Általános

Cím

Zalaszántói vas fokos a XIX. századból II.

Leírás

„Miután kardot leginkább csak nemesember és értelemszerűen katona hordhatott Magyarországon, az alsóbb osztályok fegyvere évszázadokon keresztül a fokos volt. Most a Balatoni Múzeum néprajzi gyűjteményéből, a 3D-ben digitalizált 26 fokosfejből választottunk egyet, amin keresztül bemutathatjuk a szegény ember fegyverét. Fokosfejet a honfoglaló magyarság sírleletei között is szép számmal találtak már a régészek, tehát valahonnan a keleti pusztákról hoztuk magunkkal ezt a fegyvert. Amit kiválóan lehetett használni a kor sisakjai ellen, amik jórészt megvédték viselőjüket a szablyák vágásaival szemben, de fokosok ellen nem sokat értek. Az eszköz a későbbiekben is a sisakok ellen jutott szerephez, az egyre jobban kidolgozott fejvédőkhöz viszont már „csákányfokosokat” használtak. Ezeknél a fokos „foka” enyhén ívelt, általában négyszögletű hegyben végződött, ami egy erőteljes csapással képes volt a sisak vasának, és vele együtt a koponyacsontnak az átlyukasztására is. Ezeket még a török háborúkban is használták, egy Thököly Imrét ábrázoló festményen a fejedelem ilyen csákányfokost tart a kezében. Aztán a páncélokat a lovagtermekbe, nemesi ebédlőkbe száműző tűzfegyverek a fokosokat is háttérbe szorították, hiszen a golyók ellen nem sokra lehetett menni a fokos vitéz forgatásával. Mert aztán idővel kialakultak a fokos-fokos elleni harc mozdulatsorai is, amik jórészt megőrződtek a botolókban, vagy fokostáncokban. A változó formájú, a falusi kovácsok által vasból, rézből, bronzból öntött, vasból kikalapált fokosfejekhez általában somból vagy kecskerágó fából készültek a 60-100 centiméteres nyelek, mert ezek a fajták nem hasadnak. A fokosfejnek van éle, ami leginkább egy baltára emlékeztet, és van foka, ami egészen változatos formájú lehet, de ahogy a Balatoni Múzeum 19. századi darabokat tartalmazó gyűjteményéből is kiderül, leggyakrabban szögletes „gombban” végződik. A fegyver a reneszánszát is az említett században éli, amellett, hogy a pásztorkodó emberek nélkülözhetetlen szerszáma, az éjjeli bátrak, a betyárok és az őket üldözők fegyvere is. Aztán a betyárok ideje is lejár, a fokos pedig a 20. században többek között a vőfélyek és a ballagó diákok elmaradhatatlan kelléke lesz, még ha teljesen fából is van előállítva. A kiválasztott darabot is Darnay Kálmán gyűjtötte, de inkább azért érdekes, mert a „köpű”, a nyél foglalata szokatlanul meg van nyújtva. Ennek oka az lehet, hogy a nyél és a fej találkozásának környékén van a fokosok leggyengébb pontja. Itt törik el a nyél leggyakrabban, ezért is szokták régebben fémlemezekkel megerősíteni ezt a nyélszakaszt, mint az az említett festményen is látható.” (Pálffy Lajos: Szegény ember fegyvere) http://mandarchiv.hu/cikk/3524/Szegeny_ember_fegyvere

Kompetencia

Évfolyam

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Idegen nyelvi kommunikáció

Általános

Cím

Népvándorlás kori (Keszthely-kultúra, VII. század) fenékpusztai aranyozott ezüst korongfibula

