 19. század végére a modernizálódó állattartás fokozatosan elbúcsúztatta ezeket a hatalmas kondákat, a Bakonyból is elfogytak a földbirtokosoknak dolgozó makkoltató kanászok. Akik amúgy az állatokkal foglalatoskodók hierarchiájának a legalján voltak, a gulyások, csikósok és juhászok le is nézték a büdös disznókat terelgető, szürkemarha szarvából készült tülökkel, kanászbaltával és kanászostorral felszerelt napbarnította embereket. Akikből a 20. század első felében már csak egyet-egyet találunk falvanként azzal a bizalmi feladattal, hogy a legeltetős időszakban (Szent Györgytől Szent Mihály napjáig) vigyázzon a gazdák disznaira, azon legyen, hogy azok estére épségben és jóllakottan csörtessenek be az általában hosszúra nyúló porta végén álló ólakba. A kanász szót a kondát vezető kan(disznó)ból eredeztetik, a falu hierarchiájában a Megismerni a kanászt című népdal ellenére nem éppen magas pozícióját olyan kifejezések is jelzik, mint az „elkanászodás”, vagy a „csürhe”, ahogy a Tiszántúlon a disznócsordát, vagy kondát nevezik.” (Pálffy Lajos: Akkor ismerjük meg a kanászt is!) http://mandarchiv.hu/cikk/7246/Akkor_ismerjuk_meg_a_kanaszt_is

Kompetencia

Évfolyam

Természettudományos és technikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Anyanyelvi kommunikáció