„Tojást hímezhetünk a már bemutatott viaszos, írókás eljárás mellett karcolással, savazással is. A keszthelyi Balatoni Múzeum jóvoltából most több ilyen szépen megmunkált tojást is „körbejárhatunk” a MaNDA adatbázisában. Az biztos, hogy nincs az országnak olyan szeglete, ahol húsvét tájékán ne készítenének valamilyen eljárással hímes tojásokat. Erre leggyakrabban a tyúktojást szokták felhasználni, de a pulykák, kacsák és ludak hasonló produktumai is megfestődhetnek. Emellett porcelánból is készítenek, vagy fából is szoktak esztergálni tojásformákat, amiket aztán valamilyen fedőfestékkel, leggyakrabban olajjal szoktak díszíteni. A szárnyasok tojásait amúgy két formában, keményre főzve, vagy „kifújva” szokták felhasználni. Ez utóbbinak az „élettartam” szempontjából kétségkívül van egy nagy előnye a főtt tojással szemben, mégpedig az, hogy nem lehet megenni. A kifújt, megfestett tojásokkal szokták díszíteni évről évre a vázába tett barkaágakat, de a főtt tojás is lehet hosszú élettartamú, megfelelő hőmérsékleten egy idő után eltávozik belőle a nedvesség, valósággal kiszárad, olyan súlyúvá válik, mint kifújt sorstársa. A karcolásos díszítéshez nem kell valami nagy eszköztár. Elég a tojásokat festékbe tenni, majd száradásuk után a karcolótűvel már kezdhetjük is a minták kapirgálását. Ezzel a technikával, mint ahogyan a kiválasztott tojás kapcsán is megállapíthatjuk, jóval aprólékosabb, finomabb díszítéseket és feliratokat produkálhatunk, mint a viasszal való írással. A karcolás mellett, különösen az ország németek lakta vidékein, szokásban van savval is maratni festett tojásra díszeket. Erre a feladatra ecetsavat, vagy éppen sósavat szokás használni. A savazásos eljárást kombinálni lehet a karcolásos díszítéssel is. A savval nagyobb felületeken tudjuk a színeket halványítani, eltüntetni, míg a körvonalakat, figurákat tűvel karcoljuk bele a tojás héjába. A teljességhez az is hozzátartozik, hogy vannak úgynevezett berzselt tojások is, itt a festékbe dobás előtt egy-egy szép falevelet, virágot szorítunk rá harisnyával vagy gézzel a tojásra, hogy aztán a száradás után majd kirajzolódjon a levél formája.” (Pálffy Lajos: Tűvel és savval estek neki a tojásnak http://mandarchiv.hu/cikk/3340/Tuvel_es_savval_estek_neki_a_tojasnak). A 3D-ben digitalizált hímes tojás a keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjteményének részét képezi.
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Gulyás Magdolna naiv képzőművész rajza. Háttérben tornácos ház. Kívül gémeskút vizet merítő legénnyel, előtérben öt bőgatyás, mellényes legény, négy népviseletbe öltözött lányt locsol vödörrel. Az alkotás a kecskeméti Katona József Múzeum Magyar Naiv Művészek Gyűjteményében található.
Sási János 1976-ban készült felvételén egy somogyudvarhelyi komatál látható felülnézetből. A fehér mázas tányér közepén egy palack bor áll, a palack körül egy sor alma és narancs vegyesen, felette egy sor hímes tojás. A tojásokon egy kisméretű fonott kalács látható, melyet növénykoszorú és masnira kötött színes szalagok díszítenek. A fotó a Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum néprajzi gyűjteményének részét képezi. A komatál “elsősorban egynemű (ritkábban különnemű) fiatalok barátságkötésének megpecsételése ajándékcserével. Egyéb elnevezései: komálás, mátkálás, vésározás. Ez a kötelék a fiatalok későbbi életében más társadalmi kapcsolatok (keresztkomaság, házasság) alapjául is szolgálhat. Általában fehérvasárnapon, de húsvéthétfőn, esetleg későbbi tavaszi ünnepen, pl. pünkösdkor, május elsején is történhet. A Dél-Dunántúlon és a mátraalji palócoknál ismert szokás szerint a barátságot kötni kívánó fiatal (szülei, hozzátartozói segítségével) ajándékegyüttest készít elő főleg húsvéti ételekből: tálra helyezett koszorú alakú kalács, ill. egyéb sütemény, hímes húsvéti tojások, továbbá gyümölcs, szeszes ital, esetleg kendővel letakarva. Ismertek e célra készült cseréptálak, beleépített korsóval vagy tojástartóval. Az ajándékot személyesen vagy küldött által szokás eljuttatni a kiszemeltnek, lányok komatálküldése esetén kisebb lánnyal.” Magyar néprajzi lexikon
A keszthelyi Balatoni Múzeum tulajdonában levő archív fényképen népviseletbe öltözött, díszes fehér kendővel letakart komatált tartó fiatal nő látható. A komatál „elsősorban egynemű (ritkábban különnemű) fiatalok barátságkötésének megpecsételése ajándékcserével. Egyéb elnevezései: komálás, mátkálás, vésározás. Ez a kötelék a fiatalok későbbi életében más társadalmi kapcsolatok (keresztkomaság, házasság) alapjául is szolgálhat. Általában fehérvasárnapon, de húsvéthétfőn, esetleg későbbi tavaszi ünnepen, pl. pünkösdkor, május elsején is történhet. A Dél-Dunántúlon és a mátraalji palócoknál ismert szokás szerint a barátságot kötni kívánó fiatal (szülei, hozzátartozói segítségével) ajándékegyüttest készít elő főleg húsvéti ételekből: tálra helyezett koszorú alakú kalács, illetve egyéb sütemény, hímes húsvéti tojások, továbbá gyümölcs, szeszes ital, esetleg kendővel letakarva. Ismertek e célra készült cseréptálak, beleépített korsóval vagy tojástartóval. Az ajándékot személyesen vagy küldött által szokás eljuttatni a kiszemeltnek, lányok komatálküldése esetén kisebb lánnyal.” Magyar néprajzi lexikon
Az 1980-ban készült fotó a komatál küldésének (húsvéti)szokását örökíti meg Csökölyben. Az archív felvételt a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum őrzi. A komatál „elsősorban egynemű (ritkábban különnemű) fiatalok barátságkötésének megpecsételése ajándékcserével. Egyéb elnevezései: komálás, mátkálás, vésározás. Ez a kötelék a fiatalok későbbi életében más társadalmi kapcsolatok (keresztkomaság, házasság) alapjául is szolgálhat. Általában fehérvasárnapon, de húsvéthétfőn, esetleg későbbi tavaszi ünnepen, pl. pünkösdkor, május elsején is történhet. A Dél-Dunántúlon és a mátraalji palócoknál ismert szokás szerint a barátságot kötni kívánó fiatal (szülei, hozzátartozói segítségével) ajándékegyüttest készít elő főleg húsvéti ételekből: tálra helyezett koszorú alakú kalács, illetve egyéb sütemény, hímes húsvéti tojások, továbbá gyümölcs, szeszes ital, esetleg kendővel letakarva. Ismertek e célra készült cseréptálak, beleépített korsóval vagy tojástartóval. Az ajándékot személyesen vagy küldött által szokás eljuttatni a kiszemeltnek, lányok komatálküldése esetén kisebb lánnyal.” Magyar néprajzi lexikon