Leírás

„Azon persze el lehet vitatkozni, hogy egyáltalán tekinthető-e a magyar kultúrkincs részének egy Fenékpusztán talált, 7. századi fibula. Az biztos, hogy legalább annyi közünk volt a rómaiak által Valcumnak nevezett városhoz, hogy vélhetően a honfoglaló magyarok tették végképp a földdel egyenlővé. Valcum 400x400 méteres, 44 kerek tornyos erődjét még a rómaiak húzták fel, a város két forgalmas római út – az adriai Aquleiából Óbudára, és a Pécsről Szombathelyre tartó – kereszteződésében épült fel, és élt makacsul tovább a népvándorlás viharai közepette is. A rómaiaktól a hunok foglalták el, majd jöttek a keleti gótok, akiknek egyik királya, Thiudimer beleülve a készbe, itt ütötte fel sátorfáját. Később az avarok keresztény telepeseket hoztak ide, hogy fenntartsák a város kézműiparát és kereskedelmét. Mondhatni tehát, hogy a 4. századi római alapítástól egészen a magyarok bejöveteléig romanizált, antik kultúrájú lakosság élt a város falai között. A lassan 150 éves régészeti feltárások során az erőd déli fala mellett bukkantak az évszázadokon keresztül használt temetőre, ami jelenleg magántulajdonban lévő szántók alatt húzódik meg maradék kincseivel és csontjaival. Mert találtak kincset itt a régészek bőven, hiszen Pannónia gazdag tartomány volt, a keresztutakon fekvő városok pedig mindig is tehetős polgárok lakhelyei voltak. Így kerülhetett elő a temetőben folytatott feltárások során az a sok arany és ezüst ékszer, a római köpenyeket, tunikákat összekapcsoló fibuláktól kezdve a gyűrűkön, karpereceken és fülbevalókon át a nyakláncokig. A Balatoni Múzeum munkatársai által 3D-ben digitalizált, 3,9 centiméter átmérőjű, 9 mm vastag, korong alakú ezüst fibula azért is érdekes számunkra, mert képmezőjében egy aranyozott pálmaágas virágvasárnapi jelenetet láthatunk. Mivel a régészek a 7. századra datálják, vélhetően az avarok által betelepített keresztény segédnépesség egyik tagjával együtt lett eltemetve és pihent ott 1960-ig. Talán egy jámbor asszony tunikáját fogta valaha vállánál össze.” (Pálffy Lajos: Jámbor asszony fibulája) http://mandarchiv.hu/cikk/3547/Jambor_asszony_fibulaja

Kompetencia

Évfolyam

Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Általános

Cím

Pilismaróti rézkori égetett agyag juhszobrocska (Pilismarót - Basaharc, Kr. e. 3600/3500-2800/2700)

Leírás

„Ne várjunk szobrászati bravúrt a rézkori embertől, aki ezt a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe került szobrocskát megformálta agyagból. Arra mindenképpen odafigyelt, hogy felismerhető legyen, amit ábrázolni akar, és ráadásnak még kicsit oldalra is fordította az állatka farkát, mintha jókedve lenne annak. A rézkort valamikor a Krisztus születése előtti harmadik évezred közepétől indítják a szakemberek, erre az időszakra már a fémművesség megjelenése mellett a földművelés és az állattenyésztés is magasabb fokra fejlődött. És ebből adódóan megindult egy erőteljes vagyoni rétegződés is, akinek több állata volt, az a csiszolt kőeszközök mellett már a rézből készült szerszámokhoz, ékszerekhez is hozzájuthatott. A vadászat, a halászat persze fontos volt, de már inkább csak kiegészítő szerepe volt a közösségek élelemellátásában. Ahol a juhocskánkat megtalálták, Pilismaróton 37 régészeti lelőhelyet tartanak számon. A bőséges ivóvíz, a jó vadászati lehetőségek és könnyen művelhető talaj, no meg a Pilis hasadékai, barlangjai miatt már 20 ezer évvel ezelőtt is lakott volt a terület. Akkoriban még hidegebb idők jártak, és rénszarvasokra vadásztak itt eleink, majd pedig az időjárás javulásával lehetőség nyílt a földművelésre és az állattartásra is. Ezt bizonyítja az a 110 sírt tartalmazó rézkori temető, amit a falu felső végén, Basaharcon tártak fel. Az akkori emberek elhamvasztották halottaikat, a hamut edényekbe tették, vagy a földre szórták és kövekkel, tálakkal fedték le. A sírmellékletek jobbára agyagedények voltak, de öt sírban kis állatfigurákat is találtak, négyben juhokat és egy borjút. A feltételezések szerint ezekkel helyettesítették az elhunyt érdekében bemutatott állatáldozatokat. Tehát becsapták volna isteneiket, ami az a történelem más korszakaiban is gyakran előfordult. De az is lehet, hogy abban a bizonyos öt sírban olyan gyermekek hamvai nyugodtak, akikkel eltemették játékszereiket is. Tudom, hogy ez a magyarázat teljesen tudománytalan, de nekem mégis szimpatikusabb, mint a kis mütyürrel kiváltott állatáldozat.” (Pálffy Lajos: Isteneknek áldozat vagy gyerekjáték juhocska) http://mandarchiv.hu/cikk/5750/Isteneknek_aldozat_vagy_gyerekjatek_juhocska

Kompetencia

Évfolyam

Szociális és állampolgári kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Anyanyelvi kommunikáció

Általános

Cím

Háztartási eszközök

Leírás

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum felvételén háztartási gépek kínálata látható.

Kompetencia

Műveltségi terület

Természettudományos és technikai kompetencia

Általános

Cím

Esernyőreklám

Leírás

A keszthelyi Balatoni Múzeum fotóján textilüzlet esernyőreklámja látható.

Kompetencia

Műveltségi terület

Természettudományos és technikai kompetencia